Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 1. szám - A törvényi öröklési rend kodifikácziójának főbb szempontjai

1. sz. Magyar Jogász-U|ság 5 nak közokiratban elismerte és a természetes atyának törvényes ivadékai és hitvestársa nincsenek ; ekkor is azonban a szerzeményi vagyonra esetleg ennek hányadára kellene a törvénytelen gyermek öröklési igényét korlátozni, hogy a rokonokat, s különösen a szülőket az öröklésből teljesen ki ne zárja. Fenn kellene tartani a magyar jognak azt az álláspontját, hogy leszármazók hiányában a szerzeményt a hitvestárs örökli. Ez igazságos és mélyen gyökerezik a megszokásban és a nép jogi meggyőződésében. Méltánytalan lehet azonban ez a szabály az örökhagyó szüleivel szemben, főként ha a hagyaték tisztán szerzeményből áll, sőt még egyéb esetben is, tekintettel az özvegy nő özvegyi jogára. A szülő gyermekében elveszti fentartóját s bár gyermeke után vagyon maradt, éhen halhat vagy közsegélyre kell szorulnia. Méltányos, hogy ennek a szülő ne legyen kitéve. Ezen az érintett jogelv sérelme nélkül ugy lehetne segíteni, hogy a hitvestárs köteleztetik, elhalt hitvestársának eltartásra szoruló szülőit öröksége erejéig (ideértve özvegyi jogának jövedelmét is) eltartásban részesíteni, amennyiben ezt saját illő megélhetésének veszélyeztetése nélkül teheti ; ez a kötelezettség hagyatéki teherként szállana reá s örököseire. A felmenők és oldalrokonok öröklésénél elő térbe lép az a követelmény, hogy az öröklésre jogosult rokonok köre korlátoztassék. Az osztrák jog szerint ez ma is megvan, amennyiben az örökhagyótól felfelé csak az ötödik parenteláig bezárólag van törvényi öröklésnek helye (optk. 731., 751. §§.). A magyar jog e korlátozást jelenleg nem ismeri; a múltban azonban tudvalevőleg az öröklésre jogosult rokonok köre a jogközösség által volt korlátozva az adományi ősi javakban s igen nagy szerepet játszott a fiscus öröklése (háromlás). A papi hagyatékokban való öröklés is csak tizedizig terjed. A törvényi öröklési rend korlátozása e szerint nem állana előzmény nélkül jogunkban. Ez különben magában véve is igazolható, főként, ha biztosíttatik, hogy az államra szálló örökségek humanitárius czélokra fognak fordíttatni. A korláto zás mértékéül az osztrák ptkönyvben elfogadott mértéket lehetne alapul venni, mely egy részében az országnak már is élő jog. További követelmény, hogy a nagyszülői parentelán tul a gradualis öröklési rend állapittassék meg, amaly a vagyon túlságos elaprózásának venné elejét. Ez azonban a sors szeszélyétől teszi függővé, hogy ki lesz az örökös és sokszor igazságtalansággal jár. A benne rejlő helyes czél elérhető lenne ugy is, ha a felmenőknél megtartatnék a linealis rendszer s a gradualis csak az oldalrokonoknál alkalmaztatnék. Eltérők a nézetek az ági öröklés rendszerének fentartását illetőleg. A túlnyomó nézet | affelé hajlik, hogy ági öröklési rendszerünk megfelelő korrektivumokkal fentartassék. A kérdés tehát az, miben álljanak ezek a korrektivumok Első korrektivum lenne az ági öröklésre jogosullak körének korlátozása a nagyszülői parenteláig bezárólag. Ezen tul ugy sem igen lenne gyakorlati; s kívánatos, hogy a perlekedéseknek ily módon határ szabassék. Ezzel szemben azonban alig lehet tagadni, hogy az ági öröklésnek az az alapeszméje, hogy az elődök által szerzett vagyonban a szerzőnek leszármazói örököljenek, a távolabbi parentélákban csak nyer jelentőségében és sokkal igazságosabb eredményekre is vezet, mint különösen az e távolabbi parentélákban érvényre emelendő gradualis öröklési rend. Ehhez képest, még ha kevésbbé lenne is praktikus, az ági öröklést egész addig a határig fenn kellene tartani, ameddig a rokonok törvényi öröklésének egyáltalán helye van. Második korrektivum lenne időbeli korlátozás abban az irányban, hogy ne legyenági vagyonnak tekinthető az oly vagyon, amely 32. évnél hosszabb idő óta volt az örökhagyó kezén vagy harminczkét évnél régebben szállt le az elődtől. Ezzel szemben azonban az a megfontolás szól, hogy ez ellentétben áll az ági öröklés alapeszméjével; mert minél hosszabb ideig volta vagyon a család kezén, annál jobban hozzánőtt az ahhoz s annál több joggal tarthatnak a szerző rokonai arra számot. E mellett még nehezíti és komplikálja az ági öröklési jog érvényesítését, mert a perbe a hárulás bizonyításán leiül beleviszi a hárulás időpontjának kérdését is. Tagadhatatlanul szembetűnő hiánya azonban az ági öröklésnek, hogy mellette az örökhagyónak legközelebbi nem ági rokona : nem ági szülője méltánytalan elbánásban részesül. Gondoljunk az örökhagyó vagyontalan édes anyjára. A szerzeményt elviszi a hitvestárs, az apai ági vagyont egy esetleg távoli apai ági rokon s az édes anya, aki gyermekében talán egyetlen fentartóját vesztette el, nem kap semmit. Ezt kétségtelenül korrigálni kell. A polgári törvénykönyv tervezete ezen ugy kíván segíteni, hogy ági szülő s ettől származó oldalrokon hiányában az egész ági örökséget a nem ági szülőnek és ha ez nem él, az ettől származó oldalrokonnak adja. (1811., 1812. §§.) Ez azonban részben messze megy, részben nem .eléggé biztosítja a nem ági szülőt. Az, hogy az ági vagyon állagát a nem ági szülő s esetleg ivadéka örökölje, oly megtörése az ági öröklés rendszerének, amelyet annak alapeszméjével összeegyeztetni alig lehet. Más részről, példánkat tartva szem előtt, az édes anya még mindig nem kap semmit, ha az esetleg tőle elváltán élő apa, vagy ennek vele nem rokon ivadéka (az anya mostoha gyermeke) örökli az ági vagyont. — Zsögöd (Magánjogi Tanulmányok II. k. 265—266. 1.) az öröklött