Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 13-14. szám - A párbajról - Az olasz Igazságügyminiszter körrendelete a kiskorúak bűnözése tárgyában

13/14. sz. Magyar Jogász-Ujság 147 felsőbíróságaink immár végleg letettek a quasi delictualis elvektől, hogy azokat az üzemtől többé-kevésbé el nem választható objektív okokra vezetik vissza, melyekből csupán a keresetképesség csökkentéséből eredt hátrányok megtérítése folyik. JOGÉLET. A párbajról. A párbaj éppen olyan régi, mint maga az emberiség. Kain és Ábel, Hektor és Ajax, Dá\id és Góliáth a példák erre. A legtöbb vad törzsnél ismeretes a páros viaskodás, különösen pedig azoknál, amelyek monogámiában élnek, mig a polygamiában élőknél teljesen ismeretlen fogalom. Ebből levonható az a következtetés, hogy a legtöbb párviadal a természeti ösztönből folyik s az asszonyért való vetélkedés eredménye, vegy legalább is annak az eszmének következménye, hogy ez a lovagi cselekedet a hölgyeknél általánosságban, vagy legalább is egynek közülök tetszik. És tényleg nem vitatható el, hogy az a rend vagy társadalmi osztály, amely nálunk leginkább hajlik ez ősi önigazságszolgáltatás felé, egyúttal a kiváltképpen eredményes nőhódítók hírében állanak. Ugy látszik, mintha a természet azzal a szándékkal, hogy a fajokat nemesítse, a nemi ösztönt egyesitette a harczi vágygyal, hogy a gyengéket, vagy a még fejletlen embereket a házasságtól távol tartsa, hogy eképpen erős ivadékokat nyerjen erős atyáktól. Innen az asszonyok előszeretete azok iránt, akik az értük folyó harczban győztesek maradtak, tehát erőseknek bizonyultak. A czivilizálatlan népeknél az ifjaknak, mielőtt a házasságra engedélyt kapnának, bizonyságot kell tenniük bátorságukról. így például Brazília benszülöttei között a házasulni szándékozónak előbb egy embert kell agyonütnie. A Missouri vidékén a törzs vénei előbb megbeszélik maguk között, vájjon a férjjelölt elég bátor-e ? A chavanrons-indiánoknál a legbátrabb ifjú kapja a párta alá kerülő hajadont és a Hudson-öbölben a férfiak valósággal megküzdenek a birkózást nyugodtan néző asszonyokért. A haláltmegvető, büszke északamerikai indiánus ellenfelét gyakran jelentéktelen dolgok miatt élethalálharczra hívja ki és ezt megelőzőleg övéi körében nagy lakomát csap és ugy megy tetőtől talpig fegyveresen a küzdelem színhelyére. Ellenfele teljesen fegyvertelenül lép eléje, néhány lépésnyire tőle megáll, szétnyitja mellén az inget és nyugodtan várja a halálthozó golyót. A kihívó megtölti fegyverét és egy perez múlva ellenfele holtan, vagy legalább is halálos sebbel hull a porondra. A kihívó ekkor újra megtölti fegyverét s azt átnyújtja a leterített ellenfél legközelebbi férfi rokonának és épp oly nyugodtan áll ki annak golyója elé, mint az előbb ellenfele. Az amerikai újságok nemrég egy párviadalról emlékeztek meg, mely az utaha-indiánok két főnöke közt folyt le. Ennél a törzsnél a párbajnak „Muh-Wohiva" a neve és nagy ünnepséggel készülnek hozzá minden egyes esetben. A véres színjátékon a törzs minden tagja mint néző résztvesz teljes harczi díszben és felszerelésben. A két ellenfél a nézők által alkotott kör közepére lép és sorsot húznak. Aki nyer, azt balkezénél, aki pedig veszt, jobb kezénél fogva ugyanazon fatörzshöz kötik. Azután a párbajozok mindegyikének egy élesre fent kést nyomnak a kezébe s a viaskodás kezdetét veszi. A fentemiitett esetben a küzdelem csak néhány perczig tartott, amikor mindkét fél számtalan sebből vérezve összeroskadt. Ennek daczára csak az egyik halt meg közülök néhány nap múlva. A botokudok egész csapatokban viaskodnak, de egyszerre csak egy-egy pár verekszik hosszú rudakkal. Asszonyaik velük küzdenek, amennyiben öklükkel és körmeikkel igyekeznek az ellenfelet harczképtelenné tenni. A grönlandiak meghívott közönség jelenlétében küzdenek gunydalokkal s a győztes az, aki legjobban megnevetteti a nézőket. Japánban az európai kultúrával együtt a párbaj is annyira lábra kapott, hogy a mikádó végre is kénytelen volt 1890-ben súlyos büntetéssel sújtani a párbajozókat. Skandináviában férfiak és asszonyok közt is folytak párviadalok, amikor is az egyenlőtlen erők kiegyenlítéseképpen a buzogánynyal felfegyverkezett férfit övig a földbe ásták, mig az asszony parittyával a kezében a feje felé sújtott. A férfit akkor is legyőzöttnek tekintették, ha háromszor elhibázta az irányt. Asszonyok között sem ritka a párviadal. Különösen érdekes az ismert aszszonypárbajok közül az, amelyet Bocca grófnő, egy olasz ezredes neje vivott 1701-ben Turinban Bellegarde márkinével, a főkanczellár nejével. A két előkelő hölgy féltékenységből kifolyólag vítőrrel küzdött meg egymással zárt ajtók mögött, életre-halálra. A párbajban a grófnő a karján sebesült meg, a márkiné pedig alsó testén kapott életveszélyes sebet. Bécsben is folyt le asszonyok között párbaj II. József idejében, bár ez az uralkodó a párbajt a legszigorúbb büntetéssel sújtotta. A párbajnak, amelyet pisztolylyal vívtak meg, itt is a féltékenység volt az oka. Az egyik asszony holtan maradt a küzdtéren. Egy előkelő római bálon két olasz arisztokrata hölgy a lóversenyről vitatkozva, veszekedni kezdett, mire az egyik arezulütötte a másikat. A megsértett hölgy két barátnőjével párbajra hívta ki ellenfelét, amit az elfogadott s a párbaj, amely karddal ment végbe, az egyik súlyos sebesülésével végződött. A vendetta is egy neme a párviadalnak, amely különösen Korzikában, a Földközi-tenger partvidékein, sőt az arabok között is elég gyakori napjainkban is. Okot reá mindig súlyos becsületsértés szolgáltat, legtöbbször a család valamelyik nőtagjának megbecstelenitése, a mire a sértőt a sértett család valamelyik férfitagja meggyilkolja. A gyilkolások a két család férfitagjai között gyakran az egyik vagy másik család teljes kiirtásáig folynak és néha egy-egy vendetta eredete egy évszá" zadra is visszanyúlik. Az olasz Igazságügyminiszter körrendelete a kiskorúak bűnözése tárgyában. Olaszország jelenlegi tevékeny s hazáján tul is jól ismert*) igazságügyminisztere, Orlando, a folyó évi május hó 11-én nagyfontosságú körrendeletet intézett a felebbe•) Különösen érdekes a statutáris jogról s a XVI. századbeli olasz jogtudósokról irt (,,La legislazione statutaria e i giureconsulti italiani del secolo XVI.") munkája.