Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 10. szám

118 Magyar Jogász-Ujság VII. évf. azonban legfőbb bíróságunk már tekintélyénél fogva is a mienkhez hasonlóan gondolatszegény gyakorlat mellett, mely igen gyakran vakon indul az előző döntések szóhangzata után, nem lehet eléggé pontos. A kötelmi causa és az ennek folytán teljesített dologi szolgáltatás közötti viszonyt világította meg C. (1908. január 38-án 2944/1907. sz. a.), midőn megtagadta a vőnek tulajdonközösség felbontása iránti kérelmét, mely az apóstól és anyóstól rákebelezett ingatlant tárgyalta és melynek sikeressége esetén meghiúsult volna az após és anyós amaz az ajándé ozásnál is kifejezésre jutott czélzata, hogy az illető házban gyermekeikkel közösen lakjanak. A G. itt az előző határozattal ellentétben csakis a vázolt kötelmi érvekkel operál. Helyesen ezen szempontból is az ajándékozás feltételeire, esetleg annak vastag hálátlanság miatti visszavonhatóságára kellett volna utalnia, hiszen nem erdélyi esetről volt szó és igy az osztrák törvény 948. szakaszának korlátjai ezt nem aka dályozzák. A jogi érvelés azonban itt ugy tetszik az ajándékozási ügylet feltételességének dologi hatására lett volna alapítandó, az osztrák törvény 431. szakasza, a telekkönyvi rendelet 81. szakaszának b) pontja erre elegendő támpontokat nyújt. Az ingatlan szolgalmakat C. (1907. deczember 12 én 1859. sz.) teljesen az osztrák törvény szellemében kezeli. Ezért azonban az idézett törvény 4h5. szakaszára való hivatkozás nélkül az ingatlan haszonélvezeti gyakorlatának átruházhatóságát Curia megtagadta. Érdekes, hogy az ítélet a kereset alapján a haszonélvezet használati jogáról beszél és az elutasítás okául azt hozza fel, hogy a használat is átruházhatlan szolgalmi jog, Curiának nagyon is módjában állott volna magát a szavakon túltennie, melyeket a kereset helytelenül használ. Az osztrák törvény 521. szakasza alapján — azonban ismét annak felhívása nélkül — Curia (1908. márczius 24 én 6779/1907. szám) feléiedtnek jelentette ki a haszonélvezeti szolgalmat, ha a ház közveszélyessége miatt törvényhatósági lebontása után ismét felépült. A döntés igen helyesen hangsúlyozza, hogy felperes részjogának megállapításánál figyelemmel volt a korábbi haszonélvezeti jog terjedelmére is. Az egész kérdés különösen fővárosunkban lehet gyakorlati, hol mindennapos dolog, hogy egy kis földszintes vityilló helyén bérkaszárnya épül, hol tehát az előző rész haszonélvezeti jog terjedelmének mechanikus megszabása — teszem a ház összértékének tört részeiben — igen veszedelmes következményekhez vezethet. A zálogjog egyedisége alapján a zálogspeciesek visszaszolgáltatása iránti keresetével elutasittatott (Bpesti T. 1908. április 9. G. 39. sz.) felperes, midőn a zálogszerződésben nem voltak körülírva a zálogba adott sorsjegyek számai. Nyeremény esetén bizonyára súlyos döntés. Az ingatlan sorrendi végzés meg nem folyamodásának súlyos anyagi következményéül C. (1903. április 7-én 5475. sz.) a mellőzés végleges hatályát statuálja. Pedig a végrehajtási törvényből és Curiának a végrehajtási eljárás, valamint az anyagi magánjog közötti viszony tekintetében elfoglalt fentebbi álláspontjából csak az folynék, hogy a sorozott és a mellőzött hitelező egymás közötti dolgukat a magánjog elvei szerint intézik el, melyek közül a sine causa condictió önként kínálkozik. Természetesen teljesen önálló kérdés, vájjon a sorozott hitelező nem-e szenvedett kárt az előnyös sorozása fi lytán. vájjon nem-e illetéktelen kézre jutott az az összeg, mely őt rendes helyén illette meg. Az sem érdektelen, vájjon az előbbi helyen sorozott hitelező a maga készpénzét kénytelen é kicserélni az utódja elleni követelés elnyert sovány vigaszával, avagy a mulasztó elődjét cessióval elégítheti e ki. Mindezek és hasonlók a sorozett és mellőzött hitelező közötti magánjogi viszonyt módosítják, csakhogy e viszonyt az előnyös sorozás szüli. Anyagi magánjogi nézőpontból perre utasítás nélküli sorozásnál a mellőzött legfeljebb a sorozott összeg kamatjait veszti el, a tökére a telfolyamodás elmulasztását jogvesztő ténynek nyilvánítani, legalább is kissé szigorú. * ** A büntető novella immáron hatályból kihelyezni készül a Btk.-nek a fiatalkoruakra vonatkozó rendelkezéseit s a gyakorlat még ez idő szerint is elemi törvénymagyarázati kérdésben vacillál Mi a jelentősége a Btk. 85. §-ba iktatott redukált büntetési skálának? Váljon az ott felsorolt büntetési tételek a különös részbeli büntetési tételek helyébe lépnek, tehát a 12 — 16 éves egyénekre helyt fogó szankcziók nem a különös rész §-ai közt keresendők, hanem ebből a §-ból mentendők? Avagy miként az a 92. §. rendszerében foglaltatik, az egyes büntetési eszközök in obstracto felcseréltetnek olykép, hogy halál helyett börtön, börtön helyett fogház alkalmazandó stb., a különös rész s a 85. §. kombinativ figyelembevétele dönti el, mily büntetés szabandó ki ? Aki a 85. s 92. §-ok szövegezését szembeállítja, az előtt nem kétes, mi más szerepet szánt a törvényhozó a kétféle lefokozásnak. Amott a törvény arról beszél, hogy a bűntett, illetőleg a vétség mivel büntetendő; itt az egyes büntetési eszközök némelyikét cseréli ki enyhébbre. Az első esetben a törvény struktúrája az, hogy p. o. minden súlyos testi sértés büntette: börtön plus pénzbüntetéssel büntetendő, de ha 12—16 éves egyén mondatik bűnösnek e cselekményben, ez esetre eltérek az általános szabálytól s a két évi fegyház lép ama komplex büntetési tétel helyébe. A második esetben pedig igy disponál