Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 8. szám - A gyújtogatás történetéből

104 Magyar Jogász-Ujság VII. évf. ami főként az ipari vagy mezőgazdasági munkára való szoktatással történik. A borstali rendszer három csoportba osztja a fiatalkorú bűntetteseket, u. m. a rendes, a rendkivüli és a büntetési csoportba. Mindegyik elitélt először a rendes csoportba lép s ha jó magaviseletet tanusit, akkor átmegy a rendkivüli csoportba, ahol különféle kedvezményekben (jobb berendezésű czella, festmény tarthatása a czellában stb.) részesül. Viszont, a rakonczátlankodó foglyok a büntetési csoportba jutnak, ahol igen szigorú bánásmódban részesülnek. — A jénai egyetem jubileuma. A János Frigyes választófejedelem által 1518-ban alapított gymnasiumi illustreből tiz év múlva létrejött hires jénai egyetem a mult hónap 22-én ünnepelte fönnállásának háromszázötvenedik évfordulóját. A jubileumra erősen készülődtek és egy érdekes könyv is jelent meg ez alkalomból. Egy jenai diák 1630 körül a czime a könyvnek, a mely a hamburgi városi könyvtár gazdag levéltárának fölhasználásával készült. Az idevonatkozó levelek lodenwurthi Wolíf Antal dr., egykori darmstadti kanczellár hagyatékából valók. Ennek Eberhard nevü fia 1630-ban és a rákövetkező évben Jénában tanult. A vaskos kötet egy-két hires profeszorhoz intézett ajánló levéllel kezdődik, ezt követik az atyának fiához intézett levelei, mindmegannyi bölcs tanácsokkal az élet különböző viszonyaira. Érdekesen világítja meg ez a könyv az akkori diákéletet, de e mellett tökéletes korrajz, amely a harmincz éves háború idejében élő embereket nagy hűséggel állítja elénk. Láthatjuk ebből a képből, hogy a nyers durvaság, amely a német diákéletnek mindenkor jellemző vonása volt, ebben a háborús időben különösen előtérbe lépett. Legértékesebb része a műnek az, amely az atyai tanácsokat tartalmazza. Ezek közül sok ma is megszívlelhető van, mint például ezek: Ne légy túlságosan bizalmas s ne dicsekedjél senki előtt, hogy sok a pénzed, nehogy bárki is irigyeljen, vagy a nyakadba varrja magát. írj föl mindent, amit kiadsz. Mind a mellett légy barátságos. Isten iránt hü, az imádságban kitartó, elüljáróid iránt engedelmes. Minden dolgodban légy előrelátó s gondold meg, hogy tanulótársaid idővel polgártársaid lesznek, akik akkor is a mostani viselkedésed után fognak megítélni. Ne hanyagold el a testgyakorlást. A léleknek é3 a testnek fejlesztéséről gondoskodni, nagyon jól megfér egymás mellett. /\ A büntetési mérték non plus ultrája. Ezt a csodabogarat a tibeti és a szikkimi régi törvényekben találjuk, amelyeket White ismertet a bengáliai kormány kiadásában megjelent „The Gazetteer of Sikhim" czimü munkában (Calcutta, 1894). E munka 54. lapján, ahol a szerző a házasságtörés büntetéséről szól, a következő hallatlan dolgot olvassuk: „A régi törvény intézkedése szerint az, aki va'amely raja, vagy láma nejével házasságtörést követett el, kezének vagy nemzőrészének a levágásával büntettetett. Ezenkívül annyi sulyu aranyat volt köteles fizetni, amennyit az egész nemzörésze nyomott !* Ilyen törvényes intézkedést egyetlen keleti jogrendszerben sem találunk. Nagyobb hitelesség okáért ide iktatjuk az eredeti angol szöveget is: „He (t. i. a házasságtörő nő bűntársa) may alsó have to pay a weight in gold equal to his penis and testicles." /\ A politikai foglyokkal való bánásmód Francziaországban. Clémenceau miniszterelnök mint belügyminiszter, e tárgyban — valóban tanulságos — rendeletet bocsátott ki, melynek a főbb rendelkezéseit érdemesnek tartjuk az alábbiakban ismertetni. „Különböző jelentésekből — igy szól a miniszterelnök — arról győződtem meg, hogy egyes fogházakat a foglyok az anarchista izgatásnak valóságos melegágyává tesznek s hogy ott folytatják ugyanazt a propagandát, amely miatt őket elitélték." E bevezetés után bizonyos megszoritó intézkedéseket tesz a rendelet. így meghagyja, hogy politikai foglyok mindennemű levelezése, köz'eménye s általában minden, a czimükre érkező levél, vagy tárgy csak láttamozás után kézbesítendő, illetve továbbítandó. A láttamozási meg kell tagadni, ha lázitó, vagy izgató iratról, avagy bűntett földicsérésről van szó. Ezenkívül a foglyoknak értésükre adandó, miszerint ezen intézkedések megszegése esetén, levelezésüket a családtagjaikkal való érintkezésre fogják korlátozni. A politikai foglyok által irt hírlapi czikkek rendeltetési helyükre nem továbbithatók. Végül elrendeli még a miniszter, hogy a politikai foglyok által olvasni kért lapok jegyzékét, — a lapok átadása előtt — vele közöljék a fogházígazgatók. ^.^s A gyújtogatás történetéből. A római törvényhozés a legkülönfélébb intézkedéseket tette a gyújtogatás megbüntetése tekintetében. A XII. táblás törvény szerint azt, aki valamely házat fölgyújtott, megvesszőzték és tűzbe vetették. Később, az alacsonyrendü gyujtogatót a vadállatok közé dobták, mig a többi ilyen bűntettesek büntetése a birák belátásától függött, akik rendesen halálbüntetést, vagy deportácziót mondottak ki. Egy későbbi — a császárság idejében bozott — törvény (28., 12. §§. de penis), már más intézkedéseket tartalmazott, amennyiben halállal, illetve elevenen elégetéssel büntette mindazokat, akik valamely város belterületén gyújtogattak; ellenben enyhébb büntetést szabott a törvény azokra, akik csupán szalmakunyhót, vagy tanyát gyújtottak föl. Angliában a régi időkben, halállal büntették a szándékos gyujtogatást. Azonban ott is enyhébb büntetést állapított meg a törvény azokra, akik kunyhót, vagy magánosan álló házat gyújtottak föl. Ha a tettes a saját házát gyújtotta föl s ha a tüz nem terjedt tovább, akkor nem lehetett halálbüntetést alkalmazni. Ily esetben a büntetés pénzbüntetés, fogház vagy kalodába tétel volt; ezenkívül a teltesnek biztosítékot kellett letenni, hogy többé nem fog gyújtogatni. Gyujtogatást kísérletét csak akkor lehetett megállapítani, ha a háznak valamely része valóban elégett. Anna királyné 6-ik statútuma 100 fontnyi pénzbüntetéssel, vagy 18 hónapi javitó-intézetbe (house of correction) való zárással büntette azt a szolgát, akinek a hanyagsága folytán tűzvész támadt. Francziaország legrégibb törvényei halállal büntették a gyujtogatást. Az egyházak, városi házak, mezei lakók gyujtogatóit tűzbe vetették. A későbbi törvényhozás is halállal büntette e bűncselekményt. Oroszország régi törvényei szerint, a gyujtogatással