Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 21. szám - A török alkotmány

21. sz. Magyar Jogász-Újság 201 Az adóügyekre nézve kimondja a törvény, hogy minden, az állam javára eső adó csakis törvény által állapitható meg. Fölállítja a törvény az állami számvevőszék intézményét is, a mely tizenkét elmozdithatatlan tanácsosból áll s a mely az állam pénzügyi állapotáról minden három hónapban köteles jelentést tenni a szultánnak. A mi végül a tartományi kormányzatot illeti, e tekintetben is megmarad a régi állapot s csupán ujabb intézmények beillesztéséről van szó. A törökbirodalom — közigazgatási szempontból — vilajetekre, szandsákokra, kazákra és nahiékre van fölosztva. A vilaje, vagyis tartomány élén a váli áll, a kit egy állandó közigazgatási bizottság segit az igazgatásban. Ezenkivül minden tartományban működik egy u. n. pénzügyi tanács is. A szandsák, vagy kerület élén a muteszszárif áll. A káza, vagy járás ügyeit a kajmakán és a mellé rendelt tanács intézi. Végül a nahieh vagyis a törvényhatóság élén a két évre választott s az illető tartomány válija által megerősített mudir áll, a ki mellé viszont s törvényhatósági tanács van rendelve. Ez a szervezet tehát — mint már emiitettük — továbbra is megmarad. Az uj törvény — a mely kifejezetten a deczentralizáczió elvén áll — pontosabban körvonalozza az egyes — föntemlitett — tanácsoknak a hatáskörét. Különös figyelmet érdemelnek még a törvény záróintézkedései is. Ha oly tények, vagy bizonyítékok merülnek föl, a melyek folytán a birodalom valamely területén a közrend megzavarásától lehet tartani, a kormánynak jogában áll, hogy az illető területen az ostromállapotot kihirdesse. Ily esetben a polgári jogok fölfüggesztetnek s a szultánnak jogában áll, hogy azokat, a kik a birodalom biztonságára nézve veszélyesek, a birodalomból száműzze. Kimondja még a törvény a kötelező népoktatást is. Végül a hiteles törvénymagyarázatról is intézkedik az a'kotmány oly módon, hogy a büntetőtörvények hiteles magyarázójaként a semmitőszéket, a közigazgatási törvényekre nézve az államtanácsot, az alkotmánytörvényre nézve pedig a szenátust jelöli meg. /\ A bűnözés fogalma az anarkhisták szerint. A madridi „Tierra ylibertad" czimü anarkhista lap, a pár év előtti barcelonai merényletről irva, kifejti többek között az anarkhistáknak a bűnözésről táplált nézeteit is. Ezek szerint: 1. Bűntettes minden ember, aki nyers ereje, értelmi felsőbbsége, vagy éles ösztöne folytán, mást, vagy másokat, egyénileg, vagy másokkal egyetemben, rágalmaz, lealacsonyít, bántalmaz, kínoz, szabadságától, vagy életétől, a maga javára, vagy idegen czél elérésére, maga, vagy a más akaratának engedelmeskedve, megfoszt; mindezen cselekmények csak akkor nem tekinthetők bűntetteknek, ha azok az illető saját életének s a gyengék és elnyomottak fenyegetett létérdekének a védelmében követte el. Vagyis: az állami igazságszolgáltatás mozzanatai bűncselekmények, mig az u. n. anarkhista büntettek a jogos védelem esetei, az anarkhisták szerint! 2. Bűntettes minden ember, aki a mások becsületén, vagy munkáján gazdagodott meg. 2. Bűntettesek mindazok, akik kisajátítják az ifjúságot és a nevelést a maguk terrorizáló tanaival, amelyek a képzeletet elbutítják s az embereket egymás ellen uszítják s a faji, vallási és pártgyülölet magvát hintik el bennük, hogy azok egy bálvány javára, kölcsönösen elpusztítsák egymást. Ilyen „bálvány" az anarkhisták szemében : a vallás, a haza stb. 4. Bűntettesek azok is, akik csalárd uton tesznek szert az emberi gazdagságra, részint azáltal, hogy drágán adnak s olcsón vásárolnak, vagy meghamisítják az élelmiszereket, részint pedig azáltal, hogy a nyomorúságot kiaknázva, uzsoráskodnak, avagy a munkásokat, valamely társadalmi hazugság ürügye alatt rászedik. 5 Bűntettesek azok is, akik a hatalommal, vagy a tudománynyal visszaélve, ártalmas eszközöket, mérgeket, bóditó szereket oly czélból, adnak el, hogy azáltal valakinek a halálát okozzák, vagy azt az elméjétől megfoszszák, avagy, hogy másokat kínozzanak, vagy hatalmukba kerítsenek. 6. Ugyanilyen, vagy még alábbvaló bűntettesek azok is, akik valamely munkáscsoportban kémszolgálatokat teljesítenek. — A halálbüntetés ellen. Oroszországban a tömeges kivégzések hatása alatt nagy mozgalom indult meg a halálbüntetés ellen. A harczosok élén áll Tolsztoj, aki legutóbb brosúrában szállott szembe a halálbüntetéssel. Most a legkiválóbb politikusok, tudósok, irók, művészek és az orosz társadalom más előkelőségei, köztük az első és második duma elnökei, nyilt felhívást intéztek az orosz társadalomhoz, abból az alkalomból, hogy legközelebb egy dumaképviselő a halálbüntetés eltörléséről szóló törvényjavaslatot terjeszt elő. A felhívásból kiemeljük a következőket: Az emberiség nagy tanítói, a vallások alapitói, a filozófusok és moralisták, valamint a legkiválóbb jogászok lángoló és lelkes szavakkal ítélték el az ember meggyilkolására vonatkozó rettenetes „jogot", amely a társadalmi jólét ürügye és a törvény takarója alatt űzetik. A halálbüntetés a bíróság tévedése esetén sem tehető jóvá és mint a bűnügyi statisztika bizonyítja, a bűnösökre éppenséggel nem bír visszariasztó hatással. Az a szofisztikus hazugság, a melyet közönségesen a halálbüntetés védelmére szoktak felhozni, hogy a bűnösöknek a saját mértékükkel mérnek, pszichológusok által meggyőző erővel meg van czáfolva. A halálbüntetéstől való irtózat nemcsak a bitófán vesz erőt az áldozaton, de azt megelőzőleg is; ez a lelki kinzás emberre elviselhetetlen. Emellett e büntetésnemnek éppenséggel nincs a jogrend helyreállítására vezető hatása. A halálbüntetés a legbiztosabb eszköz az erkölcsi érzés megsemmisítésére, a társadalmi morál összerombolására és a nép elvaditására. Nem lehet napról-napra büntetlenül az emberi élet értékét a tömeg szemében alábecsülni. Már is mutatkoznak az emberi