Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 4. szám - A hypnotikus vallatás. [Hozzászólás Ferenczi Sándor Az Újság című lap 1906. november 26-iki számában megjelent cikkéhez][1. r.]

70 Magyar Jogász-Ujság V. évf. vallani, tehát hagyjuk", hanem a jövő évszázadokban a vádlott lerészegesitését, sőt esetleg még spiritisztikus hókusz-pókuszt sem vetnek meg, hogy az igazságot kiderítsék. „Ámult a jövő tükre", mondja a filozófia (mert ugyanazon okok és tényezők működnek a jövőben is, mint a múltban); amely népek az előbb emiitett nagy találmányokat létesítették, azok fognak ezután is vezetni a haladás terén: az angol, amerikai, franczia; másoknak marad a kritizálás, kételkedés, fejcsóválás. Vájjon melyik lesz a népek versenyében a győztes ? 16. A kritika azon vádjára, hogy a hypnózis beszámithatlanná teszi az illetőt, már megfeleltem „Az Ujság"ban, de teljesség kedvéért itt is utalok arra, hogyha egy gyanúsított holtrészeg állapotában is kibeszéli, hogy „én késeltem meg a Jánost", vagy „Péter késelte meg", azt már most is elfogadják, mint útmutatást, hogy mely irányban induljon a vizsgálat. 17. Az ugyan nem tekinthető „ethikai" elvnek, hogy csak azon bűnöstől szabad az igazságot megtudnunk, amelyik ezt akarja; hiszen 10 kózül 9 nem akarná! Azt hiszem, nem vonható kétségbe, hogy ha a vallatási módokat sikerülne — tegyük fel — approximative csalhatatlanná tenni (nem csak hypnózissal, hanem esetleg máskép is), anélkül, hogy valakinek bajt vagy fájdalmat okoznánk (persze kivéve a büntetést), hogy ez javulás és haladás lenne és hogy ezt tanulmányozni, erre törekedni érdemes. De ha sohasem próbáltak volna vasutat, házat, bútort stb. csinálni, akkor mindez nem lenne, mert semmi sem pottyant készen az égből. Vagyis: minden jót próbálni kell. 18. Meg kell még jegyeznem, hogy régi jó szokás volt, hogy ha valakit a lapokban megkritizáltak, akkor megküldték neki az illető lappéldányt, hogy védhesse magát (vagy hogy mérgelődjön ?). Senkitől sem lehet kivánni, hogy az összes 20 -30 budapesti napilapot „figyelemmel kisérje". Azért is a czikkeimet kritizálóknak figyelmükbe ajánlom fentemiitett szokást; lakczimem : Rendes Géza, Budapest, VI., Kmetty-utcza 22. 11). Hogy aki magát hibásnak érzi, aki hamisan vallolt, hogy annak lenne ahhoz — bátorsága, hogy ugy eskütételre, mint hypnózishoz is ajánlkozzon a bíróság előtt, az talán a legtöbb, de bizonyára sok esetben ki lenne zárva. Mennyire megkönnyítené a bíró felada'át, ha csak azt kellene kérdeznie : „Kész esküt tenni ? Kész magát a hypnózisnak alávetni?" És az egyik, kinek kilátása lenne igazsága kiderülésére, kész örömmel mondana igent, a másik pedig ötölne-hatolna, vonakodna! Akinek nem voltak pörös ügyei a bíróságnál, az nem is tudja tapasztalásból megbecsülni, hogy milyen jótétemény lenne, ha a biró emiitett néhány szóval tisztába hozhatná a tényállást. Könnyű valamit leszólni, gáacsolni, de a szükséglet ismerésén alapulva valami használható jobbat ajánlani, az nehéz! 20. Ép ugy meg vagyok győződve, hogy lesz idő, mikor kísérletek fognak tétetni arra nézve, hogy a vádlott részeg állapotban nem közlékenyebb e, mint amikor józan elméje őrködik, hogy mit beszél. Már most is néhanéha megtörténik, hogy egy részeg a korcsmában kibeszéli saját, vagy más, esetleg évek előtt elkövetett vétkeit. Miért ne lenne szabad ezt az emberiség és igazság érdekében czéltudatosan, rendszeresen kihasználni ? Az állam, ismétlem, nem helyezkedhet a bűnösökkel szemben arra az álláspontra, hogy: „Ez az uraság nem akar vallani, tehát hagyjuk." Hisz az a czél, hogy (igazat) vaUjon, azért vallatják ! Tehát minden nem emberietlen módon elő kellene segíteni ezen czél elérését. Mindezt ki lehetne sokkal részletesebben is fejteni. 