Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 18. szám - OBERSCHALL ADOLF

18. sz. Magyar Jogász-Ujság 169 indokolásból kitűnik — azt is panaszolták, hogy az igazgatóság a közgyűlés összehívása iránt előterjesztett kérelmüket figyelembe nem vette. Ez a mulasztás — ha csakugyan fenforog — azok közé tartozik, amelyekért az igazgatóságot a fentiek alapján a tagokkal szemben közvet­lenül is felelőssé kell tenni. Ha a kausalitás a felmerült kár és a mulasztás közt megállapít­ható, akkor a bíróságok helytelenül ítélkeztek, mert megtagadták a jogsegélyt oly esetben, a mikor az igazgatók a társasági tag individuális jogát közvetlenül sértették meg. S ebből a szempontból kiindulva találjuk meg — nézetem szerint — a kereskedelmi tör­vény 189. §-ának is a helyes értelmét. Ez a §. teljesen nyitva hagyja azt a kérdést, hogy kit kell „károsult" alatt érteni. Nem foglal állást sem abban az irányban, hogy rendelkezése csupán magára a társaságra és harmadik sze­mélyekre vonatkozzék, sem pedig az ellenkező irányban. Károsult az, akinek az igazgatóság kárt okozott; kárt pedig csak annak okozhat, akinek a jogát megsérti és törvény szerint megsértheti. Ha tehát az igazgató cselekvése nem mint az ö, hanem mint a társaság ténye jön jogilag tekintetbe, akkor nem ő, hanem a társaság oko­zott kárt s igy nem ő, hanem amaz felelős ; ha ellenben ő mint igazgató jár ugyan el, de a társasági alkotmány körén belül, e minőségében a társasági tag személyiségi különjogát sérti, akkor az e jogsértés nyomában fakadó kártérí­tési kötelezettséget igenis vállalnia kell. A kereset tehát a jelen esetben még ha el is volt utasítható — megfelelően kiderített tény­állás mellett, — mindenesetre nem annyira fel­peresség, mint inkább alperesség hiánya okából lett volna elutasítandó: a kereseti jog fennáll, de nem alperesekkel, hanem a társasággal szem­ben. Ez talán csak nem lehet vitás. Mig igy, ahogyan az itélet szól, még megeshetik, hogy a társaság ellen indítandó pert a felperesek — res judicata czimén veszítik el, OBERSCHALL ADOLFf — 1889. — 1908. — Fényesen befutott, hosszú jogászi pálya és érdemekben gazdag élet után hatvankilencz éves korában meghalt Oberschall Adolf, a magyar királyi Kúria elnöke, főrendiházi tag, belső tit­kos tanácsos. Halála őszinte részvétet keltett mindenfelé, de különösen birói és jogászkörök­ben, amelyek leginkább ismerték és méltányol­ták az elhunyt kiváló képességeit. Mennyire becsülték és szerették, legjobban akkor bizo­nyult be, amikor a Kúria elnöke lett és a köz­vélemény egyértelműen igen szerencsésnek mondta azt, hogy az ország legfőbb itélöszé­kének élére őt állították. Tudta mindenki, hogy ez a kiváló jogtudós, bíró és adminisztrátor éppen ezen a helyen érvényesítheti legjobban és legeredményesebben irányító és vezető képes­ségét. Szabó Miklós utódja elődjének folytatása volt. Jellemben nem kisebb amannál, de hatá­sában mégis több azzal, hogy a jelenkor nagy­sága volt. A jog fejlődő és egyre változatosabb élet tüneményeinek feltétlen értelmi ura. Modern fej és hihetetlenül nagy, korszerű tudás a korábbi idők jellemnagyságának minden biztositékával felruházva. Olyan providencziális birói vezér, aki az átalakuló jogtudomány hullámverései közt a jövő birói karakterének mintaképét testesítette meg. És íme, ennek az embernek csak két esztendő jutott arra, hogy feladatát elvégezze. Bizonyos, hogy halála tátongó hézagot vágott a magyar jogéletbe. Ö is abból a talajból nőtt ki, amiből elődjét. Szabó Miklóst s a többi közt Kozma Sándort és Gsemegi Károlyt kaptuk. Az élet talajából. Ezek a nagy jogász-alakok pályá­jukat sorra mint ügyvédek kezdték. Az élet tudá­sával léptek a birói emelvényre. Ö egy olyan korban, ami még tele volt ideálizmussal és az ujjaszületett alkotmány illatával. Ma az élet keveset számit a birói. bürokratizmusban és az alkotmány illata is odavan. Pályafutásának úgyszólván csak belső tör­ténete van. Más téren, mint az igazságszolgál­tatás, nem szerzett érdemeket. De amit itt szer­zett, az a legnagyobbak közül való. Sajnos, a halál nem engedte, hogy sokáig tölthesse be az előkelő tisztséget, a melyet képessé­geivel, buzgalmával, munkásságával kiérdemelt. Hogyan emelkedett fokról-fokra, hol dolgozott mindenfelé élete folyamán, elmondja a követ­kező rövid életrajz : Oberschall Adolf .Rózsahegyen született 1839­ben. Középiskoláit Selmeczbányán, jogi tanulmányait Pozsonyban végezte, mire 1862-ben a fővárosban ügyvédi vizsgálatot tett s 1870-ig ügyvédeskedett. 1870-ben a pesti táblán pótbiró, majd 1872-ben ren­des táblabíró lett. Mint ilyen, sokáig a semmitő­széknél teljesített szolgálatot. 1885-ben kúriai biróvá, 1886-ban a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla elnökévé, 1891-ben kassai táblai elnökké, három évvel később pedig kúriai tanácselnökké nevezték ki. Tagja volt az általános polgári törvénykönyvet előkészítő bizott­ságnak. A milléniumkor a kolozsvári egyetem tisz­teletbeli jogtudományi doktorrá avatta. Több tör­vénytervezetre véleményt készített, melyek nagy­részt a jogi szaklapok hasábjain jelentek meg. 1901. márcziusában a budapesti királyi Ítélőtábla elnökévé nevezték ki. Ezen az alapon lett tagja a főrendi­háznak is. 1904-ben a Kúria másodelnökévé nevez­ték ki s ugyancsak 1904-ben titkos tanácsosi czi­met nyert. 1906. április 19-ón a király a Kúria elnökévé nevezte ki. De ebben az életrajzban, a mely munkál­kodásáról, emelkedéséről ad kimutatást, nincs benne az, hogy milyen volt az elhunyt mint ember. A kik ismerték, tudják, hogy nagyon

Next

/
Thumbnails
Contents