Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 1. szám

4 Magyar Jogász-Ujsag VII. óvf. zői jog tartalmának kereteiről, hanem a képmás által ábrázolt személy individuális sphaerájának meghatározásáról van szó, s hogy ehhez képest nem a szerzői jog bitorlását, hanem a személyiségi jog bitorlását kell a bírónak is kutatni s megállapítani. A törvény nyilvánvaló hiányosságát nem szabad tetézni a paragrafus kiméletlen és rövidlátó alkalmazásával; hanem enyhiteni kell azáltal, hogy belebocsátkozunk tilalmi jog előfeltételének, a megrendelő személyiségében fennálló jogos érdeknek vizsgálatába s ha ily jogos érdeket a kereset mögött nem találunk, nem adjuk meg az oltalmat, mert a szerzői jog körében is alkalmazandó az az általános jogelv, hogy nem részesítendő jogvédelemben az, aki a maga jogát elfogadható komoly érdek nélkül gyakorolja. A fénykép megrendelője javára a törvényben megadott jog kiméletlen érvényesítése a chillane általános tilalmába ütközik. De lege ferenda pedig álláspontunkból az következik, hogy a szerzői jogi törvény revíziója alkalmával a 72 §. egyáltalán törlendő s a fénykép megrendelőjének joga beolvasztandó a képmás oltalmát czélzó általánosabb szabályba, melyet a polg. törvénykönyv tervezete 90. §-ában elég jól formulázva igy ir körül: „A ki jogos érdekében sérelmet szenved az által, hogy képmásával más visszaél, a visszaélés megszüntetését követelheti és kérheti ez ujabb visszaéléstől való eltiltást." E rendelkezést pedig kiegészíti a 92. §., mely az okozott kár megtérítése tekintetében az általános kártérítési szabályokra utal. * Felperes, mint tömeggondnok azon szerződés érvénytelenítése iránt, amely szerint G. F. a nagyanyja utáni örökségi igényét F. A.-nak eladta, megtámadási keresetet indított, mert ezen jogügylet a hitelezők kijátszására jővén létre, hatálytalannak tekintendő és érvénytelen ugy a magánjogi szabályok, mint a csődtörvény értelmében. Az alsóbiróságok a keresetet elutasították, mert az a csődmegtámadási határidő letelte adatott be s igy a kereseti jog elévült. A Curia3) az alsóbiróságok Ítéletét megváltoztatta, a keresetet elévülés okából elutasithatónak nem találta s utasította az eljáró kir. törvényszéket, hogy a szerződés érvénytelensége tárgyában hozzon uj határozatot. Indoka az, hogy a kereset nem lévén pusztán megtámadási kereset, nem forog fenn sem perjogi, sem anyagi jogon alapuló akadály az ellen, hogy a szerződésnek a tömeggondnok által vitatott érvénytelensége és esetleg hatálytalansága egyidejűleg elbiráltassék, habár az alsóbiróságok által felhozott indokok szerint kétségtelen, hogy a csődtörvény I. részének III. fejezetére alapított megtámadás joga elévült. 3) C. 1907. máj. 22. V. 25, sz. A döntés és nagyjában megokolása is helyes ; csak egy-két reflexiót fűznénk hozzá a két kereseti alap egymáshoz való viszonyának jobb megvilágítása végett. A szerződés semmisségére mindenki incidentaliter is hivatkozhatván, nincs akadálya tényleg annak, hogy a tömeggondnok a tömeg képviseletében és javára ne érvényesíthesse per utján azt, hogy a közadós semmis ügyletet kötött, és igy az annak folytán tett szolgáltatás a tömeg javára visszajár. Ha azonban ezt aliegálja, nem aliegálhatja egyúttal azt, hogy az ügylet a csödhitelezők sérelmére köttetett s igy az ügyleti ellenfél azt, amit kap, visszatéríteni köteles. A semmis ügylet nem szolgál a csődhitelezők sérelmére, mert hiszen semmis, amire mindenki bármely perczben hivatkozhatik. Azt nem kell a csödhitelezökkel szemben hatálytalannak kimondani, mert hiszen az már ipso jure mindenkivel szemben, tehát a csődhitelezők irányában is, hatálytalan. Az ilyen keresetnek tehát csak ugy van értelme, ha a tömeggondnok azt elsősorban a semmiségre alapítja s csak másodsorban, amennyiben a semmiségi jogalap b nem bizonyulna, in erentum támadja meg vele csődjogi alapon az ügyletet. Teheti ezt azért, mert mindkét petitum ténybeli alapjaként ugyanazt a tényállást adhatja elő; halmozottság tehát nem forog fenn. Ha már azonban a tömej'gondnok nem distingvál kellően, tegye meg azt a biró s mindenekelőtt tisztázza a semmisség kérdését; ha megállapítható a szerződés semmissége, erészben helyt ad a keresetnek, s akkor a csődmegtámadás elesik, mert nincs mit megtámadni; ha viszont a szerződés magánjogilag érvényes, akkor bele kell bocsátkoznia annak a csődhitelezőkkel szemben való hatályossága kérdésébe. Az alsóbiróságok hibája a felvetett esetben inkább taktikai volt, mert az utókérdés elbírálásába bocsátkoztak, mielőtt az előkérdés tisztázva lett volna. Mindig szem előtt kell tarlani, hogy az ily keresetekben két petitum foglaltatik, melyek mindegyike felől határozni kell; egyikre nézve nyertes lehet a felperes, míg a másikra nézve vesztes; csak az ügylet érvényessége praejudikál a csődmegtámadás kérdésének, s nem ez amannak. * A sommás eljárásról szóló 1893 : XVIII. t.-cz. már tizennegyedik éve élő törvény s mégis sajnosán kell tapasztalnunk, hogy járásbíróságaink nagy része e törvény elemi jogszabályait is helytelenül értelmezi, részint pongyolaságból, részint nemtörődömségből s ezzel a jogkereső közönség jogos igényeit nagyban sérti. Az alábbi sorokban ennek a helytelen törvényértelmezésnek néhány kirívó esetét tárgyaljuk abban a reményben, hogy felszólalásunk nem lesz kiáltó szó a pusztában. Az 1893: XVIII. t.-cz. 17. §-a azt rendeli, hogy ha a keresetből kitűnik, hogy az ügy nem