Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 20. szám - A tortura Osztrák-Német alföldön a XVIII.században

20. sz. Magyar Jogász-Ujság 193 ket megkerüli, midőn a feleletei homályosak, vagy csapongók, Carpzovius szerint helye van a tortura alkalmazásának, oly czélból, hogy a terhelttől világosabb és kategorikusabb feleleteket csikarhasson ki a biró. Mintha a halálbüntetéstől való félelem és az igazságszolgáltatás hatalmas ereje nem volna elegendő a legbátrabbaknak a megfélemlítésére is ! Megelégedéssel konstatálhatjuk, miszerint a szász vá'asztó kegyetlen tanácsosa nem tudott nálunk iskolát alkotni e tekintetben. Mindazonáltal egyes bíróságaink olyan jogtudósoknak a munkáit is használták, akik Carpzovius gonosz tanainak a hívei voltak s akik „erős" gyanuoknak tekintették a vádLtt hangjának a reszketését, a nagyothallásnak, vagy az emlékező tehetség elvesztésének a színlelését, „a vádlott gonosz arczkifejezését" s azon esetet, amidőn a vádlott „hitvány nevet viselt" Meg kell még említenünk a brabanti bíróság körében tapasztalható barbár szellemet is, amelyre vonatkozólag az államtanács 1720-ban igy irt: „Ha nem vigyáznánk, a bíróság a tartomány összes lakosait tortura alá vetné, félbizonyitékok, vagy gyakran félrevezető vélelmek alapján." Végül a biróságnak döntenie kellett a fölött is, hogy valljon a vádlott, akár társadalmi állásánál fogva, akár pedig különös okok miatt, nincs-e kivonva a tortura alól. Domhouder szerint, „akinpad alól mentesítő ok" — a szörnyű bűntetteket3) kivéve: — az „előkelő és hatalommal járó állás", amely nagyon is általános kifejezésnek az értelmét Wynonts az aranygyapjas lovagokra szorítja. Európa többi országaiban is ugyanez volt a jogtudomány álláspontja, csakhogy a „nagyméltóságok" nem mindig voltak kivéve a kínvallatás alól, amire nézve frappáns példa volt a Fieschi-ek esete Genovában, a Cinq-Mars-é Párisban és — 1759. január 2-án — az Aveiro herczegé Lissabonban.4) Közös tradiczió volt az is, hogy a gyermekeket6) az aggastyánokat, a terhes, vagy olyan nőket, akik negyven napnál6) kevesebb idő előtt szültek és a betegeket,7) nem lehet tortura alá vonni. Mindazonáltal, ha 3) Damhouder szerint, nincs helye mentségnek: felségsértés, hazaárulás, simonia, bübájosság, hamisítás stb. esetében. (Pract. crim. XLI. 1—6. 1.) 4) Németalföldön azonban volt egy kivétel: Maestricht város 1413. évi privilégiuma szerint, csakis „nyilvánosan rosszhírű polgárok vagy polgárnők" voltak tortura alá vonhatók. (Crahay: „Coutumes de Maestricht*, LX1X. !.). °) Itt a serdületlen korú gyermekeket kell értenünk. 1724. évi márczius 2-án, bizonyos S. Henrik nevü, lopással vádolt egyén került ez anversi bíróság elé. A vádlott felmentést kért a tortura alól, azt állítván, hogy ö még nincs 14 éves. A bíróság a vádlottnak ezen .vakmerő és arczátlan' állítása felett napirendre tért. ») A nem (aexus) semmi kivételt sem állapított meg a tortura alól: bűnügyi irattárainkban igen sok adat szól tortura alá vetett nökröl. A szoptató nőket nem volt szabid tortura alá vetni. Carpzow szerint, Szászországban ellenkezően állott dolog, amennyiben ott a szoptató nőket is tortura alá vetették, csakhogy „bizonyos mérsékléssel." Ily esetben a gyermeket a bíróság dajkára bizta. (Pr. nova. III. r. CXV1II. kérdés, 60 lap.) 7) A Karolina 