Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 2. szám - A hivatásos gonosztevők személyazonosságának megállapítása

-\ sz. Magyar Jogász -Újság 39 •közül ketten jelenvén meg, a hivatalnok személyétől külön nem választható hivatali érdek is figyelembe vétessék az ítélet hozatalánál. A birói létszám megszorítása azért is üdvös újításnak volt tekinthető, mert az előtt határozatlan számú, de legalább tizenegy vagy tizenhárom tagu tanács kívántatván meg az ítélethozatalhoz, a törvényszék megalakulása, meg nem jelenés folytán gyakran lehetetlenné vált. 2. Állandó törvényszék tartását teszi kötelezővé, midőn a törvényszék nem csak a megyében, de országszerte is csak negyedévente szokott ülésezni. 3 A törvényszéki táblabírák választását a közgyűlésre bizza, a főispán által kinevezett táblabiráknak a részvételt csak a megválasztott táblabírák akadályoztatása esetén engedvén meg. (A választási elv ily mérvű érvényreemelését az 1832/6-iki országgyűlés irományai közt elfekvő törvényjavaslatban sem találjuk. 4. A kínvallatásnak, ártatlanok meghurczoltatásának a vizsgálatnak czéltudatos kimerítő körülírásával kívánja elejét venni. 5. A véqtelenségig tartó letartóztatásokat, a törvényszék állandósításán kivül, azzal kívánja megszüntetni, hogy a törvényszéket, az alispán felelősségének terhe mellett, az ügynek, a vizsgálat befejeztétől számított 8 nap eltelte előtti letárgyalására utasítja. 6. A nyilvánosságot részben kiterjeszti (amennyiben a jelenléteit a nem jogászközönségnek is megengedi és ezektől sem kíván hallgatási esküt), részben pedig megszorítja (a mennyiben a tanácskozás és szavazás, valamint szemérmet sértő ténynek tárgyalása alatt tiltja még ezeknek is a jelenletét). A közgyűlés többségének véleménye szerint ugyan, a tett intézkedés tételes jog szempontjából nem ujitás, mégis szükségesnek tartják e helyütt az 1492. 78. törvényezikkre való utalást. 7. A védelem tekintetében „törvény által nem tiltott" álláspontra helyezkedik a javaslat. Az alaki védelem — mely az Írásos úgynevezett fiskáhsi perekben volt csak kötelező — ezentúl, a javaslat tárgyát képező rövid útú sommás perekten is elengedhetetlen. A közgyűlés elfogadta az eredeti, bizottsági tervezetnek ama kitételét, miszerint a befogatás után nyomban rendelendő ki a védő, de szüsségesnek tartja hozzátenni, hogy a védőnek védenczével a hiteles tés megtörténte, azaz a vádlott törvényszéki kihallgatásának befejezte előtt védenczével érintkeznie nem szabad. Bármennyire is hangsúlyoznunk kell ez intézkedésnek, első sorban az anyagi védelem érdekeire nézve sérelmes voltát, nem lehet el nem ismernünk, hogy a törvény előtti egyenlőséget e rendelkezés inkább közelíti meg, mint a XX. század bűnvádi perrendtartása, mely lehetővé telte, hogy törvényszékeink a védőrendelés iránt csak a tárgyalás kitűzése, tehát a per sorsának tényleges eldőlte után keressék meg az ügyvédi kamarákat, minek folytán kellő védelemben a jogkereső közönségnek ép leggyámoltalanabb, mert legszegényebb osztálya nem részesül. Hiánya a javaslatnak, hogy nem intézkedik az illetékesség és hatáskör tárgyában. Ámde ezeket megyei uton bajos is lett volna szabályozni. — Ne-n tette kötelezővé a perbeszédek és indítványok jegyzőkönyvezését. Ámde ennek végeredményben amúgy sem lett volna fontossága. A tárgyalás ugyan a vád előterjesztésével veszi kezdetét, minek folytán a bíróság a vádlott terhére befolyásolható, de ezen, a kor akkori gyakorlatának és a franczia pernek megfelelő intézkedés élét veszti a javaslat ama rendelkezésénél fogra, mely a favor rci