Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 1. szám - Az öngyilkosság - A svéd börtönügy

1. sz. Magyar Jogasz-Ujsag 16 n.ert aunak az alapjául csak a cselekmény bűnösségének a fölismerését veszik, az akaraterőre pedig semmi tekintettel sincsenek. E hibán akként kellene segítenünk, hogy a felismerés helyett az általános s/.elkmi fejlettseget kellene alapul \ ennünk II. Mindazonáltal sokkal helyesebb volna, ha ezt a kiinduló pontot mellőznénk s ha a mai anthropológiai alapot paedagógiaival cseréinők föl, azaz, ha az elhatárolás okait nem a tettes szeméhéből, hanem az elkövetett bűntett ellen alkalmazott állami reakcziónak a módjából vennők. Azonban még ily módon is figyelembe kellene vennünk a tettesnek a személyét is, valamint a cselekménynek (bűntettnek) a módját és a közelebb körülményeit is. III. Az" állami reakczió lehet: nevelés, büntetés, vagy ártalmatlanná tevés. Ez utóbbi főként a szellemi abnormitásban szenvedők ellen alkalmazható. Igenek azok, a kiknél sem a nevelés, sem a büntetés utján nem várhatunk eredményt. IV. A gyermekekkel szemben csakis nevelést, a felnőttekkel szemben pedig csakis büntetést alkalmazhatunk. Ezek (t. i. a gyermekek és a felnőttek) között középső helyet foglalnak el a fiatalkorúak, akikre a törvény nem állapithatja meg előre, banem esetenként a biró dönti el, hojiy nevelést, vagy büntetést kell-e alkalmazni velük szemben, tekintettel a személyükre s a bűntett elkövetési módjaira és körülményeire. V. A gyermekkor és a fiatalkor határát a 14-ik évre, a fiatalkor és a felnőttek korhatárát a 21-ik életévre kell helyeznünk. VI. A fiatalkorúak ellen részint nevelési, részint büntetési intézkedéseket tehetünk. Ily nevelési intézkedések lehetnek: 1, a nevelés ellenőrzése és irányítása az eddigi nevelőknél; 2. a fiatalkorú egyén elhelyezése idegen nevelőknél ; 3. nevelőintézetbe való internálás. Büntetési intézkedésekként alkalmazhatók : 1. a megdorgálás ; 2. a pénzbüntetés; 3. a fogház; és 4. a börtön. Ez utóbbi azonban nemcsak külön intézetben, avagy külön a fiatalkorúak részére szolgáló helyiségekben történjék, hanem — lehetőleg — magánelzárás alakjában hajtassék végre. A nevelési és büntetési intézkedések összekapcsolhatók. VII. Mindezen intézkedések külön (ifjúsági) bíróságra bizandók, amelynek az elnöke a gyámhatóság egyik tagja, szavazói pedig esküdlek legyenek, de ez utóbbiak között egy orvosnak és egy tanítónak is kell lennie. VIII A bűnvádi eljárás az esküdtszéki eljárás mintájára alakítandó. Elfogató parancs nem tehető közzé, aminthogy egyáltalában a nyilvánosság kizárandó mindazon esetekben, amelyekben a biróság ugy találja, hogy az a vádlottra hátrányos lehet A bűnvádi eljárás megindithatásához nem szükséges az ügyészség indítványa, hanem azt, a beadott panasz, vagy följelentés alapján, a biróság elnöke is hivatalból elrendelheti, egyúttal azonban az ügyészséget is értesiti, amely a tárgyaláson — ha akar — megjelenhet. Ha az elnök a hivatalból való eljárást szükségesnek tartja, akkor kitűzi a főtárgyalás határnapját, amelyre az ügyészséget meghívja, a vádlottat, a védőt s a tanukat megidézi. A büntető ítélet föltételes is lehet. IX. A biróság és az elnök határozatai ellen ugyanazon jogorvoslatok használhatók, mint az esküdtbiróságnál. A felebbwteli biróság két bíróból, egy orvosból, egy tanítóból és még egy esküdtből álljon. A