Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 21. szám - Az öngyilkosság mint halálbüntetés

202 Magyar Jogász-Ujság VII. évf. élet rendszeres elértéktelenitésének kiáltó eredményei a gyilkosságok és öngyilkosságok végtelen szaporodásában, amelyek az utóbbi két esztendő alatt 400 százalékkal emelkedtek, valamint a társadalom rettentő elfásultságában a naponkénti véres krónikával szemben. Hiszen hónaponkint több, mint százra rug a végrehajtott halálbüntetések száma. — Olasz jogtudornők. Ezernyolczszáznyolezvanháromban tette le Torinóban Lydia Poet kisasszony az ügyvédi vizsgát és a doktorátust. Az egész jogi kar élénk örömmel üdvözölte az uj kartársat, hiszen egy köztiszteletben álló, régi piedimonti család leányát üdvözölték az ügyvédi pályán s örömének az ügyvédi kar kézzelfogható bizonyítékát is adta, amennyiben Poet kisasszonyt azonnal fölvette az ügyvédek lajstromába. A Corte d'Appello akkori képviselője, az államügyész azonban ellenezte a nők ügyvédi gyakorlatát és Poet kisasszonyt az ügyvédek lajstromából törültette. A mi Poet dr.-t azonban nem akadályozza az ügyvédség gyakorlásában, fivérével egyetemben, a ki szintén ügyvéd, folytatja hivatását. 1894-ben Labriola Teréz tette le a római egyetemen kitüntetéssel a jogi doktorátust. A jogi irodalmat gazdagította sok értékes müvei s midőn ezen alapon egy egyetemi tanárságra aspirált, elutasították, mert hiába volt szakmájában kitűnő, nő nem lehet egyetemi tanár ! Legújabban, 1908. tavaszán Cimato Evelina kisasszony, tette le kitüntetéssel a római egyetemen a jogi doktorátust. Disszertácziója „A kisbirtok megmentéséről és tömörüléséről szövetkezeti alapon" szól. A tanárok e disszertácziót nagyon dicsérték alapossága miatt, de a kisasszonyt mégis megkérdezték, hogy miért vett magának ennyi fáradságot tanulmányaival, mikor úgyis tudja, hogy ezzel egy üres doktori czimen kívül egyebet nem nyer? Cimato kisasszony különben nem egy, hanem három disszertáczióval jelent meg; a második a parlamenti indemnitást, a harmadik a nők ügyvédségét tárgyalta. — Furcsa törvények. Az amerikai ember minden izében politikus. A vérbeli yankeenek mindene a politika, amely a legfontosabb dolgoktól kezdve a legjelentéktelenebbekig foglalkoztatja elméjét. Innen van, hogy az amerikai ember minden ügyesbajos dolgán politikai uton, azaz törvény utján szeretne segíteni Ha a magasabb fórumok nem utasítanák vissza az ezernyi kis törvényhozók badarabbnál-badarabb törvényjavaslatait, az amerikai törvénykönyveken többet lehetne nevetni, mint akármelyik világhírű humoros könyvön. íme néhány példa: Az újonnan bekapcsolt Oklahoma államban a törvényhozó testület egy olyan törvényt fogadott el, amely szerint az állam területén levő szállodákban nem szabad repedt porczellánedényeket használni. Egy másik törvény egész hüvelyknyi pontossággal előírja szállodásoknak, hogy milyen hosszú ágylepedőt adjanak vendégeiknek. Ezek a törvények bizonyos tekintetben talán nem is lettek volna olyan rosszak, ha ugyan a kormányzó is elfogadta volna őket. A hölgyek szemében bizonyára elfogadásra méltónak találtatott volna az a törvény is, amelyet nemrégiben egy lovagias érzelmű pensylvániai törvényhozó ajánlott. A derék honatyát ugyanis az egyik közúti kocsin mélyen felháborította néhány urnák udvariatlansága, akik nyugodtan ültek a kocsiban s eltűrték, hogy néhány fiatal hölgy állva tegye meg az utat. A képviselő azonnal egy törvényt szerkesztett, amely súlyos pénzbüntetés terhe alatt meghagyja az uraknak, hogy a hölgyek iránti kötelességeikről meg ne feledkezzenek. Csakhogy az volt a baj, hogy a többi törvényhozó barbár volt: még csak fel se terjesztették az indítványt a kormányzóhoz I Érdekes törvény az is, amelyet legutóbb a washingtoni parlamentben ajánlott elfogadásra egy Noore nevü philadelphiai követ. A ruhakereskedőkön kívül bizonyára mindenki csak helyeselhette ezt a törvényt. A jó Noore ur azon a barbár eljáráson ütközött meg, a melylyel a mosóintézetek finom ingeit és egyéb ruhaneműit egymásután tönkreteszik. Igazságos haragjában cselekvésre határozta el magát és a képviselőházban egy törvényjavaslatot nyújtott be, amely szerint a mosóintézetekben 100 és még ennél több dollár büntetés terhe alatt tilos olyan kémiai szereket vagy mechanikus eszközöket használni, amelyek kárt okoznak a ruhanemüekben. Csakhogy sajnos, itt sincs kilátás arra, hogy ez a javaslat törvényerőre emelkednék. Végül meg lehet még említeni a newyorki városatyáknak azt a dühös puritánságra valló indítványát, amely a nőknek meg akarta tiltani a nyilvános helyeken való dohányzást. De szerencsére a kegyetlen indítvány nem talált kegyelemre a polgármester szemében és így a Broadway előkelő termeiben ezentúl is bátran szállhatnak fölfelé a bájos női ajkakról jövő bodor füstkarikák. — Az informálás ellen. A Grecsák Károly curiai biró elnöklete alatt álló oiszágos birói és ügyészi egyesület a felsőbíróságok körében annyira elterjedt informácziónak kiküszöbölése végett terjedelmes beadványnyal fordult Günther Antal igazságügyminiszterhez. E figyelemreméltó munkálat fölsorolja az informálás hátrányait; azután igy folytatja: A biró úgynevezett jóindulatának kikérése pedig, a legtöbb informácziónak a kedvelt ürügye, a dolog természeténél fogva azért fölösleges, mert a biró mindegyik ügyfél érdekében egyaránt részrehajlatlan tárgyiassággal, igazságosan és méltányosan tartozik bíráskodni s mert a rosszindulatot a törvény és biró esküje épen ugy tiltja és kizárja, mint az egyoldalú kedvezést vagy méltányosságot. Ezek szerint az informácziónak csak káros és veszélyes hatásai vannak. A bírótól igen sok, hasznosabban értékesíthető időt rabol el; tág kaput nyit a biró és a jogszolgáltatás, megbízhatóság és hozzáférhetetlenség meggyanusitásának, sőt módot ad arra is, hogy az érdekelt és jóhiszemű ügyfelek rovására visszaélések is történjenek. Mindezeket a káros és veszedelmes hatásokat kizárná a birói ügyviteli szabályoknak olyan rendelkezése, amely az informácziót minden ügyben megtiltja és azért ismételten kérjük Nagyméltóságodat, méltóztassék a birói ügyviteli szabályokat ilyen érielemben sürgősen módosítani. — Az öngyilkosság, mint halálbüntetés. Európában egészen a XIX század század közepéig az öngyilkosok nemcsak egyházi temetésben nem részesültek, hanem az öngyilkossági kísérleteket is szigorúan büntették. A dolgon persze ez nem sokat segített, mert hiszen az öngyilkosjelöltek ugy is el voltak szánva a