Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1906 / 3. szám - A törvényi öröklési rend kodifikácziójának főbb szempontjai
V. évfolyam. Budapest, 1906. február 1. 3. szam. MAGYAR JOGASZ-UJSAG A JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYOK MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ FÉLHAVI FOLYÓIRAT. A törvényi öröklési rend kodifikácziójának főbb szempontjai.*' Özvegyi jogtink szabályozása nyilvánvalóan magán viseli eredeti bélyegét. Egyoldalúan csak az özvegy nőt illeti, mert hajdanában úgyszólván nem volt s nem lehetett vagyona, a vagyon legjelentékenyebb részének, az ingatlannak többnyire fiági természete miatt. Mai jogrendünk szerint ez nem igy van. Férfi és nö ma egyenjogú részesei a vagyonnak s elvileg kereső és munkatársak a gazdasági életben s a nép túlnyomó nagy tömegében valósággal is azok. A közszerzeményben egyenlően részesülnek. Eltartásra is köteles a feleség, ha férje reá szorul. Mivel igazolható tehát ma a férj özvegyi jogának megtagadása ? A nö özvegyi joga a gazdasági élet jogrendjében bírta alapját s nem a magyarság lovagias érzületében, mint mondani szokták. És még ha ez lett volna is alapja, igazolható lenne-e ma ennek a múltbeli lovagias érzületnek az özvegyi jog egyoldalúságában való fentartása ? Vegyünk egy példát. Egy kitűnően képzett gazda öröklött vagyonnal biró nőt vesz feleségül. Jó gazdálkodással megélnek e vagyon jövedelméből s konzerválják azt, ami a férj gazdasági szakképzettségének eredménye. Meghal a nő leszármazók nélkül s elveszik a férj elől a vagyont a nö távoli rokonai, holott azt a házastársak fel is élhették volna. Ha a hitvestársat másban, mint a szerzeményben, nem részesítjük, ez az öröklési rend igy fenn nem tartható, mert égbe kiáltó igazságtalanságot rejt magában. Ennél még a szűkkeblű osztrák jog is többet ad a férjnek; leszármazók létében is egynegyednek, illetőleg egy gyermek résznek haszonélvezetét, leszármazók hiányában más rokonokkal szemben egy negyednek tulajdonát (757., 758. §§). Más jogok sokkal messzebb mennek. Az ági öröklés fentartásának csak ugy lesz minden irányban megnyugtató hatása, ha az özvegy férjnek is paritásosán megadjuk az özvegy nőt megillető özvegyi jogot, önként érthetöleg azokkal a korlátozásokkal (ivadékok megszorítási joga, az elhalt házastárs szülőinek eltartása), amelyek az özvegy nőt is kell, hogy terheljék. Ami az özvegyi jog tartalmát illeti, eltérők a nézetek abban az irányban, vájjon fentartassék-e a jelenlegi jognak az az álláspontja, *) Befejezés. Előző közlemény az első számban. melynél fogva az özvegyi jog az egész hagyaték haszonélvezetére tejed ki ugy, hogy az ivadékok kérhetik annak az illő eltartás és lakás birói arbitrium szerint megállapítandó értékéig való korlátozását, avagy az özvegyi jogot nem kellene-e már törvényileg a hagyaték fix hányadára korlátozni ? Az utóbbi megoldás szilárdabb jogi helyzetet teremtene s elejét venné sok pernek; az előbbi azonban jobban megfelel a méltányosság követelményeinek s lehetővé teszi az esetek körülményeinek figyelembe vételét. Hogy hazai jogunk érintett álláspontjából számbavehető bajok származtak volna, alig lehet állítani Súlyos okok hiányában pedig nem lenne indokolt, hazai jogunknak eme ősi és igen humánus intézményen, mely mellett legkiválóbb jogászaink törtek lándzsát, a lényeget érintő változtatást tenni. Megfontolást érdemel azonban az a kérdés, vájjon nem lehetne-e az özvegyi jog mellett az özvegyi jog megválthatósága alakjában fakultative az állagban való öröklést megvalósítani ? Különösen leszármazók hiányában lenne ennek jogosultsága. Az özvegyi jog nagyon hosszú ideig terhelheti a hagyatékot; az özvegy esetleg nem jól gazdálkodik, nem megbízható; vagy egyéb okok miatt érdekében állhat az örökösnek, hogy öröksége értékéből egy bizonyos hányadnak feláldozása árán azonnal megkaphassa az özvegytől öröksége haszonélvezetét. Ha méltányos megváltási ár állapittatik meg és a megváltás igénybe vétele az örökösökre bizatik, ebből sérelem egyik félre sem származhatik. Az özvegy, habár kisebb értékre, tulajdont kap özvegyi joga helyébe ; az örökös pedig haszonélvezettől mentes vagyont. Ily módon át lehetne hidalni a magyar jog és az osztrák ptkönyv területén e részben fennálló ellentétet anélkül, hogy a magyar özvegyi jog intézménye lényegében feláldoztatnék. Özvegyi jogunk erős támadásnak volt kitéve arról az oldaláról, hogy csak az özvegység tartama alatt részesiti az özvegyet hitvestársa hagyatékában. Ez alkalmas arra, hogy az özvegyet örökös özvegységre és esetleg erkölcstelen nemi életre kárhoztassa, visszatartván őt a férjhezmeneteltől az által, hogy ez özvegyi jogának elvesztésével van összekötve. Még súlyosabban hat ez az érv, ha az özvegyi jog a férjre is kiterjesztetik. Kétségtelen, hogy közérdekben nem kívánatos az özvegyi állapot perpetuálása vagy előmozdítása. Azonban ez a tárna-