Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 4. szám

48 Magyar Jogász-Ujsag VII. évi. kezet, hogy pereiket az év végéig letárgyalják és befejezzék, ez kétségtelen, de könnyen érthető is. Természetesen ennek az igyekezetnek nem szabad befolyással lennie az Ítélkezés qualitására. Joggyakorlati szemle. * Már volt alkalmunk egy izben foglalkozni azzal a joghelyzettel, amely beáll, ha a kereskedő halála után az üzletet örökösei a régi czég alatt folytatják.1) Most ismét egy másik vonatkozásban vetődött fel ugyanez a joghelyzet, s ismét a Curáig kellett feljutnia az ügynek, mig a helyes szemléletmódot megtalálta a biróság. Alperes az Ed. G. czégnek, melynek egyedüli birtokosa C. Eduárd volt, oly módon adott el árut, hogy a vételárat váltók ellenébon fogja hitelezni. C. Eduárd az áruk szállítása előtt meghalt; tizenegy örököse közül k ttő folytatta az üzletet, az Ed. C. czég alatt. Alperes megtagadta az árunak váltó ellenében való szállítását, mire a felperes czég alperest kártérítésre perelte. Az alsóbiróságok kártérítésre kötelezik alperest, mert: a szerződés az Ed. G. czéggel kötteiett, ez a czég pedig tovább is íennáll és bonitása is változatlan. A Curia 2) elutasítja a keresetet, mert: az „Ed. C" czég csupán a C. Eduárd czégbirtokos kereskedelmi nevének a jelentőségével birt, tehát az a név volt, a mely alatt az elhalt czégbirtokos üzletét folytatta s a melyet aláírásul használt. C. Eduárd az általa elvállalt szerződéses avagy váltójogi kötelezettségek teljesítéséért nemcsak az üzletébe befektetett, hanem minden egyéb vagyonával felelősséggel tartozott, habár a kötelezettség elvállalásánál czégét használta is. Ezekből következik, hogy az üzletét egyedül folytató kereskedő által czége alatt kötött jogügyletből jogosítva és kötelezve nem a jogalanyiságot egyaránt nélkülöző czég avagy üzlet, hanem az üzlet tulajdonosa, a czégbirtokos lesz. Ha már most C. Eduárdnak 11 örököse van, akik közül csak kettő folytatja az üzletet s alkotja ehhez képest a régi czég alatt az uj közkereseti társaságot, akkor az a vagyon, a mely a viszontteljesítés — a jelen esetben a vételár — biztosítására szolgál, lényegesen más, mint a mely volna akkor, ha C. Eduárd még élne. Az a vagyon csak ugy volna ugyanaz, ha mind a 11 örökös adna váltót, mert akkor a 11 örökrész együttesen kitenné az örökhagyó vagyonát A synallagmatikus szerződés lényegéből követke zik, hogy ezt a lényegesen más viszontteljesitést az eladó nem köteles elfogadni. A Curia helyesen következtette, hogy alperes az árunak hitelben való kiszolgáltatását ily körülmények közt a maga részéről megtagadhatta. A miért 1) V. ö. e lapok 1907. évi 2^3. s kóv. H 2) 1907. decz. 13. 1513/V. 906. sz. azonban ezt az esetet itt szóvá tettük, az főként az, hogy — miként látjuk — a bíróságok még mindig hajlandók a ,czég" alatt valami különöset, valami önálló jogi személyt vagy ilyesmit érteni. Hiába áll kifejezetten a törvényben, hogy a czég semmi, csak „inane nomen". A czég nem jogi személy még akkor sem, ha az nem az egyéni kereskedő, hanem valamely kereskedelmi társaság czége. Ha már élünk is ezzel a kitétellel a kereskedelmi társaságokra vonatkozóan, akkor sem a czég a jogi személy, hanem a társaság, amelynek a czég éppúgy elne ezése, mint az egyéni kereskedőé. A lényeg valóban az, a hol azt a Curia keresi, hogy t. i. mely vagyon felel a czég alatt vállalt kötelezettségekért. Az egyéni czég birtokosa nemcsak üzletével, hanem összes vagyonával felel a czég alatt vállalt tartozásokért; merőben közömbös, vájjon ő valamely ügylet megkötésénél czégét avagy csak polgári nevét használja. Nem a név, hanem a személy a lényeges : mindkét esetben ő az, aki kötelezte magát. Más persze némileg a helyzet a kereskedelmi társaságoknál. Ott a személyből, aki az ügyletet kötötte, nem lehet következtetést vonni arra a vagyonkörre, amely az abból eredő kötelezettségekért szavatol; ott ahhoz, hogy ezt megállapíthassuk, ismernünk kell azt a szervezetet, amelynek organumakép az illető személy eljárt, s ismernünk kell azt a vagyont, amely jogérvényesen arra a czélra lett egységgé tömörítve, hogy a társasági kötelezettségekért szavatoljon. A társasági szervezet és a társa sági vagyon együttvéve az, a mit a társaság czége megjelöl, szemlélhetővé tesz, megkülönböztet az egyes személyektől és azok vagyonától. Ha már most az egyéni kereskedő halála után örökösei a régi czég alatt folytatják az üzletet, az a tényállás állt elő, melyhez a törvény joghatásként a korlátlan és egyetemleges felelősséget köti: vagyis közkereseti társaság keletkezett. Persze ez a korlátlan és egyetemleges felelősség nem vonatkozik az örökhagyó életében keletkezett tartozásokra A dolog ugy áll, mintha az egyéni kereskedő a maga üzletét közkereseti társaságra élők között ruházná át. Ily esetben törvényünk (keresk törv. 20. §.) nem ipso jure teszi felelőssé az átvevőt az átruházó tartozásaiért, hanem csak az esetben, ha azokat átvállalta. Örökösödés esetében is a régi tartozások nem esnek a kereskedelmi korlátlan, hanem az örökjogi korlátolt felelősség alá; s egyébként is e részben az örökjog szabályai irányadók Tehát, noha a régi czég esetleg fenmaradt, a haláleset beállta előtt keletkezett tartozásokért nem a társaság „mint olyan", hanem csak annak tagjai felelősek, olyként, hogy a hitelező végső esetben lefoglalhatja a tagnak — itt: az egyik, illetve mindegyik örökösnek — a társaság feloszlása esetére reá jutandó illetményét s e végből a társaság feloszlá-