Magyar jogász-újság, 1907 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 1. szám

4 Magyar Jogász-Ujság VI. évf. meglazítása. A Kúria a maga jogfejlesztő és jogalkotó képességének tiszta tudatában nem is szorul arra, hogy az országbírói értekezlet szabályainak ideiglenességét hangsúlyozza. Minden jogszabály ideiglenes, mert hatályon kivül helyezheti az élő jog: a bíróságok gyakorlatában nyilvánuló jogszokás. A mi a döntvény szorosabb tárgyát illeti: csak helyeselhetjük azt az ujabb lépést a törvénytelen gyermekek jogi helyzetének javítása felé, melyet állásfoglalása képvisel. Tökéletesen igaza van abban, hogy az öröklési szabályokban szükségszerűen nyilvánuló viszonossági elvvel össze nem fér, hogy az anyának meglegyen az örökösödési joga törvénytelen gyermeke után, mig viszont ez amaz után ki legyen zárva az öröklésből. Az örökösödési jog megadása kiszámithatatlan becsű haladást jelent társadalmi szempontból: betömi az útját számos esetben annak a forrásnak, melyből a proletariátus, a kriminalitás, a prostituczió bő anyaga fakad. Ha a gyermekek valamelyikének égető szüksége van az anyai örökségre, ugy a törvénytelen gyermek az; a törvényeseknek megvan a támaszuk szülőjük társadalmi állásában, a rokoni kötelékben, a legitimitással járó egész poziczióban: a törvénytelen gyermek, mindezek hiján, csupán az anyagi eszközökre támaszkodhatik ; ha ezektől is megfosztjuk, menthetetlenül a züllés útjára kerül. S az a körülmény, hogy a törvénytelen gyermekek érdekében a legfelsőbb araeopag veti latba magas tekintélyét: erős lökést ad e fontos társadalmi kérdés kedvező megoldására irányuló törekvéseknek. Az ági öröklés kérdései a mai nemzedék számára mind nagyobb nehézségeket okoznak. Idegen nekik ama légkör, melyből ezek a jogtételek az éltető elemeket magukba szívják; idegen a talaj, melybe gyökereikkel visszanyúlnak. Nem örülhetünk ez átalakulásnak: mindaddig, amig az ági örökösödés élő jogunk alkotórésze, mindaddig e jog felismerése és helyes alkalmazása megköveteli az ama gyökerekhez való visszanyulást; s mindaddig az ági öröklés alaptételeit friss emlékezetben kell tartanunk, akár hivei vagyunk annak általában, akár nem. S ennek a feladatnak a teljesítése nem oly könnyű, mint amilyennek látszik. Az országbírói értekezlet hevenyészett, nagy vonásokban odavetett rendelkezései alig-alig jelzik az irányt, amelyben a status juris utan kutatnunk lehet; annál kevésbbé vehetők irott jog számba s kezelhetők ehhez képest a törvényértelmezés szabályai szerint. De ez nem elég: az országbírói értekezlet e kérdésben nemcsak nagy vonásokban, hanem hibásan fogalmazottt; s e hibás fogalmazásnak megvannak a maga gyümölcsei — a jogbizonytalanságban. Az id. törv. szab. 10. §-a szerint .leszármazás hiányában az apa és anya hivatvák öröklésre, mindenik azon érték erejéig, mely tőlük vagy águktól ... az örökhagyóra hárult" ... „Ha a hagyatékból azon vagyon, mely az örökhagyóra az apai és anyai ágról szállott, ki nem kerülne: az apa és anya a hagyatékon azon érték arányában osztoznak, amely tőlük vagy águktól az örökhagyóra származott." A logikai interpretatio szabályai szerint az első id. mondatban értékbeli örökösödésről, az utóbbiban dologbeli örökösödésről van szó ; az elsőben az ági örökös érték kiadását, azaz pénzösszeg fizetését követelheti a szerzeményi örököstől, az utóbbiban pedig apa és anya „az érték arányában osztoznak a hagyatékon", tehát az ági örökös a hagyaték megfelelő részének természetben való kiadását követelheti. Dicséretéreválikjoggyakorlatunknak, hogy a hibás szövégezés ellenére megóvta jogintézményünket a maga eredeti alakjában s az ági örökös örökrészét neki természetben adja ki. Ezt a helyes álláspontot különben már 1877—79-ben Ztögőd Benő is érvényre juttatta1), hangsúlyozván, hogy „az értéken tudott jogokról csak annyiban van szó, amennyiben az ősi javak maguk valóságában nincsenek meg; mert ha megvannak, az ősi jogok magukra e pontra irányulnak. Az értékre való jog pótlója csupán a dolgokra való jognak, valamint az osztr. polg. tkv. 367. szakaszából irt jogra sem kerül a sor az értékre vonatkozólag, ha magát a dolgot lehet keresni". Az ági öröklésnél tehát az érték, amennyiben a vagyon természetben meg van, csak ama hányad megállapítása szempontjából jön számba, a melyet a hagyatékból ágiság czimén ki kell hasítani; s hogy ez az érték miként számítandó ki, e kérdésnek megvannak a maga sajátságos elvei, a melyeket a Kúriának most nyilt alkalma formulázni (1906. nov. 20. 9260) 2j Az ági vagyont képező telek az ágelőd elhunytakor (még 1865-ben) 9500 k.-t ért, most azonban, az örökhagyó halálakor rozzant és düledező állapotban volt és csak 7500 k.-t ért. A Kúria ezért nem mostani értékét vette alapul, hanem a régit, mivel az értékcsökkenés az örökhagyó ama mulasztásának a következménye, hogy a régi házat jó karban nem tartotta. Kiemeli még a Kúria viszont, hogy a meglévő ági vagyon értékének a forgalmi viszonyok folytán előállott értékemelkedése szerzeménynek nem minősíthető Én e tételekben ki sem egyenlíthető önellentmondást látok. Az utóbbi — kétségtelenül helyes — álláspont azt fejezi ki, hogy az ági vagyon mai értéke szerint szerepel az osztálynál : ha az ma többet ér, mint anno X, akkor mai értéke szerint kapjak azt az ágiak, s csak a beruházásait téríttetheti meg magának a szerzeményi örökös.3) Ezzel szemben a jelen x) Öröklött és szerzett vagyon. Magyar Igazságügy 1877—1879; kivált II. 13. 1. e. 2. 2) Judikatura 1781. sz. ») V. ö. Kúria 1885. máj. 12. 713. sz., Grill-féle Dtár. III. köt. 44. sz.