Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 4. szám - A tanúkihallgatásra vonatkozó reformjavaslatok a pszikhologusok szempontjából. [1. r.]

4. BZ. Magyar Jogász-Ujság 67 csak a kettőnek jótékony miksztuma lehet az, amely a jogélet bonyodalmas jelenségeit a kellő gyakorlatiasság érzékével, de e mellett a jogtechnika és jogteoria magasabb szempontjáról Ítélve is, kielégítő módon kibogozni tudja. E czélra: az elméleti képzettség fejlesztésére (legalább is ezen lehetőségnek megadására) hasznos módot nyújtanának a járásbiróságok saját könyvtárai, amelyek törekvő bíráknak elméleti tudásuk szükséges fejlesztését lehetővé tennék. Pedig hogy törekvő bírákban nálunk nincs hiány, azt főként a jogi szaklapok munkatársainak névsora ékesen bizonyítja. * A valódi tudományosságot a legutóbb napokban súlyos csapás érte. Menger Antal az, akinek halálát mindenütt, ahol jogászok vannak, bizonyára mély gyászszal fogadják. Igazi hérosz, a bécsi egyetem egyik legnagyobb disze, a jogtudomány világitó fáklyája veszett el benne. Senkisem fogta fel ugy a jogtudomány feladatát, mint ő ; senkisem kutatta fel ugy a jognak lényegét és tartalmát, mint Menger. Munkái: a.DasRecht auf den vollen Arbeitsertrag", „Das bürgerliche Recht und die besitzlosen Klassen*, „Die neue Staatslehre", „Die neue Sítenlehre", külsőleg is látható fázisait alkotják az ő szellemi fejlődésének és haladásának. Mutatják, hogy a szocziális jogtudomány eszméje benne miként fejlődött odáig, amig az általa felállított „jövendő állam" fogalmát fellelte. Mint ügyvédnek kedvencz, mondhatni különleges tudása a polgári perrendtartás volt. A bécsi egyetemen előadásainak is ez volt a tárgya. Aki valaha tanítványa volt, az mesterét benne sohasem veszítette el, barátja és tanácsadója maradt mindenkinek, aki valaha oktató szavainak részese volt. Sem tudását, sem hatalmas könyvtárát senki elől el nem vonta. Minden alkalommal különösen annak szükségét hangoztatta, hogy a jogfejlesztés népies legyen és a jogban járatlan néposztályok igényeinek és viszonyainak kell hogy megfeleljen, amiként ő volt az, ki az ifjabb generáczió előtt a jogélet és jogrend szocziális perspektíváit megnyitotta. Örök érdeme, hogy az altruisztikus jognézleteknek és világfelfogásnak oly sok hivet szerzett. JOGÉLET. A tanúkihallgatásra vonatkozó reformjavaslatok a pszikhologusok szempontjából. A tanúvallomások pszikhológiájára vonatkozólag ujabban végzett kísérletekből kiderült, hogy minden ember általános fölfogási, emlékező és reprodukáló képessége olyképpen működik, hogy ezen képességek végeredménye, a vallomás, jelentékenyen eltér az objektív igazságtól. Az ideális állapot e szerint tehát az volna, ha a biró teljesen lemondana a tanúvallomásról. Ez azonban természetesen nem lehetséges és a hasonló kisérletek nem is ezt a tendencziát követik. Ezen kísérletek azonban igenis alkalmasak oly módszerek találására, a melyeknek segélyével aránylag legjobb tanúvallomások érhetők el és a melyeknek segélyével megállapíthatjuk, mennyire érdemel hitelt egy bizonyos specziális tanúvallomás. A kisérletek és a tanúvallomások pszikhológiájára vonatkozó elméleti kutatások már eddig is bizonyos eredményeket értek el, a melyeket az alábbiakban ismertetni kívánunk. Kutatásaink során nem helyezkedhetünk mindenben a ma érvényben levő büntető perrendtartás álláspontjára és helylyel-közzel ennek reformját kell sürgetnünk. Mennyiben lehetséges ezen reformok gyakorlati megvalólitása, azt most nem akarjuk firtatni és nem is erre fektetjük a fősúlyt. Ha mindamellett ilyen javaslatokkal előhozakodunk, ezzel csak jelezni kívánjuk, hogy azok nézetünk szerint némi jóakarattal mégis keresztülvihetők. A tanúvallomások pszikhológiájának elmélete alapján, a melyet különösen az ujabb időben végzett kisérletek nagy mérvben támogatnak, a következő alapelvek formulázását tartjuk szükségesnek: 1. A tanuk kihallgatása alkalmával kérdések lehetőleg mellőzendők. Az esetleges kérdések azonban szintén jegyzőkönyvbe veendők. A kísérleteknek a feleletek megbízhatóságára vonatkozó eredményei, a mennyiben ezek az önként előadottak megbízhatósága tekintetében végzett kisérletek eredményeivel összehasonlíthatók, majdnem kivétel nélkül azt mutatják, hogy az önként történt előadás megbízhatóbb, mint a kérdésekre adott feleletek. A Jaffa által végzett kísérletekből, a melyek abból áltak, hogy joghallgatók és bírák olyan eseményt, a melyet maguk észleltek, egy héttel később részben szabadon leírtak részben pedig az eseményre vonatkozólag szabályszerű kihallgatásnak vetettek alá, az derült ki, hogy a szabad leírásban átlag 55%, a kihallgatás során tett előadásban azonban G7"/o nyi hiba fordult elő. E sorok írója maga is kísérletezett 20—23 éves munkásokkal. A munkásoknak egy, a tanóra alatt történt eseményt 3—-í nap múlva elő kellett adniok, azután ezen előadásokat meghatározott kérdésekre adott feleletekkel ki kellett egészíteniük. Ezen kísérleteknek az volt az eredményük, hogy míg a szabad előadásban átlag 90% volt a valóság, a kihallgatás során adott feleletekben csak 81% vonatkozott való tényekre; ez az eredmény még jelentőségteljesebb, ha figyelembe vesszük, hogy a „nem tudom" feleletek számításba nem vétettek. Stern iskolásgyermekekkel kísérletezett, olyképpen, hogy egy képet mutatott a gyermekeknek, akik azt közvetlenül a felmutatás után szóval leírták. Stern azt találta, hogy a szóbeli előadásban 6%-nyi, a szóbeli előadást nyomban követő kihallgatás során adott feleletekben azonban 3o-nyi tevés adat fordult elő. Férfi és női tanulókkal is hasonló kísérleteket végzett Stern, csakhogy ezeknek olyan eseményről kellett referálniok, melynek 8 nap előtt voltak a tanúi; ezen kísérleteknél a szóbeli előadás 77%, a kihallgatás során adott feleletek pedig 51% való adatot tartalmaztak. Hasonló kísérleteket mások is végeztek és ámbár az arányszámok különbözők is voltak, ami egyébiránt természetes is, mert sok függ a kísérlet módjától, valamint azon személyek egyéni tulajdonságaitól és