Magyar jogász-újság, 1907 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 2. szám

2. sz. Magyar Jogász-Ujság 21 esetekben indokolt lehet. Alig van a magánjognak része, mely oly subtilis megkülönböztetéseket, oly leheletszerű árnyalatokat mutatna fel, mint a tévedés tana. Itt állást foglalni, a jogszabályt a maga mindig brutális általánosságában felállítani, veszedelmes dolog volna: könnyeD tévutakra csábithatná a praxist s ezzel nagyobb hátrányokat okozhatna, mint a mennyi világosságot a kérdésre vetett. Jobb igy: ez a tévedés illetőleg megtévesztés elég lényeges ahhoz, hogy az egyezség érvénytelen legyen; vájjon más megtévesztés is elegendő-e és melyik, azt itt nem kell okvetlenül eldönteni. Pedig nem mindig idegenkedett a Kúria a tévedés és megtévesztés tanainak elvileges kifejtésétől. így kimondotta,1) hogy „az, kit a vele szerződő fél akár a szerződés tárgyára, akár a szerződéssel kapcsolatos egyéb körülményekre nézve akként téveszt meg, hogy a tévedés a szerződésnek, avagy erre inditó okul szolgált akaratelhatározásnak lényegét érinti, a tnaga részéről a megtévesztővel szemben a szerződést teljesíteni nem tartozik stb." Hogy minő tévedés vonatkozik az ügy lényegére, erre nézve bíróságaink abból látszanak kiindulni, vájjon a tévedő az ügyletet a való tényállás ismerete nélkül egyáltalán megkötötte volna-e, vagy nem.2) Vizsgálják azt is, menthető-e a tévedés ; ha a tévedésnek maga a tévedő volt az oka, akkor az ügyletet hatályában tartják.3) A jelen ítélet is ezeken az elveken épül. Helyesen utal arra, hogy felperes tévedésben tartása már annak a bizonyos lényeges körülménynek az elhallgatásában is megnyilvánult; mert alperes közegeinek, ha látták, hogy telperesnek nincs tudomása az itélet meghozataláról és annak tartalmáról s hogy követeléséről, mint olyanról alkudozik, amely még birói döntés tárgyát nem képezte, a forgalomban megkivánt jóhiszeműségnél fogva4) nem volt szabad elhallgatniok az általuk ismert azt a lényeges körülményt, hogy az elsőbiróság már marasztaló ítéletet hozott. Bizonyos szorongással készülünk most megtámadni egy bíróságaink Ítélkezésében gyökeret vert álláspontot; azonban oly világosan látjuk annak helytelen és jogunk alaptételeivel össze nem egyeztethető voltát, hogy a megállapodott elvek megingatásának vádját elviselhetőnek tartjuk — az igazság érdekében. Szó van az államvasuti alkalmazottak fölötti fegyelmi jog hatályáról és terjedelméről. A birói állandó gyakorlat azt az elvet fejlesztette ki, hogy a biróság hatásköre nem terjed ki annak 1) K. 1898. június 16. I. G. 145. 2) K. 1902. márczius 12. 3293.; Nagyváradi T. 1896. november 5. I. G. 209. 3) K. 1896. október 23 1. G. 229.; 1896. november 5. I. G. 209. *) V. ö. e részben : Joggyakorlati Szemle, Magyar Jogász-Ujság 1906. deczember 15., 333. 1. 2. hasáb. vizsgálatára, minő tényállás alapján történt a fegyelmi határozat meghozatala, megfelel-e ez a határozat a kinyomozott tényállásnak,1) való-e tehát az a tényállás, melyen a fegyelmi határozat alapul, megtartattak-e az e részben fennálló szabályok részletes rendelkezései,2) megfelelő-e a kiszabott büntetés.") Csupán azt vizsgálhatja, vájjon az elbocsátás az előirt fegyelmi eljárás szabályai megtartása mellett történt-e4) s vájjon az alkalmazott terhére rótt cselekmény oly természetü-e, hogy a szabályzat értelmében a kiszabott büntetés helyt foghat.5) Oak röviden mutatunk rá, hogy e határozatok részben egymás közt is ellentétesek : a 2. jegyzetben körülirt határozat ellenkezik a 4. jegyzetbelivel, a 3- jegyzetbeli pedig ellentétes az 5. jegyzetbelivel. Nem erről kívánunk szólni, hinem arról, hogy a fegyelmi jog természetének teljes félreismerésén alapul az az álláspont, hogy a biróság a fegyelmi határozatban megállapított tény valóságát és azt nem vizsgálhatja, vájjon e tény oly természetü-e, hogy a fennálló szabályok szerint az azonnali elbocsátást maga után vonja. Ha ez az álláspont helyes, akkor az államvasuti fegyelmi bizottság biróság, és pedig utolsó fokban ítélkező biróság, mert a rendes bíróságnál az első fok ténymegállapítása felebbezési fokon nem feltétlenül és megmásithatlanul irányadó; annál kevésbbé az a jogi subsumtio és a jogi következtetés, melyet minden biróság függetlenül alkot meg. Vájjon azonban az államvasút fegyelmi bizottsága a magyar birói szervezetbe fel van-e véve? Bir-e a biróság közjogi attribútumaival, függetlensége közjogi biztosítékaival? Akadt-e jogász, aki valaha ilyet állított? Azt lehetne tán vitatni, hogy a fegyelmi biróság választott biróság jellegével bir, melynek az alkalmazott magát a szolgálati szerződéssel alávetette. Csakhogy a választott bírósági szerződést a törvény — előttünk most rendkívül nyomatékos okokból — messzemenő alaki garancziákhoz kötötte (1868: LIV. tcz. 495. s köv. §§.); ily szerződés implicite, hallgatag létre nem jöhet s ily szerződés nem keletkezik pusztán annálfogva, hogy a a szolgálati szabályzatban a fegyelmi bíróságra vonatkozó intézkedések is benne vannak. Nem kétséges, hogy az államvasuti alkalmazottnak az államvasuthoz való viszonya, quoad szolgálati viszony, magánjogi; s ezt az idézett bírósági határozatok is hangsúlyozzák. A magánjogviszonyok feletti bíráskodást azonban kizárólag az állami bíróságok gyakorolják s senkit illetékes birájától elvonni nem szabad. Nem is jut eszébe bíróságnak az e jogviszonyokból eredő kereseteket hatáskör hiánya okából visszautasítani; hol van 1) C. 1906. nov. 21. 6809/905. sz. 2) C. 1898. nov. 24. 731/v. sz. 3) C. 1906. nov. 21. 6800/905. sz. id. hat. *) Ugyanott. 5) C. 1897. máj. 14. 1111. gz.