59. sz. a súlyosan sebesültek tortura alá vonását is megengedte, de mérséklést ajánlott. valamely, eme kategóriákba tartozó egyén, főbenjáró büncselekménynyel volt vádolva, az ily egyént a kínzókamrába vezették s ott megmutatták neki a kinzóeszközöket, mintha csak alkalmazni akarnák azokat vele szemben; egyszóval minden előkészületet megtettek arra nézve, hogy a kinzóeszközök puszta látása által keltett félelem is vallomásra birja. Eltérőleg a franczia törvényektől, a mi törvényhozásunk nem engedte meg a vádlottnak, hogy a torturát elrendelő Ítélet ellen felebbezéssel éljen. — Élet a halál után. A halálbüntetés kérdése még mindig erősen foglalkoztatja a franczia közvéleményt s a lapok napról-napra hevesen czikkeznek részint mellette, részint ellene. Ez alkalomból a Journal érdekes czikkben ismerteti az orvosok Ítéletét a guillotinról. Ismeretes, hogy ezt a „humánus eszköszt" — amint azt a forradalom idején nevezték — egy franczia orvos eszelte ki, aki különben a himlőoltásnak is apostola rolt Francziaországban. Guillotin orvost nemes, emberséges gondolkozása vezérelte, amikor a halálos ítélet végrehajtására olyan szerkezetet készített, amely az igazságérzet és az emberséges gondolat megtestesülése. Louis orvos, a hírneves sebész, javított a szerkezeten, amenynyiben az ő ajánlatára alkalmazták a ferdén metszett bárdot. Sokszor felmerült már az a kérdés, vajon a lefejezett ember érez-e fájdalmat vagy sem ? Guillotin orvos kissé talán elvetette a sulykot, mondván: „Hogy ha a halálraítélt ember nem érezne halálfélelmet, akkor a halál teljesen fájdalom nélkül való lenne, mert legfelebb egy kis hidegborzongás fogja el a kivégzés pillanatában." Csakhogy ama girondisták kivégzése, akik énekelve léptek a vérpadra meghalni, csakhamar más véleményre hangolták a nézőközönséget. Az olyan emberek érzékenységét és szellemét, mint amilyen Desmoulins és Danton is volt, csak nem lehet egy bárdcsapással hirtelen megsemmisíteni. Az ő levágott fejük egy ideig még nem szűnt meg gondolkozni. Legalább legendák keringenek erre vonatkozólag. így például azt is beszélik, hogy Corday Sarolta arcza elpirult, amikor az állatias hóhér a levágott fejet arczulütötte. Azt is állítják, hogy tömeges kivégzések alkalmával a kosárba hullott fejek vonaglottak és szájuk görcsös csókban forrt össze. Tudósok komolyan állították, hogy a levágott fejben igenis még van élet; legkivált az érzékeny és nagyszellemü emberekre nézve áll ez a vélemény. Ha nevén szólították, állítólag a szemét nyitotta ki a levágott fej; a szájába illesztett ujjat megharapta s a napfény felé fordított szemhéj lecsukódott. Azóta is sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel, de biz határozott eredményről még szó sem lehet. Annyi azonban bizonyos, hogy az előbb emiitett példák a mesék országába tartoznak. A törzsről lemetszett fej izmai megtartják ugyan egy kis időre az ingerlékenységüket s ha villamos áramot vezetünk keresztül rajtuk, akkor csakugyan, mintha érzést árulnának el a vonagló izmok, de ez csak látszat, mert érzés már nincsen benne többé. Különben is a levágott fejből oly rohamosan ömlik ki a vér, hogy az agy elvértelenedése következtében az eszmélet nyomban kialszik, amint azt már az orvosok sokszor tapasztalták az aneurisma megrepedése folytán bekövetkezett rögtönös