Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 1. szám - Késedelmi kamat és kártérítés

8 Magyar Jogász-Ujság V. évf. hogy mivel a felebbvitel terjedelme a pertárgy értékére nézve hatástalan, azt a felebbvitelre tekintet nélkül ugy kell meghatározni, mint az elsőbirósági eljárásban, t. i. a kereset felemelése esetében a felemelt érték, a kereset leszállitása esetében a leszállított érték szerint. Olyan nézet nem is jutott kifejezésre, mely szerint a kereset felemelése esetében nem a felemelés utáni értéket kellene a pertárgy értékéül tekinteni. A felebbezési eljárás a törvény egész rendszere értelmében folytatása lévén az elsőbirósági eljárásnak, nincs alapja oly felfogásnak, a mely az elsöbiróság ítéletét a pertárgy értéke tekintetében caesurának állítja fel. Nem tekinti ily hatályúnak az elsőbirósági ítéletet a gyakorlat az időelőttiség kérdésében sem, egyértelműen megállapodván abban, hogy a kir. curia 32. sz. döntvénye akkor is alkalmazandó, ha a követelés a felebbezési eljárás folyamán jár le. Nézetünk szerint tehát az a felfogás a helyes, mely szerint a felebbezési eljárás folyamán történt keresetleszállitásnak ugyanaz a hatálya, mint az elsőbirósági eljárásban történt keresetleszállitásnak. Ezt a felfogást teszi magáévá a polgári perrendtartás javaslata is, indokolva ezt azzal az elvvel, hogy a felebbezési eljárás az elsőbirósági eljárásnak a folytatása (min. ind. 526. §.). Dr. Térfi Oyula, igazságügyminiszteri osztálytanácsos. Késedelmi kamat és kártérítés. A kamattörvények kétségtelenül nagy szocziális czél szolgálatában állnak. Védeni a gyöngét az erős, a szegényt a tőkés ellen. A törvény ebben az irányban némi védelmet is nyújt és ha a védelem nem is teljes, nem is kifogástalan, már az ethikai alap, amelyen itt a törvényhozó áll, lehetetlenné teszi a visszaesést a szerződési szabadság féktelenségei közé. Fájdalom, ezek a törvények azon nagy hátránynyal járnak, hogy ép a gyönge ellen is fordulnak és hogy az erősek visszaélnek velők. Amig a szegény az adós szerepét viszi és a tőkeerős, mint hitelező lép fel, a törvény védelmi vonala ellen nem lehet kifogásunk. De nagy veszély fenyegeti a szegény ember existencziájat, mikor a szerepkör megváltozik, mikor a gyönge kénytelen hitelezői minőségben fellépni. Ilyenkor saját szocziális fegyrerbarátjának gyilkos tüze öli meg. De sokan mosolyogni fognak. Ugyan mikor hitelező a szegény és adós a gazdag? Mikor? Mindennap. Ha a kisembert tűzkár vagy baleset éri, ha munkát vállalt és elvégezte, és még felsorolhatlan számtalan esetben, az erőstől függő kis existenczia hitelezői minőségben kénytelen fellépni. És ilyenkor az erős kíméletlenül kihasználja a gyöngék oltalmára alkotott törvényeket. A törvényes kamat terhét könnyen elbírja, ez reá nézve csak haszonnal jár. Egyébként pedig a késedelem sánczai mögé vonul és onnan egy hosszú olcsó perrel kiéhezteti gyönge ellenfelét. A vége elképzelhető. A kis, illetve az aránylag kisebb existenczia, vagy megadja magát, vagy győzve tönkremegy és megkapja törvényes kamatait. Látni ezekből, hogy azon korlátozó intézkedések közül, melyek a szerződési és késedelmi kamatok körül törvényesen fennállanak, különösen ez utóbbiak teremtenek tarthatatlan helyzetet a gyöngébb félre. Az orvoslás azonban nem könnyű, mert a korlátok kibővítésével az uzsora uj támpontokat nyerhet. A polgári törvénykönyv Tervezete szerint a törvényes kamatlábat külön törvény állapítja meg (1134. §.), magasabb kamat okiratban kiköthető, de 8%-on tul bíróilag nem érvényesíthető (1135. § ); késedelem esetén, ha más jogalapon magasabb kamat nem jár, az adós törvényes kamatot köteles fizetni (1180. §.). A Tervezet itt helyesebb álláspontot foglal el, mint a pandektajogot követő német polg. tvkv., mely a késedelem eme enyhe következményénél az adós révén még a vétkesség fenforgását követeli. Kétségtelenül nagy haladást jelez a Tervezetben az is, hogy a késedelemből folyó nagy igazságtalanságot nem találja minden esetben elintézve a késedelmi kamatok megítélésével. Ugyanis abban az esetben, amikor az adós nem bizonyítja késedelmének menthető voltát, a Tervezet 1187. I §-a öt a hitelező minden, tehát a késedelmi kamatokat meghaladó kárának megtérítésére is kötelezi. Sőt szabadelvűbb itt a svájezi törvénynél (121. §.), amennyiben a menthetőség kérdésében nem a hitelezőt, hanem az adóst tekinti bizonyításra kötelezettnek. És mégis merjük állítani, hogy a Tervezet nem intézi el azt a nagy horderejű kérdést, melyet fent vázoltunk. Kártérítési perek, „Von ihnen sprechen ist Verlegenheit". A kártérítési igény egyike azon valótlanságoknak, melyekkel a modern jog igazságos voltát bizonyítani akarjuk. A jognak nincs fékező ereje, erőtlenül hanyatlik vissza, ha a megsértett jogok védelmére hívjuk fel — de azzal ámítjuk magunkat és a sértettet, hogy majd bekövetkezik a kártérítés. Csakhogy a hatalom tudja, hogy a kártérítés egy üres fenyegetés, melynek veszélytelen voltáról maga a jog gondoskodik. Mert a kártérítés veszélyeit immunizálja a causalitás. Ám tessék bizonyítani azt a bizonyos cuasalis összefüggést. Az építőmester 5 év múlva kapja kézhez az építkezésért kikötött összeget, időközben azt hitelezői lefoglalták, üzletét nem folytathatta tőke hiányában és most kártérítést követel. Beleszédül a legdisciplináltabb jogtechnika ha meg kell állapítania itt a kárt és annak összeI függését a kárt okozó késedelemmel. A Tervezet