Magyar jogász-újság, 1907 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 1. szám - A polgári perrendtartás javaslatának befolyása a sommás eljárás gyakorlatára

8 Magyar Jogász-Ujság VI. évf. port közt semmiféle összefüggés nincs. Egyetlen utalás sem fordul elő egyik fejezetből a másikba. A törvény nem is szól arról az eshetőségről, hogy a tag a maga nyereségjutalékát perrel követelheti, sőt elvben csakis számitásszerü és nem tényleges nyereségfelosztást ismer (85. §. 2. bekezdés). Csak mintegy előlegképen, „amenynyiben ez a társaság világos hátránya nélkül történhetik", engedi meg a társaság pénztárából az évi nyereségnek megfelelő összeg kivételét (86. §. 2. bekezdés). Mindez mutatja, hogy a törvény nem szándékolhatta azt, hogy ebben a kérdésben az egyik tag a másikat keresettel támadhassa meg. Hiszen világosan mondja, hogy a tag csak a társasági pénztárból veheti ki a nyereség összeget, s nem azt, hogy a társaság a nyereségösszeg kiadásáért felelős. A tagnak ez a joga nem társasági tartozás, hanem csak a társasági belső viszony szabályozására vonatkozó rendelkezés; a társasági tagok egyetemleges felelőssége ellenben a társasági hitelezők jogainak biztositása czéljából van megállapítva, melyet mi sem veszélyeztet jobban, mint az, ha a tagok vagyonerejét nyereség-jutalék czimén ők maguk vehetik igénybe. Hiszen ily módon egyenesen el lehetne vonni a tagok magánvagyonában rejlő kielégítési alapot a hitelezők elől nyereségjutalék czimén ; már pedig kétségtelen, hogy a törvény szándéka szerint nyereségjutalék csak a társaság tényleges nyereségéből, de nem a tag magánvagyonából fizetendő. Annál feltűnőbb a Kúriának ez a tévedése, mert egyébként a tagok egymásközti és harmadik személyekkel szemben való viszonyát élesen különválasztja. A polgári perrendtartás javaslatának befolyása a sommás eljárás gyakorlatára. Nagy törvényhozási alkotásokra irányuló javaslatok közzétételének a törvényelőkészités czéljára hasznosítható hozzá zólásokon és megvitatásokon felül az a haszna is van, hogy egyes kérdésekben a birói gyakorlat már előre is hozzásimul a tervezett reform egyes elveihez, elfogadja annak némely rendelkezését és igy az uj törvény gyakorlati alkalmazását nagyban megkönnyíti. Tapasztaljuk ezt mostani két nagy alkotásunkra, úgymint a polgári törvénykönyv tervezetére és a polgári perrendtartás javaslatára nézve is. A polgári perrendtartás javaslata az eljárás alapelveire nézve a sommás eljárás alapelveitől nem tér el; a főkérdésekben tehát elvégezte már az előkészítés munkáját a sommás eljárási törvény, amelynek egyik leiadata éppen az volt, hogy előkéozitse a talajt a végleges általános perrend számára. Egyes, kisebb elvi jelentőségű, de a gyakorlatban fontos kérdésekben azonban a perrendtartási javaslat irányító befolyásának is jut tér és a felülvizsgálati kiadások gyakorlata helyes érzékkel igyekszik meghonosítani a perrendtartási javaslat némely szabályait, melyek a sommás eljárási törvény némely eldöntetlen és ezért a gyakorlatban ellentétesen megoldott kérdéseiben határozottan rendelkeznek. Látjuk ezt például a felülvizsgálati érték meghatározásának a kérdésében. Perek egyesítése esetében a kir. Kúria és utána a kir. itélő tábla is hosszú időn át állandóan összeszámították az egyes keresetek értékét és az összértéket tekintették a felülvizsgálatot megalapító értéknek (bár a viszonkeresetre nézve ellentétes álláspontra helyezkedett az V. sz. dtv.) a polgári perrendtartás javaslata 480. §-ában (igazs. biz. szöveg 517. §-ának második bekezdése) kimondja, hogy az egy eljárásba egyesitett perekben hozott közös itélet felebbezhetöségére nézve nem a perek összértéke, hanem az a per irányadó, amelynek tárgya a legnagyobb értékű. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla 7. számú döntvényében már 1903. évi október hó 31-én magáévá teszi a perrendtartási javaslat álláspontját és kiindulva a javaslatban nyilvánuló abból a helyes felfogásból, hogy az egy eljárásban egyesitett perek az egyesítés után is önálló perek maradnak, kimondja, hogy „abból a szempontból, hogy az egyesitett perekben hozott végitélet ellen felebbezésnek s illetőleg felülvizsgálatnak van-e helye. Hogy a felülvizsgálat melyik felülvizsgálati bíróság hatáskörébe tartozik, nem az egyesitett keresetek tárgyának összértéke, hanem az egyes keresetek értéke és pedig az az érték irányadó, mely legmagasabb." Ezt a fölfogást a többi kir. Ítélőtábla felülvizsgálati tanácsa is követte, majd a kir. Kúria is elfogadta s a polgári perrendtartási javaslatnak ez a szabálya általános gyakor-* lattá vált. Állandó volt az eltérés az egyes felülvizsgálati bíróságok között abban a kérdésben, hogy a keresetnek a felebbezési eljárás folyamán történt leszállítása a felülvizsgálati értékre befolyást gyakorol-e vagy nem. Némely felülvizsgálati bíróság ily esetben a leszállítás után fenmaradt értéket vette irányadónak, a másik ellenben a leszállítást nem vette figyelembe s azt az értéket tekintette irányadónak, amely felett az elsőbiróság ítélt. A javaslat a gyakorlatnak ezt az ingadozását megszüntette és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a keresetnek a felebbezési eljárás folyamán leszállítása a felülvizsgálati értékhatárra ugyanolyan befolyással van, mint az elsőbirósági eljárásban történt keresetleszállitás. (480., 526. §§ , igazság, biz. szöv. 517., 525. §§.; indok. 360 1.) A javaslatnak ez az álláspontja most már a gyakorlatban is túlnyomóvá válik; legújabban ezt követi a budapesti kir. ítélőtábla is, mely pedig előbb