21. Megjegyzem még, hogy én nem köíöm magamat okvetlenül épen a hypnózishoz, én csak azt mondom: a bíráknak feladatukat, az igazság kiderítését, meg kell könnyitenünk, ez valamennyi igaz ember érdeke; nem árt, lia e tekintetben is raffinériát fejtünk ki, illetve használjuk az emberiség fejlődése által adott segélyeszközöket ; és e kérdést tanulmányoznunk kell; mint egy e tekintetben használható eszközt (mert külföldön már tényleg sikerrel próbálták bíróságnál) tárgyaltam a hypnózist. Persze, ha azt tartanánk fii regulának, hogy a rablógyilkossal is mint gentlemannal bánjunk, ha ezt fontosabbnak tartanánk az igazság kiderítésénél, akkor horreur ! minden vallatási és igazságkideritési kísérlet; akkor még azt sem lenne szabad tőle kérdezni, hogy : „Gyilkolt-e Uraságod?" De elsősorban a megvédendő igaz emberek iránt legyünk jóakarattal. Budapest, 1905. deczember 19. Tisztelettel Rendes Géza. A magunk részéről czikkiró ur nézeteit bár nem osztjuk, az ő érdekében mégis helyénvalónak tartjuk megemlíteni a német lapoknak egy legutóbbi közleményét, amely a berlini rendőrségnek a spiritisztákhoz való viszonyát leplezi le. A szóban lévő közlemény ugyanis ezt irja: „Dr. Müller Engelbert a spiritiszták berlini vezére érdenes közléseket tett, a berlini rendőrségnek a spiritisztákkal való benső összeköttetéseiről. Dr. Müller a következőket mondja: az azóta elbalt rendőrfelügyelő Meerscheit egy izben hozzáfordult, hogy a meggyilkolt Vendénének gyilkosát a spiritizmus, segélyével lődözze fel. A meggyilkolt sirján tartandó éjjeli szeánsztól csak a nevetségességtől való félelmükben tekintettek el. Ezzel szemben azonban a rendőrség megfigyeltetett oly egyéneket, akiket szellemirás jelölt meg gyilkosokként. Hogy a berlini udvari körökben is mennyire hódit a spiritizmus, arról Dr. Müller érdekes részleteket közöl. A Démet császárnak szertartásmestere is egy alkalommal felkérte szeánsz tartására stb." — A „Magyar Jogászegylet" e hó 3 án folytatta a polgári törvénykönyv Tervezetének a kiskorúságra és a kiskorúak cselekvő képességére vonatkozó elvi kérdéseinek megvitatását. A vita iránti élénk érdeklődés mutatja, hogy a jogászegylet elhatározása, mely szerint jövendő törvénykönyvünk egész anyagán áthalad, nagy visszhangot keltett. Dr. Nagy Elek a nagykorúság kérdését abból a szempontból bírálja, hogy kik között jöhessenek létre és állhassanak fenn jogi rendezés tárgyát képező viszonyok. Dr. Teller Miksa az előadó konklúziójával hozzájárul azok véleményéhez, akik a nagykorúság korhatárát 21 évre kívánják leszállítani. Dr. klmási Antal szerint a korhatárt a felhozott statisztikai adatok mellett is 21 évben látszik ajánlatosnak megszabni. Dr. Rolitscher Szigfrid : Ha a gyámság alapjául szolgáló defektusok miatt is, főleg elmegyöngeség esetében, a kiskorúság meghosszabbításának van helye, nem várható el a közfelfogástól, hogy disztingváljon az intézkedés okai között. Dr. Reitzer Béla szerint a Tervezet 917. §-ából világos, hogy a 920. §. (peculium) korlátolt szerződőképességet akar statuálni. A 920. §. azonban nem az, mert nincs oly szerződés, melyet a 920. § beli kiskorú ne köthetne. Egyoldalút, kétoldalút, ingyeneset, terheset (ügyletet) csak a peculium keretében, ez pedig teljes szerződésképesség korlátolt felelősséggel. Konkrété nézete az, hogy az önmagát keresményéből fentartani tudó kiskorúnak meg kell adni a keresményével való szabad rendelkezést melyre az ily kiskorú kétségtelenül megérett. Ha a szabályozás mégis korrektivumot kiván, inkább szorítsuk azt az életfentartás körére, mint hogy a hitelügyletekből őket teljesen kizárjuk. Felszólaltak még dr. Halmos Sándor és dr. Besnyö Béla, kik mindketten a korhatár leszállítását pártolták. Végül dr. Szladits Károly előadó foglalja össze a vita anyagát, mely sok uj szempontot és eszmét vetett fel — Teljes ülés a Curlán. A kir. Curia polgári szakosztályai 1906. évi február hó 9. napján (pénteken) d. e. 10 órakor teljes ülést tartolt, melynek tárgya volt :