Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 4. szám

50 Magyar Jogasz-Ujsag Vn. évf. keresetével azért utasítja el, mert nincs szükség a jogviszony létezésének vagy nem létezésének ítéleti megáilapitására. Az ilyen Ítélet azonban nem teremt itélt dolgot; az ilyen ítéletre a teljesitési perben nem lehet hivatkozni annak dokumentálására, hogy ime felperest a bíróság már egyszer elutasította. Hiszen a biró nem is vette bírálat alá a pernek tárgyát: a jogviszonyt, hanem csak azt bírálta el, hogy ennek az állított jogvis7onynak nincs szüksége a megállapítási perben hozandó ítélet alakjában megnyilvánuló birói jogvédelemre. Mindezekből következik, hogy a Guria elvi kijelentésének helyesen igy kellett volna kezdődnie : „a peres felek közt előzően lefolytatott megállapítási perben hozott érdemleges ítélet" A Curiának ezt a kijelentését: „a köztük fenforgó jogviszony már eldöntve lévén," sem lehet helyeselni. A megállapítási perben hozott jogerős ítélettel létezőnek megállapított jogviszony a felek közt az ítélet után is rendszerint tovább tart, fejlődhetik, változhatik s az idők folyamán meg is szünhetik. Mindezekből a különböző alakulatokból s kivált a megállapítási ítélet után esedékessé vált teljesítésnek nem szolgáltatásából számos oly jogviszony keletkezhetik, amelyben a felek közt fenforgó jogviszony annak daczára, hogy e jogviszony létezése jogerős megállapítási ítélettel annak idején eldöntetett, újra birói döntés alá kerül. Nem ugyan a jogviszony abban az állapotában, amilyenben volt, amikor a megállapítási perben az ítélet hozatott, mert a jogviszony ebben az állapotában , már itélt dolog, de csakis ebben az állapotában. Ezen kívül ugyanez a jogviszony a jogerős megállapítási ítélet alapjául szolgált tárgyalás utáni időben való állapotában ujabb érdemleges birói döntés tárgyául szolgálhat Éppen azért nem lehet igy általánosságban mondani: a meg- | állapitási per jogerős érdemleges ítéletével a felek közt fenforgó jogviszony már el van döntve, mert a megállapítási perben a jogviszony léte- I zése vagy nem létezése nem jövő időben lehető ! kihatására való tekintettel döntetik el, hanem mint a perindításkor létezett és a per folyama alatt létező jogviszony nyer megállapítást, illetőleg az állapittatik meg, hogy az ilyennek állított J jogviszony létezik. Ennélfogva a megállapítási perben hozott jogerős itélet itélt dolog erejével a perben elbírált jogviszonyt csak az ítéletig terjedő időre állapítja meg s igy azt szem előtt tartva, hogy jogviszony létezését megállapító í ítéletről van szó az idézett elvi kijelentésben, a Curia fentebb kifogásolt kitétele helyébe az volna teendő: a megállapítási perben hozott itélet a felek közti jogviszonynak az ezen itélet alapjául szolgáló tárgyalás idejében való létezését itélt dolog erejével kétsé/telenné tévén . . . Az sem szabatos kitétel: „ez az itélet a később indított perben ugyanazon a jogalapon érvényesített kifogással szemben az itélt dolog erejével bir." Már magábanvéve a jogalapnak, mint fogalomnak alkalmazása sem szerencsés. Az 1868: LIV. t.-cz. 64. és 70. §-ai szerint a jogalap egyenlő a jogszabálylyal, melyre a fél perbeli támadását vagy védelmét alapítja ; ellenben a birói gyakorlat a jogalap alatt azokat a tényeket érti, melyek az érvényesített jog megállapítására szolgálnak. (Budapesti tábla 1897. febr. 12. I. G 3.; győri tábla 1896. május ál. II G. 24) Ha a Curia elvi kijelentésének értelmezésénél a jogszabályt tekintjük jogalapnak, akkor teljesen téves eredményekre jutunk, mivel ugyanazt a jogszabályt alkalmazhatjuk az itélt dolog érintése nélkül is ugy a megállapítási, mint a teljesitési perben. Aki a megállapítási perben azzal a jogszabálylyal védekezik, hogy a kötelem a teljesítéssel megszűnik, emiatt nincs elzárva attól, hogy a teljesitési perben ugyanerre a jogszabályra ne hivatkozhassék. Ebből következik, hogy a Guria most bírált elvi kijelentésében emiitett jogalap nem lehet azonos az 1868: LIV. t -cz. meghatározása szerinti jogalappal. De miért nincs ez a Curia határozatában kifejezésre juttatva? Miért ad okot az irányadásra hivatott elvi kijelentés kétségeskedésre. De menjünk tovább. Ha a jogalap alatt a jog megállapítására szolgáló tényeket értjük, akkor sem szabatos a Curia elvi kijelentése. Maradjunk csak az előbbi példánál. A megállapítási perben alperes azzal védekezik, hogy a megállapittatni kivánt kötelmi jogviszony már nem létezik, mert alperes kifizette a követelést. A fizetés tagadott tényét azonban alperesnek nem sikerült bizonyítani s a bíróság, mivel a megállapítási per perjogi előfeltétele is megvolt, ítéletében az illető jogviszony létezését megállapította. Már most az a kérdés, vájjon az utóbb indított teljesitési perben alperes védekezhetik e a fizetés tényével. A Curia elvi kijelentése nyomán azt is lehe'ne mondani, hogy a fizetés ugyanazon a jogalapon érvényesített kifogás, mint amilyent az alperes már a megállapítási perben érvényesített, tehát alperes a fizetés tényével egyáltalán nem védekezhetik. Meg vagyunk győződve, hogy a Curia ily értelmezésnek nem adna helyet; de az ő elvi kijelentése ily értelmezést megenged. S mivel nem minden per kerül a Curiára s nem minden biró egyformán bölcs Salamon, megeshetik, hogy a Guria elvi kijelentése ily értelmezéssel nyer gyakorlati alkalmazást. A Curia elvi kijelentésének az a része: „ugyanazon a jogalapon érvényesített kifogás" helyesen ugy értelmezendő, hogy az alperes azokkal a tényekkel, melyekkel a megállapítási perben védekezhetett volna, de nem védekezett, vagy ha védekezett is, de ezzel a védekezésével sikert nem ért el a megállapítási perben hozott jogerős Ítélettel szemben többé nem védekezhetik. Ez álláspontunkat tüzetesebben megindokoljuk, mert ezt a kérdést jogunkban sem az