Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 9. szám - Bűnügyi muzeumok

9. sz. Magyar Jogász-Ujság 151 ban sajátságos, épp oly érdekes, mint borzalmas látványosságot nyújt. A Baedekerben is előfordul s mégsem valószínű, hogy sok idegen keresi fel. Nem is mindenkinek való, mert kellemetlenül hat az idegekre és bár igen érdekes, de nem mulattató. Az 1898-iki jubileumi kiállításkor ugyanis felhívták a rendőrséget a kiállításban való részvételre s amit ott kiállítottak, az képezi a rendőri múzeum alapját. Haladjunk át ezen sajátságos múzeum néhány termén; sok megkapóan érdekes, borzasztó és megrázó dolgot tartalmaznak. Minden darab azt mondja: „Én egy bűntény tanuja vagyok" — s az üvegszekrényekből és képmappákból szomorú hangulat árad ki. Természetesen a bejárat barátságos: kis, de jó képgyűjtemény. Az emiitett kiállítás alkalmával ugyanis bécsi művészek számos képet alkottak, amelyek a rendőrt, titkos rendőrt és csendőrt hivatása különféle komoly és derűs jeleneteinél mutatják be, csinos genreképek, amelyek közül csak az az egy hiányzik, amely a rendőrség ismert „balfogás"-át illusztrálja. Ha a barátságos szobát elhagytuk, amelyben a művészet és a rendőrség oly barátságos egyetértésben vannak, akkor már csak a bűntény veszi át biroda'mát. A látogató szeme itt először is a pénzhamisítás és a bankóhamisitás köréből vett gyűjteményre irányul. Hogy a kevéssé jövedelmező művészetnek, a pénzhamisításnak műveletlen növendékei honnan szerzik az anyagot, látjuk egy csomó ócska kanál és szódás-üveg ólomkupakjaiból, amelyeket rajtakapott pénzhamisítóktól vettek el. A pénzdarabokat érczből és agyagból való öntvényekben készítik el. A czéh előkelőségét a bankóhamisitók képezik, a kik már raffináltabb technikával dolgoznak. Van ugyan itt is egy bankó kiállítva, amely oly gyatra utánzat, hogy az első pillanatra fel lehet ismerni a hamisítást. De közvetlenül mellette egy angol öt-fontos bankjegy díszlik, amely oly feltűnően hasonlít az eredetihez, hogy valóban csak egy öreg bankpénztáros gyakorlott szeme találhatta gyanúsnak. Epp oly kitűnőek azok a darabok, amelyek az ismert hamisítótól, Krauthanftól származnak, akiről néhány év előtt annyit beszéltek. Krauthanf mint rajzoló, vésnök, vagy ehhez hasonló foglalkozással tehetsége mellett eleget kereshetett volna, hogy tisztességesen élhessen belőle. Különben a naplóját is kiállították, ami különös jele a hiúságnak, amely gonosztevőket arra késztet, hogy gondos napi feljegyzéseket készítsenek. A következő szekrény a betörők és pénzszekrényspeczialistákat szemlélteti. Itt vannak a különböző fúrók, faragó eszközök, álkulcsok, feszítővasak számos példányban — mind használt, — amelyek nagyon tanulságosak az azokat tanulmányozó rendőrre. Ajtók kis, csinosan kidolgozott modelljai gondos utánzatban mutatják be, mily módon „vág be" a hivatásos betörő egy ajtót. Egy fazékba rejtett gyertyavég mutatja, mily egyszerűen és ötletesen rejtik el a gyertyát, mely az éjjeli munkához világit. Pénzszekrényekből kivágott darabokon láthatjuk, hogy a „kasszarobbantó" miként dolgozik, néhány fegyver, revolver stb., amelyek a tett színhelyén találtattak, azt igazolják, hogy a betörők e fajtája mindenféle eshetőségre elkészül. Ezt a gyűjteményt gazdag fényképcsoport egészíti ki, helyszíni felvételek, melyeken látjuk, hogy ékszerüzletekbe és pénzszekrényekbe történt betörés alkalmával hogyan fúrták át a betörők egy mellékhelyiségből vagy a pinczéből a falakat, hogy a tervezett cselekmény helyéhez jussanak. A betörők üldözésénél követett rendszert szemléltetik a lábnyomokról készített gipszöntvények. A legkisebb nyom is vezethet néha a tettes felfedezéséhez, amint azt egy asztalból kivágott fadarabka mutatja, melyen világosan látható egy véres ujj hegy lenyomata. Ez egy gonosztevő felfedezésére vezetett. Ily darabokon tanítják meg a rendőrtisztviselöket, hogy a tett színhelyét mily gondosan kell átkutatniok. Különösen tanulságos azon tárgyak gyűjteménye, amelyeket zsebmetszőknél és kabáttolvajoknál találtak. Van köztük keztyü, nyakkendő, lóvasúti jegy, pénzek, amulettek, tárczák, amelyeket a tolvajok megtartottak. Mindezen dolgokra nagyon kell a rendőrnek ügyelni, ezek esetleg hasznára lehetnek. Derültséget kelt egy tejes kanna, amelyet szivarkacsempészetnél használtak. Az edénynek kettős alapja van, az alsó részében voltak a czigaretták elrejtve, a felső felét tejjel töltötték meg. Ezt csak véletlenül fedezték fel. A politika eszköze egy bambusznád, melynek üregében röpiratokat rejtettek. A czigány furfangot illusztrálja egy háromhegyü horog, a melyet hosszú zsinegen nyilt földszinti ablakon bedobtak s igy mindeféle tárgyat „kihalásztak". Egy szabadságra szomjazó fegyencz kétségbeesett kitartásáról tanúskodik egy nehéz láncz, melynek ujjnyi vastag vasgyűrűje félig át van reszelve és pedig zsebkés nagyságú vasdarabba], mely valami reteszből, vagy hasonló árgyból készült. Egy kis gyűjtemény különösen régészeket érdekelhet : több tuczat őskori leletutánzat — kis kő és agyafigurák — amelylyel egyszer egy muzeumot szedtek rá. A laikusok elől függönynyel van eltakarva egy szekrény, benne bombák, pokolgépek és robbantó szerek szakértők által előállított utánzatai, amelyekből a rendőr megtanulhatja, miként ismerheti fel azokat. Egy szomorú fejezet azon növényi szereket és eszközöket illusztrálja, amelyeket magzatelhajtásra használtak. Jellemző ennek a gyűjteménynek dus volta. Rémes gyilkosságokról mesélnek kések, pisztolyok és revolverek a következő csoportban. Véres kövek — a rajtuk levő kis czédula jelzi — orvul megtámadottak leütésére szolgáltak, bárdok és kötelek gondosan tervezett gyilkosságok eszközei voltak. Ezen rémes eszközök közt tányéron almásrétes, az ismeretes bécsi sütemény, áll. „Arzenikummal mérgezve" jelenti röviden vezetőnk. A ezukorhintő, amelyben a mérges fehér por van, mellette áll. A véres fegyverek, a fejszék és kövek nem tettek oly kellemetlen benyomást reám, mint ez a darab sütemény, amely oly étvágygerjesztőén be van hintve fehérre. Akinek ez még nem elég, az megölt gyilkosok koponyáin tanulhat meg borzadni. Itt van pld. Schenk, a leánygyilkos koponyája, körülötte a négy szegény ostoba leánynak, áldozatainak fényképei, akiket a szép „mérnök ur" elámított. Feltűnő ezeknél a koponyáknál az erős és jó fogazat. Meggyilkoltak praeperált kopó-