vádlott mellé hivatalból védő rendelendő. /X Z\ Az öngyilkosság. Az öngyilkosság, a legrégibb időkben, csaknem minden népnél megtisztelő, vagy legalább is megengedett dolog volt. így, a görögöknél is; Athénben az öngyilkosságra a magistratus adott fölhatalmazást, ha valamely polgár elébe járult s elfogadható okokat hozott föl arra nézve, hogy az élettől meg kell válnia. Mindazonáltal — természetesen — igen sokan a magistrátus megkérdezése nélkül mentek a túlvilágra. A többi görög államban is ugy volt a dolog. Abidos lakói, városuk elfoglalása után, tömegesen lettek öngyilkosokká s Fülöp király kihirdette, hogy három napot enged az öngyilkosságra. Viszont sok példát tudunk arra, hogy egyesek valóságos látványosságot csináltak öngyilkosságukból. így Peregrinos, cynicus bölcsész, égő máglyára vetette magát az olympusi játékokra egybegyűlt közönség szemeláttára. Elszórtan találurk ugyan egyes törvényes intézkedéseket az öngyilkosság illetve az öngyilkosok ellen. így tudjuk, hogy Solon azon elvből indulva ki, miszerint az .öngyilkos a társadalom ellen vét, ahelyett, hogy annak segítségére lenne", ugy rendelkezett, hogy az öngyilkosokat, jobb kezükön megcsonkítva, temessék el. A régi Rómában a bátorság, sőt — bizonyos esetekben — a hősiesség tanujelének tekintették az öngyilkosságot Catot az öngyilkossága valósággal halhatatlanná tette a rómaiak szemében. A római törvény csak azon esetben büntette az öngyilkost vagyon elkobzással, ha az a büntető igazságszolgáitatástól való megmenekvés czéljából követte el az öngyilkosságot. A római jog ezen álláspontját fogadta el a Carolina is. II. József császár idejében az is szokássá vált, hogy a bíróságok minden egyes öngyilkosság esetén vizsgálatot indítsanak az illető öngyilkosnak az emléke ellen. „Az öngyilkosság cselekménye — mondták a német jogászok — önmagában is bűnösnek vélelmezendő", kivéve, ha az attól való megtisztításra (purgatio) elegendő bizonyítékok forognak fönn. Ez okból kötelessége a bírónak, hogy az öngyilkos holtteste, vagy emléke részére, gondnokot rendeljen ki. Ha az elhunytnak valamelyik rokona késznek nyila'kozik e tisztség elfogadására, ugy ő reá kell azt bízni s az eljárást az ő, mint a halott képviselője nevében kell lefolytatni. E bűntett (t i. az öngyilkosság) rendes büntetése: a megcsonkítás és a lábnál fogva va'ó felakas;tás " — Angliában az öngyilkosságot felonia-nak tekintették. 1810-ben nagy port vert föl a cumberlandi herceg inasának, bizonyos Seidlitz nevü egyénnek — aki öngyilkos lett — a holtteste ellen indított eljárás. — Francziaortzágban szent Lajos 1270. évi rendelete ingóvagyon elkobzással büntette az öngyilkosokat; Nagy Károly egyik capitularéja pedig, eltiltotta az öngyilkosok lelki üdveért való misemondásl. Bretagne régi szokásjoga (586. szakasz) szerint, „az öngyilkosokat (öl kell akasztani, mint a gyilkosokat." Az 1570. évi királyi rendelet szabályozta az öngyilkosok elleni eljárást. E szerint, a holttestet — amíg csak lehetett — őrizni kellett, hogy „elrettentésül szolgáljon" ; ezenkívül a halott vagyonát el kellett kobozni, ha az illető az öngyilkosságot „hidegvérrel, vagy józanészszel követte el." Vrz^ A svéd börtönügy. Hagströmer upsalai egyetemi tanár, „Svensk Strafiiatt" czimü munkájában olvassuk, hogy a svéd fogházak a modern kriminálpolitikai eszmék megvalósításának a szolgálatában állanak