Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 1. szám - A törvényi öröklési rend kodifikácziójának főbb szempontjai

4 Magyar Jogász-Ujság V. évf. finicziója lenni, ez csak osztályozás, nem több, mint ha azt mondom: „a fenyő fa." De ez az osztályozás mégis kifejezi azt, hogyan és minek tekintendő a bűntett és hogyan kell azt tudományosául vizsgálni. Azt fogjuk tehát mondani : ha a büntettet szocziálpszikhologikus ténynek tartjuk, az ut, amely a felismerésére vezet, az alap, amelyen tanulmányozni akarjuk, nem lehet más, mint a pszikhologikus kutatás ; ha tehát a bűntetteket tanulmányozni akarjuk, a lélektani vizsgálatból kell kiindulnunk és mindenek előtt a tettes lelkét és annak emanáezióját kell megkonstruálnunk. (két közlemény köv.) Dr. Oross János, gráczi egyetemi rendes tanár. A törvényi öröklési rend kodifikácziójának főbb szempontjai. A polgári törvénykönyv előkészítésének eddigi anyaga, de az intézmény czélja és természete is kétségtelenül arra utalnak, hogy törvényi örökösödési rendünk kodifikácziójában tartózkodnunk kell a szélső irányzatoktól. A szélsőségek, mint egyoldalú felfogások eredményei a jogalkotás terén ritkán vezetnek maradandó intézményekre; de különösen kerülendők ott, ahol mint a törvényi öröklés rendjében a társadalom legtágabb köreinek általános felfogásával és megszokásával juthatnak ellentétbe. \ Bizonyára helytelen lenne ragaszkodni a régihez csak azért, mert régi, megszokott és a múltból öröklött; de ép oly helytelen lenne a másik szélsőségbe csapva keresni és jobbnak tartani az ujat, mert uj, teszetősebb s változtat a meglevőn. A ragaszkodás a meglevő szabályozáshoz bizonyos határig indokolt, sőt szükséges. A jogintézmények rendszerint annál szilárdabbak, ép azért legalább relatíve jobbak is, mennél mélyebben gyökereznek a tömegek jogi felfogásában, hajlamaiban s megszokásában, mégha egyes részeikben hiányosak s kifogásolhatók is. A rendszeres kodifikáczió azonban nem mentheti ki feladatát a meglevő és megszokott szabályok feljegyzésében és megrögzitésében. Ez magában véve nem lenn elegendő. Egészen más ugyanis az, mig valamely jogtétel vagy jognézet nem formulázott szabályként, hanem csak a biró öntudatában és jogérzetében, mint formátlan elv él s konkrété csak következményeiben s csak egyes jogesetekben nyilatkozik meg s más az, midőn feljegyezve, a jogrendszer egészében strikt szavakhoz kötött szabály alakjában jelenik meg. Ez a szabály már legalább formájában uj s ugy ebben, mint tartalmának egyes részleteiben is szükségszerüleg simul a rendszerbe foglalt intézmények összefüggése által követelt alakhoz és tartalomhoz. Másfelöl az élő jog egyes intézményeire vagy ezeknek egyes részleteire, tételeire és szabályaira nézve a jogászi közvéleményben bizonyos általános meggyőződések alakultak ki, amelyeket a törvényhozónak nem lehet, vagy legalább is alkotásának maradandósága érdekében nem tanácsos figyelmen kivül hagynia. Ezek az általános meggyőződések részint az intézmények belső helyességére és czélszerüségére, részint ellenkezőleg azoknak hiányaira, a méltányossággal, a jogérzettel avagy a változott viszonyokkal össze nem férő voltára vonatkoznak. Mennél inkább nyilvánvaló, hogy valamely intézmény helyes és czélszerü, annál inkább szükséges azt a jövő számára is feotartani; s viszont mennél világosabb, hogy a meglevő jog bizonyos részeiben módosításra vagy kiegészítésre szorul, annál inkább szükséges azon megfelelően változtatni. Ott azonban, ahol valamely meglevő szabály helytelensége kétségtelenül meg nem állapitható, czélszeriibb az uj szabályozásban rejlő kísérletezéstől tartózkodva a meglevőhöz ragaszkodni, mert ennek legalább az az előnye megvan, hogy megszokott. Figyelembevételt igényel az a körülmény is, hogy hazánk területén két magánjogi jogrendszer van érvényben, melyek között az egységet a magyar nemzeti jognak érvényre emelésével ugyan, de lehetőleg akként kell megvalósítani, hogy az ellenlétek és eltérések megfelelő áthidalásával az átmenet az uj jogrendre gyakorlatilag minél könnyebb legyen. Ezekhez képest a törvényi öröklési rend szabályozása nem történhetik fehér lapon, ideális elvek szerint; hanem annak az élő nemzeti jogot kell alapul vennie s ezen kell a szükséges módosításokat megtennie. Az élő jog módosítása a következő főbb kérdésekben mutatkozik szükségesnek. Az ivadékok öröklésénél a jelenleginél kedvezőbb helyzetet kell a törvénytelen gyermekek részére biztosítani. Communis opinio, hogy a törvénytelen gyermeket anyjával és anyja rokonával szemben törvényes rokonnak kell nyilvánítani és ugyanazokkal a jogokkal kell felruházni, amelyek a törvényes gyermekeket megilletik. Sokan ennél messzebb kívánnak menni, amennyiben bizonyos korlátozásokkal a törvénytelen gyermeket természetes atyja után is öröklési joggal akarják felruházni. Ennek kétségtelenül van bizonyos jogosultsága; kérdés azonban, mennyiben lehet ezt a követelményt a család és rokonság tekinteteivel ugy összhangba hozni, hogy súlyos sérelem ne essék legalább is a legszűkebb családi kör tagjainak (törv:'nyes gyermekek, hitvestárs és szülők) jogán. Nézetem szerint főként a vadházassságból származott törvénytelen gyermekek sorsán kellene javítani. Ennek a czélnak megfelelne oly szabályozás, mely megadná a természetes atya után az öröklési jogot a törvénytelen gyermeknek és ivadékának, ha a természetes atya a gyermeket magáé-