elvéhez képest, a védőnek nemcsak az utolsó szó jogát, hanem azt is biztosítja, hogy a tárgyalásnak vádbeszéd előkészítése czéljábó! való elnapolását, a törvényszéket jogkötelezően indítványozhassa. (Perrendtartásunk szerint ez c-ak vádváltoztatás e-etén lehetséges). Ezenkívül a javaslat 20. § ához képest a vád a vádlottal közlendő hivatásos gonosztevők személyazonosságának megállapítása. A hivatásszerű gonosztevők, ha egy és más dolguk miatt a rendőrség kezébe kerülnek, természetszerűleg titkolni igyekeznek előéletüket és kilétüket, először azért, mert esetleg más, korábbi bűnök is terhelik lelkiismeretüket, amelyek miatt még nem számoltak el a földi igazságszolgáltatás előtt, másrészt pedig szeretnék eltitkolni már elszenvedett büntetéseiket, hogy ne mint visszaeső bűnösök, hanem mint először bűnöző, büntetlen előéletű vádlottak álljanak a bíróság előtt s így büntetésük enyhébb legjen. Természetes dolog, hogy az ilyen tapasztalt, ravasz gonosztevők titkolózása nagyon megnehezíti a személyazonosság megállapítását. Az igazi nevét mindenik eltagadja, ellenben egész csomó álnevet szed fel a rendőrség megtévesztésére és akárhányszor megtörténik, egyik-másik csavargó hetekig, sőt hónapokig gondot szerez a halóságoknak azzal, hogy bújósdit játszik velük és mindennap egyebet vall, mint az előző napokon. Ilyen körülmények között nagyon természetes tehát, hogy az európai rendőrségek kapva-kaptak Bertillon Alfonz párisi rendőrtisztviselő rendszerén, amelyik ezeket a -visszás állapotokat volt hivatva megszüntetni azáltal, hogy bizonyos antropometnkus mérések segítségével a visszaeső bűntettesek személyazonos" ságát megállapíthatóvá teszi Ez a rendszer abból áll, hogy a rendőrségek minden vizsgálat alá kerülő bűnösnek fejéről pontos méreteket vesznek fel. Minden koponya-dudort, minden mélyedést pedáns pontossággal lemérnek, s az ilyen lemérések adatait hozzácsatolják az illető bűnös személyi adataihoz. Már most, ha valami kézre került gonosztevőnek, az illető vallomásai alapján, személyazonossága meg nem volna állapitható, egyszerűen megcsinálják az antropometnkumát, amelynek adatait összehasonlítják a rendőrség gyűjteményében lévő felmérésekkel ; amelyik névnél egyeznek az adatok, a tagadó bűnös ennak a tulajdonosa. Ez olyan biztos, mint a halál, mert nincs a világon két ember, akinek ezredmilliméterekig hasonlítana a koponyalkata. Ez a rendszer igen jó bevált a rendőri nyomozat szolgálatában, de van egy nagy hibája és ez az, hogy hosszadalmas, babrás munka, meg aztán könnyű a tévedés vele. Egy ezredmilliméternyi tévedés pedig illuzóriussá teszi minden értékét. Van azonban legújabban egy másik rendszer, amelyik szinte pillanatra alkalmazható s ez nem más, mint Henry londoni rendőrtiszt ujjlenyomatrendszere. Maga a rendszer nem uj, mert hiszen tudjuk, hogy már az ó-korban a teljhatalmú autokrata fejedelmek és császárok irni nem tudván, a festékbe mártott jobb kezük lenyomatát tették az irott okmányok alá névaláírásuk helyett. És ez elég hiteles volt, mert azt is bátran el lehet mondani, hogy olyan két ember nincs a világon, akinek a keze a hajszálvonalakig egyforma legyen. A személyazonosság megállapítására ezt a rendszert az angol gyarmatokon már évtizedek óta használják és Henry csak tökéletesítette a rendszert, amely abban áll, hogy minden fogságba kerülő bűnös jobb és bal kezének fekete festékbe mártott tiz ujjhegyéről lenyomatot vesznek és ezt a lapot hozzácsatolják az illető személyére vonatkozó adatokhoz. Már most, ha egy bűnös kézre kerül és nem lehet megállapítani, hogy ki-