Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 2. szám

26 Magyar Jogász-Ujság VII. évi. Az 1905. évi dbcz. hó 12-én 10.654. sz. a. hozott Ítélet, — megsemmisítés az alsó fokoknak felmentő ítéletével szemben — nyomatékosan hangoztatja, hogy a ravasz fondorlatnak megállapításánál a tévedésbe ejtett egyén műveltségének s ennek folytán hiszékenységének a foka lévén irányadó, az értelmi fejlettségnek kisebb fokán álló egyénnel szemben oly beszéd vagy tett is képezhet ravasz fondorlatot, amely másokkal szemben hatás nélkül marad ; ehez képest varázslási hatalom fitogtatása a csalás alkalmas eszközének nyilváníttatott. Ugyanily megokolással bűnösséget állapított meg a Curiának 1906. évi jan. hó 19-én 503. sz. a. kelt határozata, mikor a vádlott valódi pénzt azzal az ígérettel vett át a parasztoktól, hogy azt a népet fölsegélni óhajtó miniszternek megbízásából oly pénzzel fogja kicserélni, a mit az államnyomdában éjjel, a gépben maradt számmal készíttetett, s ugyanerre a felfogásra támaszkodik az 1907. évi máj. hó 28 án 5205. sz. kúriai határozat, amelynek értelmé! en ravasz fondorlatot állapit meg vádlottnak az a tette, hogy Romániában magyar bankó helyett reklámpénzekkel fizetett a parasztoknak s a kérdező^ködőknek és aggályoskodóknak azt mondta, hogy Magyarországon most ily bankjegyek vannak forgalom ban. Hasonlóképen a gyermekük sorsa iránt aggódó s igy hiszékenyebb, de különben is nem kellő műveltségű szülők könnyebb befolyásolhatásával operál a Curiának 1907. évi április 16-án 3745. sz. a. hozott határozata, mely bűnösnek mondta azt a személyt, a ki beteg gyermek gyógyítására vállalkozván, azt orvoslásként vízzel kenegette. Sőt az a kijelentés (C. 1907. évi okt. 1-én 7711. sz. a. hat.) mely szerint közömbös az a körülmény, hogy vájjon a sértett rendes gondosság tanúsítása esetében kikerülhette volna károsodását, mert a törvénynek illető § a csak a vádlottnak magatartását írja körül, a sértett eljárása pedig nem tényálladéki elem, már az ellenkező irányban egyoldalú felfogást tükröztet vissza. A helyes állásponton van a Curiának 19J7. évi május hó 14-én 4869. sz. a. hozott határozata; ennek értelmében ravasz fondorlatról ott szólhatni, hol a tévedésbe ejtett személy a helyzet körűimé nyeivel számot vető gondosság mellett sem kerülhette el megtévesztetését és megkárosítását; ebben az esetben pedig, mikor arról volt szó, hogy a gyárigazgató a vízvezetéki vállalatot a fogyasztott vízmennyiség mértéke tekintetében olyként tévesztette meg, hogy a víznek egy részét a vízóra elkerülésével vezette be, a vállalat közegei rendes gondossággal jártak el, midőn számításaikat a vízóra jelzésére alapították. Emliti a sértettnek körültekintési és tudakozódási kötelességét a debreczeni kir. táblának 1906 évi febr. 26 án 601 sz. a. hozott ítélete is; ez felmentette a vádlottakat, kikkel a sértett ügyletet kötött gyapjuszálli,áera, anélkül, hogy az általuk bemondott adatok valóságáról eleve igyekezett volna kellőképen meggyőződést szerezni; a Curia (1907. évi jan. 17-én 453. sz.) megsemmisítő határozata közelebbi adatoknak beszerzésére utalja az alsóbiróságot az irányban, vájjon a sértett — ki termény és gyapjukereskedő — „létesitette-e a szokásos óvatosságot?" Az 1895. évi május 15 én 4319. sz. a. hozott kúriai határozat szerint is mind két fél személyisége vizsgálandó annál a kérdésnél, hogy forog-e fenn ravasz fondorlat, mig a Curiának 1904. évi jan. 19-én 503. sz. a. kelt határozata értelmében a szóban forgó kérdésben a sértett felnek belátási képessége a döntő. Helyes lehetett a konkrét esetben, de nem fed jogszabályt a védelem részéről széltében idézett az a kúriai határozat (1899 évi decz. 18-án 10391. sz. a.), mely szerint az együgyűség kihasználása vagyoni haszonszerzésre még nem ravasz fondorlat; a miként az erőszak vagy a fenyegetés fenn vagy fenn nem fogásának vizsgálásánál figyelmen kivül nem hagyható körülmény annak a léleknek állapota, mely a kém szerkő külbehatás objektuma, ugy épen oly releváns tény csalás esetében a megtámadott, személy értelmének az állapota, mikor az ő cselekvésének indoka ama kénytelenség, hogy az adott viszonyok közölt valónak hitte (mert hinnie kellett), ami nem volt való. Nem áll meg általánosságban az a tétel sem, hogy hibás vagy használhatatlan árunak szállítása nem ravasz fondorlat, s hogy az ily kereskedő eljárása ellen a kereskedelmi törvény utján keresendő orvoslás. (C. 1895. évi deczember 27-én 11309. sz. ; ^888. évi május 15-én 5837. sz.) Nem az eladás ténye az, ami ily esetben a ravasz fondorlat fogalmát kimerítheti; a nyilvános üzletnek felállítása, melylyel az egész nagyközönség, előtt és irányában kijelenti a kereskedő azt, hogy ő p. o. csakis valódi aranynemüt árul, az eladással, az ezt kisérő magyarázással s rábeszéléssel együtt ez képezi azt a fokozottabb erőt, mely a rászedést nem az egyszerű hazugság eredményével tünteti föl; az il^ machináczióknak kirívó eseteiben pedig a büntető törvénynek kell a jogsegélyt nyújtani a hivő, a bizó, a szakértelemmel nem bíró s magát a tisztességet színlelő kereskedőnek átengedő közönségnek. Hogy mily tényállásokat von a Curia a ravasz fondorlattal való megtévesztés ismérve alá, álljanak itt ujabb gyakorlatunkból a következő esetek. Elitéltetett a katona ügyosztályi díjnok, ki e minőségének felhasználásával fegyvergyakorlat alóli ftlmentés kieszközlésére vállalkozott. (C. 1907. évi jun. 13-án 56Q3. sz.) Elitéltetett a férfi, ki a nőt házasság komolynak látszó ígéretével megtévesztette. (1907 évi szept. hó 17 én 7451. sz) Ravasz fondorlat az, hogy vádlott az állampénztárból járó illetményeknek egy ízben való felvételét elhallgatta. (1902. évi okt.