Magyar jogász-újság, 1907 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 2. szám

2. sz. Magyar Jogász-Ujság 2-S zolással élni nem lehet, meg vannak a gyakorlatban a maga inkonveniencziái. A szabály abból a helyes motívumból nőtt ki, hogy az igénylő a pert ne húzhassa s ne nehezíthesse a kielégítést; az igényper mai rendszere ezt el is éri, mert az igénylő nem nehezíti meg, hanem — lehetetlenné teszi a kielégítést. Az igényper hosszú tartama még a legkisebb baj, mert utóvégre is a követelés a lefoglalt ingókban biztosítékkal rendelkezik; a baj az, hogy minden igénypert meg kell nyerni, amint ezt ma már nem csak a jogászvilág, hanem a laikus közönség is bölcsen tudja. Az igazolás teljes kizárása azonban igazságtalan és drákói rendszabály, mert elhárithatlan akadály esetén is sújtja az elmaradt felet. A Kúria legutóbb egy esetben1) a bajon ugy segített, hogy a felebbezési bíróság végzését (melylyel az a felebbezést felperes meg nem jelenése alapján visszautasította) feloldotta s uj eljárásra utasította. Felperes a nagyenyedi orsz. letartóztatasi inlé? étben töltötte büntetését s ezért nem jelenhetett meg. Mindenesetre elhárithatlan akadály, annál is inkább, mert a szerencsétlennek gondnoka sem volt. A Kúria a felebbezési bíróság kötelességévé tette azt is, hogy felperes törvényes képviseltetése tárgyában hivatalból intézkedjék. Ebben a tekintetben — úgymond — útmutatásul szolgálhatott volna a felebbezési bíróságnak az 1899. június 16-án 27 050. sz. igazs. min. rendelettel („Iga: s. Közi " 1899 évf. 206. 1) felújított 1888 június 30-án 12 563. a. kibocsátott igazs. min. rend., amely az 1880 : XXXVII. t.-cz. 25. §-a által kiegészített 1877 : XX. t.-cz. 28. §. c) pontja alapján a büntető bíróságok feladatává teszi, hogy az egy évnél hosszabb ideig tartó szabadságvesztésbüntetésre itéltnek, ha vagyona gondnoki kezelést igényel, ebből a czélból gondnokság alá helyezése végett, illetőleg gondnok kirendelése czéljából a gyámhatóságot keressék meg. A felebbezési bíróság látván, hogy felperesnek, aki vagyonjogot érvényesít, sem az 1877 : XX. t.-cz. 28. §-ában emiitett megbízottja, sem az annak hatáskörével felruházott gondnoka (id. törv. 33. §. ut. bek. és 87. §-a) nincs, hivatalból tartozott volna azt a büntető bíróságot, amely a felperest elitélte, mulasztására figyelmeztetni és felhívni hogy az illetékes gyámhatóságnál a felperes részére nevezendő gondnok kirendelése iránt intézkedjék, aki felperest vagyonjogi pereiben az 1877 : XX. t.-cz. 33. §-ai értelmében felperestől kapott utasítás alapján képviselheti. Általában, véleményünk szerint, kissé sokat követel a Kúria a felebbezési bíróságtól, ha azt kívánja, hogy más hatóságok mulasztásait ellenőrizze; de a jelen esetben helyes kibúvóval segített a törvény igazságtalanságán s a módszer irányadóul szolgálhat arra nézve, hogy valóban elhárithatlan akadály esetén igényperben is megi) K. 1906. november 28. H. 35. sz. tagadja a biró — utalással a S. E. T. 54. §. 3. pontjára — a mulasztás következményeinek kimondását. Hasonló méltányossági szempontok szólalnak meg a Kúria ama kijelentésében, hogy házassági perben az Amerikában lakó felperes, tekintettel a nagy távolságra s a hazautazás nehézségeire, a békéltetési tárgyalásra személyes megjelenésre nem kényszeríthető s a személyes meg,elenést kellőleg pótolja az Amerikában nyilvános közjegyző előtt kiállított nyilatkozat, melyben felperes kijelenti, hogy • alperessel kibékülni nem hajlandó s önnek a biróság előtt kijelentésével ügyvédét bízta meg.l) A döntés annyival helyesebb, mert a házassági ügyekben követendő eljárás egységes irott jogszabálylyal rendezve nem lévén, abban a bíró egyetlen útmutatója a saját egészséges jogérzete lehet. III. Kereskedelmi jog. Ausztriában nemrégiben törvényileg szabályozták a czukorrépatermelők és czukorgyárak közötti jogviszonyt. A törvény többek között azt az intézkedést is tartalmazza, hogy ha a termelő a magot a gyártól kapja, ugy csak a mag helyes felhasználásáért és a répa kellő gondozásáért felelős; hogy a gyáros a répa árát egyoldalulag le nem szállíthatja és rossz minősége miatt levonásokat nem eszközölhet; .mindezek megszegését pedig magas birsággal sújtja. Ugy látszik, ilyeu törvény nálunk is elkelne, annál inkább, mert megesik, hogy a bíróságok az alaki szabályok útvesztőjében valósággal megfeledkeznek arról, hogy az ítélkezés czélja : az igazságszolgaitatás. Megtörtént nálunk is, hogy termelő és gyár ugy szerződött, hogy a magot a gyár adja. Csiraképtelen magot adván, megegyezett a termelővel, hogy a területet az szántassa fel újból, majd ad uj magot, s azt vesse el. Mindez meg is történt, a késői elvetés folytán azonban a termés jóval silányabb eredménynyel járt a rendesnél, s felperes vesztett hasznát követeli. A bíróság2) elutasítja, mert az ügylet a kereskedelmi vétel fogalma alá esik, a kereset tehát az áru minőségi hiányán alapul, s igy a csiraképtelenségről szerzett tudomásvétel után 6 hó alatt elévült (K. T. 349. §). Ezt a 6 hónapot a biróság az első vetés csiraképtelenségének megállapításától számítja. Teljesen elhibázott okoskodás 1 A második elvetésre vonatkozó megegyezés novatio jellegével bír, mely az egész ügyletet uj alapra fekteti, újonnan szabályozza ; a termésben előállt hiány semmi összefüggésben nem áll az első elvetésnél használt maggal; annak a magnak csiraképtelensége nem okozta a haszoncsökkenést, tehát nem is tárgya a jelen pernek. Hanem tárgya az, hogy az alperes által okozott késői elvetés a terméseredményt csökkentette. A minőségi hiányokra vonatkozó 1) K. 1909 november 6. 7428. sz. 2) C. 1903. nov. 22. 6101/905 sz.