Magyar jogász-újság, 1907 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 1. szám

VI. évfolyam. Budapest, 1907. január 1. 1. szám. MAGYAR JOGÁSZ-ÚJSÁG A JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYOK MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ FÉLHAVI FOLYÓIRAT. JOGI SZEMLE. E számunkkal lapunk hatodik évfolyamába lépett. Aki ismeri hazai szakirodalmi viszonyainkat, eminenter ami a szaksajtót illeti, az talán megközelítőleg elképzelheti, hogy csak az átlagos színvonalon mozgó szaksajtó is az anyagi és tartalmi lét Scillája és Charibdise között az önfentartás mennyi nehézségeivel küzd, hogy hivatásának és czéljának csak megközelítőleg is megfelelhessen. E nehéz, de nemes feladatra vállalkozunk ugy a jövőben, mint törekedtünk a múltban. Ehhez kérjük és multunkra hivatkozva, joggal elvárjuk támogatását a hazai jogászságnak, amely, hiszszük, erősen gyakorlati irányban módosult lapunk mai tartalma mellett sem fog elmaradni. * Francziaországban a törvényreformok egész tömege áll küszöbön. Amiként már arról több izben megemlékeztünk, a polgári törvénykönyv reformja előkészítésére állandó bizottság alakíttatott, melynek előmunkálatai már igen előre haladvák. Jogászok és irók saját önszántukból bizottságot alakítottak, amely a franczia házassági jog visszásságainak törvényhozási megszüntetését van hivatva előkészíteni. A tervezet, amelyet legközelebb a törvényhozás mindkét házának át nyújtanak, három irányban tervez újításokat. Első sorban is, házasságkötés megkönnyítése czéljából, annak előfeltételeit egyszerűsíti. A házasfelek jogállását a házasság tartama alatt egyenlősiti. Végül a házassági elválást megkönnyíteni szándékozik. A büntetőjog revíziója terén is erőteljes mozgalom észlelhető. A halálbüntetés eltörlése mellett mindinkább több és több szó hangzik. Aktuálissá vált — különösen a legutóbbi napokban — a katonai büntető perrendtartás reformja is. E reform már irányzatánál s különösen e kérdésnek nálunk is aktuális voltánál fogva érdemes, hogy főbb vonalaiban ismertessük Fő jellemvonása, mint ma minden reformnak Francziaországban, a radikalizmus. De talán ezen irány seholsem oly indokolt, mint éppen ott. Mert mint általában mindenütt, ugy legkivált Francziaországban különösen a Dreyfus-per során szembeötlővé vált a katonai bíróságok illetékességének és összeállításának reform szükségessége, legutóbb pedig azon katonatisztek elleni büntető tárgyalások alkalmával, akik az egyháznak az államtól való különválasztását kimondó törvény alapján eszközlendő egyházi leltározásoknál közreműködésüket vallási okokból megtagadták. A jelenlegi hadügyminiszter, Picquart, aki maga is a Dreyfus-ügy áldozatai közé tartozott, egy rendkívül radikális törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, amely szerint béke idején a katonai bíráskodás mondhatni teljesen szünetel és illetve egyedül fegyelmi bíráskodássá zsugorodnék össze. Minden közönséges, de a legtöbb katonai deliktum is, mint a szolgálati (hivatalos) hatalommal való visszaélés, szökés, lopás, rablás, sikkasztás, megvesztegetés stb. a rendes bíróságok hatáskörébe utaltatnék. Katonai bíróságok részére egyedül a katonai fegyelem elleni vétségek tartatnának fenn: mint az őrállomás eleihagyása, engedetlenség, lázadás, felebbvaló elleni tettlegesség s mindezen esetekben is elrendelné a törvény, hogy a tárgyalás vezetésére jogász vonassék a bíróság tagjai körébe és pedig a felebbezési bíróság (Cour d'appel) egy tagja. Mint minden liberális haladásban, ugy e kérdésben is, Francziaország az úttörő nehéz de dicsőséges szerepére vállalkozott. Az olasz „Tribuna"-ban olvassuk, hogy megtörtént az, ami Olaszországban emlékezet óta nem történt, hogy az államtanács 2 birói kinevezést megsemmisített s két felsőbb bírósághoz kinevezett birót visszahelyeztetett előbbi rangalacsonyabb birói állásába. A dolog megértéséhez tudni kell, hogy az olasz bírónak minden fokon megvan az a joga, ha magát indokolatlanul felsőbb kinevezéseknél rangban fiatalabb biró társának előléptetése utján pretereálva látja, e sérelem ellen az államtanácshoz fordulhat. Megtette ezt legutóbb Santasilia római törvényszéki biró, akit bosszantott az, hogy őt, bár előbb van a rangsorban, nem nevezték ki a fölebbezési törvényszékhez bírónak, mig két, ugyancsak római kartársát, Maracinát és Pierit előléptették. A két királyi kinevezés 1905. januárjában és áprilisában kelt, s Santasilia nyomban folyamodott ellenük az államtanácshoz. Az államtanács tényleg mind a két királyi kinevezést megsemmisítette. Azt hiszik, hogy a megsemmisitő Ítélet után egész tömege a bíráknak fog az államtanácshoz fordulni, hogy sérelmüket valami módon orvosolja. Most még csak azt nem tudjuk, hogy ezen alapjában igazságos, de kétélű alkotmányjogi alapelv gyakorlati értékesítése esetén a mellőzött biró