Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 4. szám

52 Magyar JogáBz-Ujság VII. évi. ságrgal biró bizonyíték (Bp. 306. §., 314. §. 393. §.), az a felülvizsgálat elől nincs elvonva. Persze igy a ténybeli igazság kérdése a Curia elé az error iuris problémájának köntösében kerül; s a legfelső bíróság csak közvetve jut ahhoz, hogy a ténymegállapitó bíróság meggyőződésére s igy a tényigazság kiderítésére valami nemű befolyást gyakoroljon. De befolyása biztosiba van, mert megállapításai a Bp. 438. §-nak kategorikus szabványa alapján az alsóbiróság eljárásának s határozatának alapjául e'fogadandók, sőt — és ez a legnyomatékosabb biztositéka a Curia befolyásának a ténymegállapításra — a Bp. 437. §-ának 5 bekezdése szerint a Curia ex offo vizsgálja, váljon az eljárt bíróság felösmerte-e a relevancziával biró összes lényeges körülményeket s nem mellőzte-e azoknak egyikét vagy másikát. És ha a legfelső biróság ugy találja, hogy az alsó fok lényeges körülmény megállapítását elmulasztotta, az ítélet megsemmisítésével uj eljárást rendel. Mi sem jellemzi jobban a kúriai hatalomkör terjedelmét, mint az, hogy a jogkérdés burokjában a leg felső biróság a büntetés kimérés dolgában is jelentékeny befolyással rendelkezik. (385. §. 3 pontja.) Ami a bizonyító anyag egybegyűjtését illeti, a Bp. e tekintetben a legszabadelvübb felfogást képviseli. A nyomozás s a vizsgálat során ugy a terhelő, mint a mentő bizonyítás felveendő. (9. § ) A vádirat, majd a vádhatá rozat kiemeli ugyan ezek anyagából azt, ami a fő tárgyaláson produkálandó lesz. (Bp. 255. és 266. §-ai), de a felek még ezután, sőt a fő tárgyalás határnapjának kitűzése után is kívánhatják a bizonyítékoknak kiegészítését, illetőleg uj bizonyítékoknak beszerzését (Bp 288. §.). Ugyanily indítvány magán a főtárgyaláson is előterjeszthető, sőt ugy az elnök, mint a biróság hivatalból elrendelhetik uj bizonyíték felvételét, vagy beszerzését. (Bp. 306. §.) És a bizonyítás felvétele után még egyszer nyilatkoznak a felek, váljon nem kívánnak-e kiegészítő bizonyítást? (Bp. 314. §.). Mi több: ha a biróság már a perbeszédek után határozathozatalra vonult vissza s ugy találja, hogy az ügynek további bővebb felderítése szükséges, még mindig bizo nyitást rendelhet. (Bp. 322. §). Ha végül a ténykérdésben felebbvitel használtatik, a felek bármelyike és a sértett is hivatkozhatik uj bizonyítékra, melynek felvételét a kir. tábla csak lényegtelenség okából vagy annak gyanúja folytán tagadhatja meg, hogy az uj bizonyítékra való hivatkozás csak az ügy érdemleges eldöntésének késleltetését czélozza. (Bp. 393. §.). A dolog természetében rejlik, hogy a Bp. 393. §-ában foglalt korlát bizonyos határok közt az előkészítő eljárás során s a főtárgyaláson is hatályos. A felek itt sem élhetnek korlátlanul bizonyítási jogukkal. Ez a biróság ellenőrzése alatt áll. De az ügynek azon stádiumaiban még nem jelentkezhetik oly jellegzetesen a felvenni, vagy beszerezni kívánt bizonyítéknak feleslegessége s nem mutatkozhatik oly szembetűnően a perhuzási czélzat. Az óvatos biróság ezért, ha csak a körülmények nem evidensek, a kellőképpen megajánlott bizonyítás felvételét, illetőleg beszerzését nem fogja megtagadni. A bizonyítási indítvány pedig akkor kellő tüzetességü, ha abban meg van jelölve a bizonyítani kívánt körülmény s az erre felhasználni kivánt bizonyítási eszköz. Helyesléssel mutathatunk e szempontból különösen az ujabb curiai gyakorlatra. Ha az alsófok akár kényelemszeretetből, akár téves jogi felfogás következéseként akként korlátozta a bizonyítás medrét, hogy releváns tények bizo nyitása elől lön a felek valamelyike elzárva, a Curia számos esetben jön segítségül s utalja hatalomszavával a bíróságot, hogy ugy a vád, mint a védelem érdekeinek tegyen eleget. A bűnvádi perrendtartási törvény életbelépésének első esztendőiben a Curián elintézett ügyek elenyészően csekély töredéke utaltatott vissza I ily czimen és okból az alsófokhoz. A .tényekhez kötöttségiét nemcsak egyes előadók, de egész tanácsok fogták fel szigorú szószerinti értelmében és abbeli felfogásuk, hogy az esküdtek bünösségi verdiktje érinthetetlen és ép oly érinthetetlen a felmentő határozat, irodalmi uton is támogatást nyert. Ki lehet mutatni, hogy évről évre növekedett azoknak a megsemmisítő határozatoknak ab.-zolut száma s viszonylagos aránya, melyek ténykérdésekben való aggályokra vagy tévedésekre vezethetők vissza s az a fel[ fogás, mely a Bp. 437. §-ának 1. bekezdését I olyként interpretálja, hogy a Curia sem az egész | jogesetet vizsgálja felül s csakis a subsumczió és qualifikáczió törvényességének megvizsgálására | van hivatottsága, de az ügytény anyaga hét pecséttel van elzárva előle : háttérbe szorult, sőt ; mondhatni feledésbe ment. Azokra a drasztikus kérdésekre, mikor p. o. | egyénenként megjelölt alibi-tanuk kihallgatása , nak megtagadása okából semmisít meg a Curia, I a döntvénytárak minden folyama bőségesen szolgáltat példákat. Szakértők meghallgatására vonatkozik a következő három határozni: Megsemmisítette a Curia az esküdtbiróságnak ítéletét s eljárását, mikor a biróság elutasította védőnek azt az indítványát hogy hallgasson ki a szándékos emberölés bűntettével terhelt M. Gy. ügyében puskamüveseket mint fegyverszakértőket a lövés irányának és a lövegek szórásának pontos meghatározására. A Curia felülvizsgálta, hogy a bizonyítani kivánt körülmény lényeges e s a kihallgatni kért puskamüvesek birnak-e e tekintetben szakértelemmel s miután I mindkét kérdést igenlőleg oldotta meg, a Bp. | 225. § ára való hivatkozással megállapította azt, | hogy a puskamüvesek meghallgatására irányuló I indítványnak elutasításával az esküdtbíróság a