Magyar jogász-újság, 1907 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 2. szám

22 Magyar Jogáez-Ujság VI. évf. azonban megírva az a jogszabály, melynél fogva a bíróságok hatáskörébe tartoznak ugyan ezek az ügyek, de a bíróságok azokat helytelenül, azaz esetleg valótlan tényállás alapján kötelesek elbírálni? Melyik az a jogszabály, amely megtiltja a bírónak, hogy a peres eljárás szabályai szerint állapítsa meg, hogy a fenforgó tényállás az elbocsátásnak jogos indokául szolgálhatott-e vagy nem, a fennálló szabályoknak (tehát az érvényes vasúti szolgálati és egyéb szabályzatoknak is) a figyelembe vételével? Ez a jogszabály csak oly szabály lehetne, amely a fegyelmi bíróság határozatának az itélt dolog hatályát tulajdcnitj i; ilyen jogszabály pedig fenn nem áll. Nézzünk már most kissé a szemébe ennek a kérdésnek s jelesül ne zavartassuk magunkat azzal, hogy az államvasút, mint nagyszámú tagokból álló szervezet, szükségkép komplikáltabb és formalisztikusabb eljárásra van utalva, mint az a munkaadó, aki magánember, vagy kisebb terjedelmű üzem tulajdonosa. A fegyelmi jog — s ez a dolog lényege — minden szolgálati szerződésnél megilleti a munkaadót. A gazda és cseléd közötti viszonyban épugy, mint a kereskedő és kereskedelmi alkalmazott, az iparos és cseléd, a gyáros és a gyári munkás közötti jogviszonyban bizonyos fokú fegyelmi jog van a munkaadó kezében. így a cselédtörvény (1876 : XIII. t.-cz.) 30. §-a szerint köteles a gazda ügyelni arra, hogy cselédje, mint háznépének tagja, józan, takarékos és erkölcsös életet folytasson s 46. §-a szerint a gazda jogosítva van cselédjét megdorgálni s szolgálati kihágásaiért esetleg fizetéslevonással is fenyíteni a község szegény alapja javára (114. §.). A gyári munkarend áthágásának pénzbirsággal való fenyithetőségéröl az 1884: XVII. t. cz. 113. §. f) pontja tanúskodik. A fegyelmi jog minden állandó szolgálati szerződésnek elválaszthatatlan és lényeges alkateleme ; mert az nem jelent mást, mint a szerződés ama határozmányainak összességét, amelyek a munkaadót a munkavállaló működésének irányítása, ellenőrzése és a munka helyes végzésének közvetlen vagy közvetett kikényszerítése körül illetik. Ez az elem pedig — legalább is az állandó jellegű szolgálati viszonyoknál — minden szolgálati szerződésben feltalálható. Mégis sehol sem következteti törvény vagy bíróság azt, hogy a fegyelmi jog gyakorlásának mikéntje a bírói ellenőrzés alól ki van vonva, sőt, hogy az maga is bíráskodás a res judicata erejével. Éppen ellenkezőleg: igy a cselédtörvény 47. §-a a bírságkiszabással szemben megengedi a bíróság határozatának provokálását, s ahol kifejezett intézkedés nincs is, ez a dolog természetéből következik s vitán kivül áll. Az államvasút a maga fegyelmi jogát — komplikált és kiterjedt szervezeténélfogva — külön testület utján gyakorolja. Hogy helyesen gyakorolja-e, hogy vissza nem él-e jogával — ki ellenőrzi? Ki az a pártatlan fórum, amely az állammal, mint kenyér- és munkaadóval szemben is szabadon oszhat igazságot? Nem más, mint a bíróság; és ha már más szempontból oly messze állunk a jogállam eszméjétől, legalább ott közelítsük azt meg, I ahol törvényeink iá módot nyújtanak, sőt utaj sitást adnak. Az államvasutnak más munkaadó I fölött privilégiuma abban van, hogy fegyelmi jogát saját szabályzatai szerint gyakorolhatja; de ő maga e szabályzathoz kötve van, s azt, vájjon szabályzatát az egyes esetben betartja-e, j a bíróság köteles vizsgálni. Köteles tehát vizs[ gálni: a) vájjon ama tények, melyek a fegyelmi , határozat okául vannak előadva, valóban megtörténtek-e ; b) vájjon a megtörtént tények ( olyanok e. a nelyek a fennálló vasúti és egyéb szabályok szerint a kiszabott fegyelmi büntetést — ' a konkrét esetben elbocsátást — elvben maguk u'án vonhatják? Csak az e szabályzatokban netán a fegyelmi bíróságnak engedett latitude mérlegelésébe nem bocsátkozhatik; ha tehát pl. a szabályzat szerint pénzbirságnak, „súlyos esetben e bocsátásnak" van helye, az eset súlyosságának mérlegelése a fegyelmi bíróság dolga, de ha a szabályzat csak pénzbírságot ró ki, a fegyelmi biróság pedig elbocsátást alkalmaz, ezt a bírói cognitio alól elvonni egyértelmű a jogsegély megtagadásával. Bíróságunk állandóvá vált gyakorlata körülbelül elérkezett már erre a pontra. * A végrendelkezési jog köréből egynéhány határozat a végrendelkezés alaki kellékeit praeczizirozza. így kimondja a Kúria, hogy a végrendelet kézjegygyei való ellátásának a közéletben szokásossá vált az a módja, hogy az okirat kiállítója, ha írni nem képes, az okiratnak kézjegyével való ellátását a toll megfogása után a tanuk egyikére bizza, pótolja a törvényben előirt kézjegygyei való ellátást.1) Hasonló az álláspontja a Kúriának már régebben is: 1903. november 24. 9871 sz. Az egyházközség elnöke, jegyzője és választmáhyának tagjai személyesen és oly közvetlenül érdekelve nincsenek, hogy mint végrendeleti tanuk az 1876 évi XVI. t-cz. 9. §-ban foglalt, vagy minta végrendelet irói ugyanazon t.-czikk 10. §-ban foglalt korlátozó rendelkezések alá esnének.-) Ez elv csak egyik alkalmazása annak az általánosabb tételnek, melyet a Kúria szintén már kimondott,3) hogy tudniillik a végrendeletileg kedvezményezettekkel képviseleti vagy szolgálati viszonyban levőkre a jelzett korlátozó intézkedések ki nem terjednek. 11. Polgári törvénykezés. A végrehajtási törv. 95. §-ában foglalt annak a rendelkezésnek, hogy igényperben iga ») C. 1906. október 30. 2735/905. 2) Kúria 1906. október 30. 4298/905. 3) Dt. III. f. 27. k. 256. sz.