Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 19. szám

VII. évfolyam. Budapest, 1908. október 1. 19. szám. MAGYAR JOGASZ-UJSAG A JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYOK MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ FÉLHAVI FOLYÓIRAT Joggyakorlati szemle. A magyar joggyakorlat biztosítási ügyekben. (R.) Kezdjük mindjárt a legsulyosabbon: Ha jól tudom, 1903-ban történt, midőn a magyar kir. Curia egy életbiztosítási díjper alkalmából először mondotta ki, hogy ha a kötvényen a biztositás naptárszerinti kezdete fel van tüntetve, akkor a kötvényen nyomtatott életbiztosítási feltétel azon tartalma, hogy a biztositás hatálya, csak a díj megfizetésével kezdődik, érvénynyel nem bir. Ezen határozattól kezdve egész sora látott napvilágot legfelsőbb bíróságunk ítéleteinek, amelyek a naptári kezdet mint jogi szörnyszülött körül forogván, számos oly jogi következtetés forrásává lettek, amelyekhez hasonlót semmiféle külföldi judicatura, de elmélet sem ismer. A fent idézett ítélet által inaugurált joggyakorlat legfelsőbb bíróságunk aegise alatt mihamar általánossá és a következő jogi kinövések törzsévé vált: 1. Ha a kötvényhen a biztositás naptárszerű kezdete fel van tüntetve, a biztosítási feltételeknek azon kikötése, hogy a biztositás csak a díjfizetés időpontjával lép hatályba, érvénnyel nem bir. 2. Ha a naptárszerü kezdet a kötvényben feltüntetve nincs, ugy a biztosítási feltételek azon kikötése, hogy a biztositás csak a díjfizetés időpontjával lép hatályba, — igenis érvénynyel bir. Ezzel szemben 3. a naptárszerü kezdet feltüntetése esetén a biztosító a díjfizetéstől teljesen függetlenül a koczkázatot is viselni tavtozih. Igaz, hogy a díj megfizetését is követelheti; míg 4. a naptárszerü kezdet fel nem tüntetése esetén a joggyakorlat, — a biztosítási feltételek azon kikötését, hogy a kockázat-viselés csak a díjfizetéssel kezdődik, hatályosnak ismerve el, — a díjkövetelésre jogot nem ad, ellenben a díjfizetésig a koczkázatviselés alól is mentesíti a biztositót. Mindebből mi következik? Az, hogy ha a biztosító, kötvényében, a biztositás naptárszerü kezdetét feltünteti, ugy, akár kapott dijat, akár nem, akár fog kapni dijat, akár nem, a koczkázatot viselni tartozik azon egész időre, mely az első biztosítási periódust képviseli. Ezzel szemben meg van engedve neki, hogy koczkázatának ellenértékét követelhesse. De ha kötvényében a naptári kezdetet fel nem tüntetné, ugy igaz, hogy koczkázatot nem visel a fizetés időpontjáig, de dijat sem követelhet. Ha a biztosított fizetni akar, fizet, ha nem, — ugy nem fizet. E szerencsétlen határozatokban kimondott jogelvek, — melyeket annak idején csupán az életbiztosításra szándékoltak applikálni — ma már a legtágabb terjedelemben, a biztositás minden ágában érvényesülnek a magyar joggyakorlat jóvoltából. Tehát a baleset és kárbiztositási judicaturában is ! Szegény biztosító, most már nem tudja, melyik ujjába vágjon! Viselje-e a koczkázatot a nem pontos fizetés esetén többnyire problematikus valószínűségű díjfizetés kilátása ellenében vagy ne viselje azt. de mondjon le már eleve dijkövetelési jogáról ? Megkísérelték az ez irányú joggyakorlat észszerütlenségéröl legfelsőbb bíróságunkat meggyőzni 1 A szak- és jogi sajtó nem egyszer foglalkozott e kérdéssel, mely a biztosítási üzlet kerékkötőjévé és kolonczává lett. Eredménytelenül ! Igaz, hogy nem elég erélylyel küzdött ellene az érdekeltség! Pedig az összes panaszlott irányú Ítéletek a sérelmes jogelvek indokolásával teljesen adósok maradnak. Két elvet hallottunk kompetens oldalról e határozatokban képviselt irány védelmére.*) Az egyik érv szerint, ha a kötvény szövegében világosan ki van mondva, hogy naptárilag meghatározott időpontban kezdődik a szerződés hatálya, akkor ezt a kikötést egy ezzel ellentétes, e'dugott (sic) föltétel (t. i. biztosítási föltétel) által érvényteleníteni nem lehet." A második érv pedig az volt, hogy ha a társulat nem visel koczkázatot, ugy igazságtalanul követeli a dijat. „364 napon keresztül tehát koczkázatot nem visel, a 365 ik, vagyis az utolsó (az elévülés szempontjából utolsó napon követeli a diját és a biztosított köteles fizetni. Tehát 364 napon koczkázatot nem viselt és mégis behajthatja a dijat." Van-e ezen indokoknak tárgyi jogosultsága vagy sem ? Lássuk először az utóbbi helyen felhozott érvet! Mielőtt a kérdésnek érdemére válaszolnék, fel kell vetnem a kérdést, hogy általában indokolt-e valamely visszaélést fogadni el irányelvnek egy elvi kérdés eldöntésénél akkor, ha, föltéve, de meg nem engedve, a szóbanforgó visszaélés elkövetésének föltevésére valamely, bár bizonyára nem tudatos, de concrét eset is jogosítana fel, annak elkövetése az elkövető *) A „Magyar Jogászegylet' 1904. márczius 26-iki, teljes ülésén: dr. Beck Hugó curiai biró felszólalása.