Magyar jogász-újság, 1907 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 1. szám

1. 8Z. Magyar Jogász-Ujság 5 esetben éppen ellenkezőleg az akkori értéket vette alapul a Kúria, mert az értékcsökkenést az örökhagyó mulasztása okozta. Nem lehet feltenni, hogy a Kúria azt a képtelen jogelvet vitatná, hogy a tulajdonos, kire a vagyon öröklés czimén szállt, a saját örököseivel szemben kötelezve volna valamilyen karbantartásra, gondosságra vagy egyébre. A mai jogban ilyesmiről nem lehet beszélni. A tulajdonos teljes joggal elhanyagolhatja a házát, vagy leronthatja, felgyújthatja stb. Nem „mulaszt", ha azt nem tartja karban. Nem érheti öt vagy egyetemesjogutódját (a szerzeményi örököst) joghátrány csak azért, mert „mulasztott". Tovább menve: osztály tárgya a hagyaték, ugy, amint van. Ebből hasítandó ki az ág számára az, ami az övé ; természetben, ha megvan, értékben, ha nincs meg. Ha a szerzeményörökös kénytelen az értékemelkedést a beszámítás alapjául elfogadni: akkor viszont az ági örökös az értékcsökkenés miatt nem panas/kodhatik. Öröklés tárgya csak az, ami az örökhagyó után „maradt" ; ami nincs (mit az elköltött, elpusztulni hagyott, elkótyavetyélt), abban nincs öröklés ; se ági, se szerzeményi. Értékelés tárgya egyedül és kizárólag csak a meglevő vagyon lehet jelen állaX>otában és abban az állapotban, amelyben az az örökhagyóra szállott. Más az, hogy a szerzeményi örökös a beruházások megtérítését követelheti. Ági vagyon csak az, ami az ágelődtől szállott az örökhagyóra: amit tehát ő a vagyonba beruházott, az nem ági vagyon s annál kevésbbé az, amit a szerzeményi örökös költött rája. Ennek pendantjául nem szabad azt az elvet felállítani, hogy a mulasztásból folyó értékcsökkenés a szerzeményi hagyaték terhére irandó. Ez a felfogás nem fér össze a tulajdonszabadság elvével, mely szerint a tulajdonos vagyonával szabadon rendelkezik; ez a felfogás a várományosoknak az örökhagyó életében már oly jogokat ad annak vagyona fölött, melyeket a modern jogfejlődés végkép kiküszöbölt. Az ági örökös nem hitbizományi várományos. Nem is kívánatos, hogy azzá fejlődjék. * A gazdasági követelmények minél hathatósabb figyelembe vétele a jogpolitika legnehezebb feladata. Bármiként is vélekedjünk arról, vájjon gazdaság és jog két külön fogalmi önállósággal biró jelenségkör-e, vagy pedig ugyanazon tüneménynek csak két különböző oldala, miként ezt legutóbb Stammler vitatta és bizonyította nagy apparátussal mpgirt müvében :3) annyi bizonyos, hogy a régibb törvényhozási alkotások nemcsak nálunk, nanem külföldön is igen sokat hibáztak abban, hogy a gazdasági követelményeket jogtechnikai következetesség és formai egyöntetűség 3) Dr. Rudolf Stammler : Wirtschaft und Recht nach der materialistischen Geschichtsauffassung. II. kiad. Leipzig 1906. kedvéért gyakran feláldozták. így történt ez abban a kérdésben is, mely az ingatlan vagyon fogalmának határaira és jelesül arra vonatkozott, mi tekintendő az ingatlan alkatrészének, mi tartozékának. Végrehajtási törvényünk, miként ismeretes, egyedül a tartozék fogalmával operál és megkülönböztet oly tartozékot, amely a fődologtól állagának sérelme és nevezetes értékcsökkenés nélkül elválasztható és olyat, mely igy el nem választható. Ennek az álláspontnak természetes folyománya már most az, hogy az ingatlanon épült gyár, gőzmalom vagy más ipari berendezés az „el nem választható" tartozékok osztályába kerül, azaz alkatrészként tesz számot s mint ilyen az 1881 : LX. t.-cz. 149. §-a értelmében az ingatlannal együtt árvereztetik el. Éppen most határozott ily értelemben a Kúria egy gőzmalom és annak összes felszerelése tekintetében s jelesül oly gépekre vonatkozólag is, melyek az ingatlanhoz építkezéssel hozzá erősítve nincsenek, mert ezek ismét a malomnak tartozékai; mivel pedig a malom az ingatlan alkatrésze: ennélfogva a gépek az ingatlannak tartozékai.1) És ezt az álláspontot a Kúria öntudatosan követi. Már 1887. február 16 án 255. sz. alatt is hasonló kijelentést találunk azzal a belőle levont következtetéssel, hogy gőzgépek és gőzkazánok,mint ingóságok külön le sem foglalhatók. Hasonló határozat: Döntvénytár III. f. 27. k. 77. sz.; IV. f. 5. k. '202. sz. A törvény imperativ rendelkezésével szemben természetesen kötve van az interpretáczió s igy ezt a jogállapotot mint ma létezőt el kell fogadnunk. De most, amikor az igazságügyminiszter a végrehajtási törvény revízióját készíti elő, időszerű arra rámutatnunk, hogy az ipari üzemeknek az ingatlannal egy kalap alá való foglalása számos jogosult gazdasági érdeket sért. A külföldi jogrendszerekben mindinkább utat tör magának az a felfogás, hogy az ipari vállalat, mint gazdasági egység, az ingatlantól elkülönítendő s önálló vagyonként kezelendő. Ha az ingatlan mezőgazdasági ingatlan és rajta gyár is van, akkor két vagyonegységet különböztet meg a két gazdasági czél szerint, melynek az ingatlan szolgál; s különösen a végrehajtás során is igyekszik ezt a két gazdasági központot sértetlenül fentartani. Igy különösen az uj osztrák végrehajtási törvény (341. és köv. §-ai) azt a helyes gondolatot juttatja kifejezésre, hogy a vállalat külön önálló végrehajtási tárgy s hogy a vállalatban, mint egységben, összefoglalt dolgok és jogok a hitelezők kielégítésének oly módon szolgálnak, hogy azok zárlati kezelésbe vagy haszonbérbe adatnak.2) Ebből természetszerűleg következik, hogy a vállalathoz tartozó dolgok nem tesznek számot mint az ingatlan I; C. 1906. nov. 7 3239/905. 2) V. ö. e részben Ohmeyer: Das Unternehmen als Rechtsobject, Wien 1906, mely a vonatkozó joggyakorlatot is rendszeres feldolgozásban közli.