Magyar jogász-újság, 1907 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 1. szám

1. BZ. Magyar Jogasz-Ujság 7 nek „tudva és akarva vagyoni kárt okozott" I (Btk. 361. §.) s megállapítják a hűtlen kezelést. A Kúria felmenti a vádlottat, mert ugy magyarázza a törvényt, hogy a bűncselekmény csak akkor létesül, ha a vagyoni kár szándékosan erre irányuló czélzattal és cselekménynyel okoztatik s a szándékosságnak eme fokozottabb kiemelésével a törvényhozásnak az volt a czélja, hogy a bűncselekmény tényálladéka a tévedésből vagy gondatlanságból okozott károsításra ki ne terjesztessék. Elvileg ez az indokolás nem állja meg a helyét. A törvény szövegét csak kétfélekép lehet értelmezni: 1. tudva és akarva — annak tudatában, hogy a cselekmény káró- i sitó és 2. tudva és akarva — a cselekmény károsító voltának tudatában és kártokozó czélzattal. Semmi esetre sem olvasható ki azonban a törvényből az, hogy a cselekmény ne lehetne mulasztás. S minthogy az imént 2. alatt adott értelmezéshez a mi törvényünk technikája szerint e czélzatnak mint speciális dolusnak kiemelése lenne szükséges: a jelen eset a maga elszigeteltségében tekintve okvetlen a törvény alá esik. Mindazáltal helyes, ha a bíróságok a hűtlen kezelés határeseteit óvatosan és enyhén kezelik és jelesül az ilyen és hasonló esetekben a bűnösséget meg nem állapítják.1) Nem áll fenn oly jogszabály, hogy a végrehajtást szenvedő, kinél idegen dolgot foglaltak, a tulajdonos érdekeit előmozdítani volna köteles. Ha ! más szempontokból a paktum reservati dominü esetében a vevőt alája is lehet vonni a vagyonkezelő fogalmának: a hűtlen kezelés szempontjából ez nem megfelelő. A vevő a dolgot a fentartás daczára is a magáénak tekinti s lehetetlen jogi abstrakcziót kívánunk tőle, ha azt követeljük, hogy azzal minden tekintetben idegen dologként bánjék. III. Ügyvédek elleni fegyelmi ügyek. Az ügyvédek elleni fegyelmi bíráskodás terén a Curia újabban alkalmazza a kívánatos szigort. Az ügyvéd vád alá helyezésére elegendő alapnak tekintette azt a tényt, hogy az ügyvéd az ügyfele részére kezéhez befolyt pénzt az emiatt emelt panasz következtében lefolytatott eljárás befejeztével hozott három egybehangzó birói határozat daczára is ügyfelének meg nem fizette.2) Az ügyvéd nem csupán az értékkel bíró okiratokat, hanem minden okiratot megőrizni, és pedig korlátlan ideig megőrizni és ügyfelének kiszolgáltatni tartozik.3) Az ügyvéd, ki a kartársi tekinteteknek ismételt és czélzatos elhanyagolásával kartársát oly tévedésbe ejtette, mely ennek ügyfele szemében kompromittálására J) Ennyiben a Kúria jelen álláspontja helyesebb a réginél: v. ö. a Büntetőjog tára 47 kötet, 172. lapján közölt hasontárgyu jogesetet. 2) C. 1906. nov. 3. 330 sz. 3) C. 1906. okt. 16. 3294/905. sz. alkalmas és a kinek viselkedésében és ténykedésében ugy a költséghajhászás, mint a kartárs tévedésbe ejtésével és tévedésben tartásával a bosszantás czélzata állapitható meg, vád alá helyeztetett az 1874 évi XXXIV. t.-cz. 68. §. b) pontja alapján.4) Ugyancsak szigorú kellékekhez köti a Kúria annak megállapítását, hogy az ügyvédet ügyfele tévedésbe ejtette. Egy most eldöntött esetben5) az ügyvéd a neki ügyfelétől átadott okiratok tanulmányozása és a fél által nyert informáczió alapján felével ugy állapodott meg, hogy ha a pert megnyeri, őt fogja illetni a megítélendő összeg fele, a per elvesztése esetére dijat és pedig költséget nem követel. A pert elvesztette és ezután ügyfelét dijai tekintetében perelte. A bíróság elutasította őt keresetével, mert vagy elegendőnek találta az informácziót, vagy nem; első esetben nem védekezhetik azzal, hogy őt a megbizó félrevezette, utóbbi esetben pedig az ő kötelességében á'lott a fél adatainak jogi mérlegelésén kivül azok megbirálása és megbízhatóságuk megállapítása. Igaz persze — serre a jelen alkalomból külön is rákivánunk mutatni, — hogy a quota litist kizáró törvényes rendelkezés (1874 évi XXXIV. t.-cz. 57. §) úgyszólván illuzoriussá válik annálfogva, mert a birói gyakorlat nem tekinti az 1874 évi XXXIV. t.-cz. 57. §-ba ütközőnek azt az esetet, ha az ügyvéd a behajtás végett reá bízott követelés bizonyos hányadrészét jutalomdíj gyanánt kiköti.6) Nem látható be, mennyiben teszi kevésbbé érdekeltté és így elfogultá az ügyvédet az, ha a per tárgyának fele illeti őt, mint az, ha a behajtandó összeg egészen az övé; itt is, ott is az ő jövedelmének nagysága az általa alkalmazott energia, esetleg erőszakosság fokától függ. S a törvény nem tartalmaz disztinkcziót. IV. Kereskedelmi jog. A Kúria ismételten azt a nézetét fejezte ki, hogy a közkereseti társaság tagja a maga évi nyereség-jutalékát nem csupán magától a társaságtól, hanem annak többi tagjaitól is követelheti, mint akik a K. T. 88. §. alapján a társaság összes tartozásaiért egyetemlegesen felelősek.7) Ez a felfogás csupán a törvény struktúrájának és az adott helyzetnek nem kellő méltánylásában lelheti magyarázatát. A törvény 88. §-a 8. czim 3. fejezetében foglal helyet, melynek czime : „A társaság jogviszonyai harmadik személyek irányában." A törvény élesen különválasztja intézkedései e csoportját attól, melyet a 2. fejezetben (a társasági tagok egymásközti jogviszonyai) helyezett el. A két cso4) C. 1906. nov. 3. 153. sz. 6) C. 1906. nov. 14. 4892'981. sz 6) C. 1889. június 1. 24. sz., C. 1890. márcz. 29. 27. sz., C. 1895. decz. 4. 65. sz., C. 1900. febr. 14. 615/1899. sz., C 1900. ápr. 6. 36. sz. ') C. 1047/1884., 440/1888. s legutóbb 1906. nov. 28. 1202/905. sz.