Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1906 / 2. szám - A felebbezési eljárásban történt keresetleszállitás hatálya a felülvizsgálati értékre
2 Bt. Magyar Jogftsz-UjBan 35 •eljárás felperesre sikerrel járván keresetét közvetlenül az Ítélet hozatala előtt 400 koronára szállította le, alperes tiltakozása daczára, nyilvánvalólag csakis a végett, hogy a felülvizsgálatot meghiúsítsa. Erre a pozsonyi királyi ítélőtábla 1902. G. 116/8. szám alatt következőképen határozott: „A megállapodott bírói gyakorlat szerint a keresetnek a felebbezési eljárásban való leszállítása a perorvoslatra és a bírói hatáskörre befolyást nem .gyakorol s a kereset tárgyának értékét az az összeg képezi, mely a peres felek által az elsőbirósági eljárásban, bírói döntés alá bocsáttatott s az elsőbirósági ítéletben elbíráltatott, miután a jelen perben felperes keresetét az elsőbirósági ítélet hozatala előtt le nem szállította és így az elsőbirósági ítéletben felperes egész kereseti követelése, vagyis 656 K. iképezte az elbírálás tárgyát, alperes felülvizsgálati kérelmét el kellett fogadni." Kitekintve mindentől, én, mint mondom, nem találok jogszerű alapot arra nézve, hogy az alperes törvénynyujtotta jogorvoslata, felperes tetszésétől függhessen. Igaz, hogy a polgári perrendtartás javaslata 526. és 480. §-ai értelmében, a követelés leszállítása esetében a leszállítás után fenmaradó érték irányadó, de szerény nézetem sze rint, épen a fenthivatkozott konkrét eset legfényesebben igazolja az ez intézkedéssel kapcsolatos sérelmet. Azon gyakran hangsúlyozott elv, hogy a felebbezési eljárás az elsőbirósági eljárásnak a folytatása, egyrészt nem fogadható el dogmának, mivel például a S. T. 148. §-a szerint a felebbezési eljárásban a keresetet és viszontkeresetet az ellenfél beleegyezésével sem lehet megváltoztatni és a 152. §-a szerint a per nem „folytatólag", hanem ,újból" tárgyalandó. így rendelkezik a perrendtartási javaslat 502. §-a is, ámbátor az indokolás „tárgyalás folytatását" említi. Egyébiránt nem találom még a vitát az iránt sem egészen lezártnak, hogy vájjon de lege ferenda a felülvizsgálatnál czélszerübb cinozura-e a per tárgyának vagy a felülvizsgálat tárgyának az értéke, vagyis a „Streitgegenstand" vagy a német perrend 508. §-ában jelzett „Beschwerdegegenstand" ? Dr. Hexner Gyula, liptószentmiklósi ügyvéd. JOGI SZEMLE. Az osztrák legfelsőbb törvényszék, az alsóbb fokú hatóságok nézetével ellentétben, oly elvi jelentőségű határozatot hozott, mely szerint az az ügyvéd, aki pernyeréssel nem kecsegtető, ennélfogva siker kilátása nélküli pert folytat, hivatásával járó kötelességei ellen vét. A szóban forgó esetben az ügyvédi kamara fegyelmi hatósága előtt, czéltalan pervitellel megvádolt ügyvéd azzal védekezett, hogy nincs oly per, amely már eleve czéltalannak és kilátástalannak volna tekinthető és hogy az ügyvédi tevékenység lehetetlenné tétetnék akkor, ha az ügyvéd oly per vitele miatt, amelyet ő maga czélirányosnak és szükségesnek, a bíróság azonban czéltalannak és kilátástalannak tart, fegyelmi uton' büntethető volna. Az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága az ügyvédet fel is mentette azon indokból, mert ez esetben az ügyvédnek jogi nézetéről volt szó. ami miatt pedig a fegyelmi bíróság őt felelősségre nem vonhatja. Az osz trák legfelsőbb törvényszék az ítéletet megváltoztatta és az ügyvédet czéltalan és kilátás nélküli perlekedés által elkövetett fegyelmi vétségben bűnösnek mondotta ki. Az indokolás a többek között azt mondja: „A megvádolt ügyvéd egész magatartásában az alapvető és minden jogász előtt szükségképpen ismeretes törvények és jogszabályok figyelmen kivül hagyása nyilvánul és hogy egyedül téves vagy helytelen törvénymagyarázatról vagy jogi felfogásról a szóban forgó esetben szó sem lehet. A törvények ily fokú ignorancziája ügyvédről fel sem tételezhető. Sokkal inkább feltételezendő, hogy a vádlott jobb tudomása és az ügyvédi rendtartás rendelkezései ellenére járt el. Az ügyvédi rendtartás szerint ugyanis az ügyvédnek kötelessége ügyfeleit a tényállásról felvilágosítani, különösen pedig a pernek esetleges kilátásairól és eredményei felől megfelelően kitanítani, amely kötelezettségnek a vádlott, amiként beigazolást nyert, eleget nem tett." Mi a magunk részéről csatlakozunk a kamara fegyelmi bíróságának határozatához. Mert valójában hova jutnánk akkor, ha valamely pernek még oly csekély kilátással is kecsegtető vitele az ügyvédre nézve fegyelmi vétség tényét állapítaná meg? Hiszen a tételes törvények magyarázatában is elágaznak igen gyakran a nézetek, hát még ott, ahol esetleg oly jogviszonyról van szó, amelynek niegbirálása tételes rendezés híján, az egyéni jognézet mikénti kialakulásától függ ! Fegyelmi vétségnek csak az oly pervitel volna tekinthető, amelynél kétségtelen beigazolást nyert az, hogy az ügyvéd jobb tudása ellenére vállalt és vitt valamely pert. Még maga a tudatlanság sem alkothatja meg fegyelmi vétségnek tényálladékát. Egyedül a rosszhiszeműség lehet ily minősítő körülmény. Ott pedig, ahol ez kétségtelenül beigazolva nincs, kötelességszegésről, mulasztásról, tehát fegyelmi vétségről szó sem lehet. A felhozott eset ismét ujabb adatot szolgáltat az ügyvédi autonómia kibővítésének szükségességéhez abban az irányban, hogy az ügyvédi hivatali vétségek elbírálásában a legfelsőbb fokon is maguknak az ügyvédeknek is részt kell juttatni.