Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 1. szám - A gyakorlatbavételi kényszer jogintézménye, szabadalmi törvényünk reviziója szempontjából

10 Magyar Jogasz-Ujsag V. évf. főbb elvek jelzésére szorítkozunk, amelyekre a szóban forgó kérdés rendezése alapítandó. A törvényre vízió alkalmával mindenek előtt a gyakorlatba vételi kényszer intézményével kapcsolatos kényszerliczenczia — ellentétben a jelenlegi törvénynyel — a direkt kényszer elvére volna alapítandó. Ezzel aztán önként megszűnnék a kényszerliczenczia iránti kérelem és a megvonási kereset petituma tekintetében a jelenlegi szabadalmi törvény által megállapított junktim ; és azon belföldi vállalkozó, aki belföldön egyáltalán nem, vagy nem kellően gyakorolt szabadalomra vonatkozó használati engedély kényszermegadása iránt folyamodnék, tehetné ezt a megvonási pertől független, önálló kérvényügy keretében. Ezen kérvényügyekben, a jelenlegi felszólalási ügyek analógiájára, a sommás eljárás szabályai volnának megfelelően alkalmazandók; a mi gyors és — szemben a megvonási peres eljárással — aránylag olcsó eljárás előnyeit biztosítaná a kérvényező részére. E mellett a jelenlegi szabadalmi törvény 35. §. utolsó bekezdésének azon rendelkezése, hogy a felszólaló a bejelentő költségeinek megtérítésére nem kötelezhető, fenn volna tartandó, illetőleg megfelelően kiterjesztendő a kényszerliczenczia megadása iránt folyamodóra is. Ha a főbb vonásokban most jelzett elvek a szabadalmi törvény revíziója alkalmával kellően figyelembe vétetnek, akkor a gyakorlatba vételi kényszer jogi intézménye tényleg meg is fog felelni rendeltetésének : a belföldi ipar hathatós fejlesztésének. Dr. Kayser Szilárd, kir. szabadalmi biró. JOGI SZEMLE. Az utolsó évtizedek kodifikáczionális törekvései világszerte a magánjogi kodifikáczió terére összpontosultak. Csak a legutolsó évtized az, amelyben a büntetőjogi revizionális törekvések léptek előtérbe. A jogfejlődés ezen iránya természetes is. A rohamosan fejlődő életjelenségekkel a magánjogi jogrendezésnek lépést kell tartania s ezek megalkotása után válik csak érezhetővé szüksége, az ezek biztosítására és megvédésére szükséges büntetőjogi szabályok megalkotásának: a büntetőjogi kodifikácziónak, illetve revíziónak. A jogfejlődés ezen természetes sorrendjét néha azonban a rendszerekhez nem alkalmazkodó élet megbolygatja. így történik napjainkban is. A legutóbbi időkben a magánjogi jogélet fejlődését erősen háttérbe szorították az egyes országokban előtérbe lépő közjogi törekvések. Hogy mindjárt önmagunkon kezdjük, — látjuk, hogy az utóbbi években szépen megindult magánjogi, czéltudatos jogfejlődésünk, közjogi kérdések által elnyomva, részben megakadt részben száraz teoretikus jelentőségűvé sülyedt; mert hiszen az, hogy az ezirányu munkálatok egyhamar törvénynyé váljanak, hogy teoretikus értékükről gyakorlati értékűvé emelkedjenek, az bizonyára még igen messze jövő zenéje. Sokkal radikálisabban nyilatkozik meg a közjogi érdekek hatalma és uralma Oroszorországban, ahol az orosz autokráczia saját elégtelenségét felismerve, az alkotmányos államformát legalább is megígérte. A közjogi törekvések itt a jogfejlődés egész területét jó időre monopolizálták. A személy sérthetetlensége, a szólás és sajtó szabadsága, a gyülekezési szabadság, a választói jog kiterjesztése, a népképviseletnek (a birodalmi dümának) a törvényhozásban való aktiv és a közigazgatás ellenőrzésében való részvétele, azok a szép Ígéretek, amelyeket az orosz nép eddig kapott. Több, mint egy évszázadba telt tehát, amig az alkotmányos államélet eszméje Francziaországból Oroszországba ért és ott magának érvényesülést szerzett. Apák, fiak és unokák haltak el a közben, amig a társadalmi rend, amelyről Turgenyev álmodott, az orosz szemhatáron megjelent. Hogy pedig ebből is lesz-e valóság, az még szintén a messze jövő bizonytalan kérdése. A közjogi és magánjogi jogfejlődés lefolyásának szembeállítása korunkban a legkarakterisztikusabb képben tükröződik elénk. Azt olvasom, hogy Uj-Zélandban a nők peticzióval járultak kormányaikhoz, illetve országgyűlésükhöz, hogy a jövőben nők is választhatók legyenek esküdteknek és ott, ahol nők és gyermekek fölött kellene Ítélkezni, az esküdteknek legalább fele nő legyen. Az uj-zélandiak lényegileg nem akarnak egyebet, mint amit a legutóbbi idők női kongresszusai kivétel nélkül követeltek. Ezt követelte a legutóbbi őszkor Berlinben tartott női kongresszus is, amelyről azon nézetek és kívánalmak folytán, amelyeket itt hangoztattak, visszatérni kívánatos. Az egyik szónok azon nézetének adott kifejezést, hogy még egy férfi-ügyvéd sem kísérelte meg a női bűntettesek lelki világát megismerni. A nőügyvéd a bűnügyek tekintetében szocziális szükség. A szekszuális irányú vétségeknél, amelyeket nők, vagy nőkön követtek el, a laikus bíráknak egy bizonyos százaléka kell, hogy nő legyen. Lényegileg tehát ugyanazt akarták, amit az ujzélandiak. Az összes szónokok pedig egy nézeten voltak a következő kívánalmak tekintetében : külön bíróság felállítása azon büntetendő cselekményekre nézve, amelyeket gyermekek és fiatalkorú bűnösök követtek el; az ítélkező tanácsba női ülnökök (tanítónők, értelmes anyák, müveit polgárasszonyok) felvétele, hivatásos biró elnöklete alatt ; a gyermekek tanukénti kihallgatása szekszuális vonatkozású esetekben müveit és értelmes anyák által. Ezzel a/ eddigi szerény kísérletek, amelyek nőknek a jogászi hi-