Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 9. szám - Bűnügyi muzeumok

150 Magyar Jogász-Ujság V. évf. vannak fosztva a szabad természettől, összeszorulnak kis térre, mely az akarat ruganyosságát gátolja; érintkezésbe jutnak a bűnnel, melynek kísértéseit nehéz kikerülniük. Ezek apjukat ritkán látják, munkáját s sikereit majdnem soha sem. Itt oly nevelési problémákat kell megoldani, mely az egyes család erejét felülmúlja, s feltétlenül szükségessé teszik a hatósági beavatkozást. A tudomány is uj feladatokat ró reánk e téren. Törvénye'nk ugy tekintik a gyermeket, mint aki csak mennyiségileg külömbözik a felnőttől. Föltételezik, hogy a felnőttek tulajdonságait, képességeit a kis gyermekek kisebb mérvben birják s gondolkoznak azon, hogy melyik azon időpont, melyben a gyermekek a felnőttekkel egy szabály alá vonhatók. A tudomány azonban azt tanítja, hogy a gyermek qualitative is más, mint a felnőtt. Kifejezésre jutott ezen tény az orvostudományban az által, hogy külön gyermekgyógyászati tudomány keletkezett, az egyetemeken tanszéket nyert. Ez maga bizonyítja, hogy a gyermek qualitative külömbözik a felnőttől, külömben a speczializálásnak semmi alapja sem volna. Szabadjon egyszersmind rámutatni arra, hogy egy Németországban megjelenő s a gyermek, pszykologiával foglalkozó lap e nevet viseli: „Die Kinderfehler." A büntető eljárásban azonban, ha némely lényegtelen határozattól eltekintünk, azt látjuk, hogy a gyermekek a felnőttel egy szabály alá vonatnak. A büntető eljárás általános formáit vele szemben is alkalmazzák : ugyanazon birák Ítélnek felnőtt és gyermek felelt; a tárgyalások ugyanazon teremben s ugyanazon időben folynak, tarka egymásutánban ülnek a vádlottak padján gyermekek és felnőttek, olvassák a lapoknak a róluk való jelentéseit. Lehetetlen dolog, hogy a birák, kik egész éven keresztül a bűnügyi bíráskodással foglalkoznak, betölthessék azon hivatást, melyet az észszerű kriminalogia rájuk ró, Mindenkinek szemébe ötlik ez, ki már ifjak bűnügyeinek tárgyalásánál jelen volt. Tudvalevőleg az ifjút csak akkor szabad 12—16 éve között elitélni, ha a bíró megállapítja, hogy a tett elkövetésénél tudta a büntetési következményeket. Milyen sablonszerűén, milyen felületesen állapítják ezt meg a bírák. Pár kérdés a tízparancsolatból, vagy más hasonló elég a büntethetőség megállapítására. A törvényes szabálynak eleget tesznek egyszerűen azzal, hogy az indokolásban a tettes személyes fellépésére hivatkoznak. A nagyvárosban, hol a bírónak csak pár percze van az egyes eset megítélésére, ezért nem szabad a bírónak szemrehányást tenni. Nem lehet feladata a bírónak, hogy a gyermek lelkivilágába behatoljon, hisz csak kis része a megítélendő személyeknek gyermek. Ebből azonban az következik, hogy a fiatal vádlottakat csak ugy lehet igazán megítélni, ha oly birák Ítélkeznek felettük, kiknek idejük és foglalkozásuk megengedi a gyermeki lélekkel való specziális foglalkozást. És még egyet kell megjegyeznünk. A kiskorúak bűnösségét nem kell, mint külön problémát tekintenünk. Aki akár gyakorlatilag, akár tudományosan a gyermekvédelemmel foglalkozott, az tudja, hogy a fiataloknál az elhagyatottság, az erkölcstelenség, a bün, a bűntett, a csavargás egy gyökérből származik és csak a megjelenési forma a különböző. Aki ezt megfigyeli, az azt is tudja, hogy a megtorlási eszmének kiskorúakkal szemben semmi belső jogosultságuk nincs és hogy a bűnöző elhagyott gyermekek megítélése tulajdonképen nevelési probléma. Ezt azonban a mi bírósági szervezetünk figyelmen kivül hagyja. A bűnöző ifjúság a büntető bírónak, az elhagyott és agyonkinzott ifjak az árvaszék gondjára vannak bizva. A büntető bíró kezéből esetleg a fogház falai közül az árvaszék oly szellemi és erkölcsi állapotban kapja meg az ifjút, hogy a további nevelés a legnagyobb nehézségbe ütközik. Az angol tapasztalat, mely megtiltja, hogy a gyermekek büntető vagy javítóintézetbe küldessenek, nálunk még alig talált követőt. A reform útját az előző pontosan megmutatja; csak ha a gyermekeket nem egyszeri ténykedésük, hanem szellemi és erkölcsi állapotuk után Ítélik meg, lehet az eddigi nehézségeket leküzdeni. El kell ismerni, hogy gyermekekkel szemben nem megboszulásnak, hanem csak nevelésnek van helye. A kiskorúak felett való ítélkezést azon bíróságokra kell bízni, melyek egyszersmind gyámhatósági jogkörrel fel vannak ruházva : egy szóval ifjúsági bíróságokra van szükségünk. Ezek azután a gyermeknevelés tudományának eredményét felhasználhatják; nekik azután lesz idejük és alkalmuk gazdag tapasztalásaikat összegyűjteni. Ezen bíróságnak meg kell adni a lehetőséget, hogy mindent megtehessenek, amit az egyes eset megkíván, megróhassanak, kiutasíthassanak, védelmet nyújthassanak, nevelhessenek. E módok helyes megválasztásával, esetleg összekapcsolásával, lehet csak gyógyitólag hatni a kóros viszonyokra. A legnagyobb mértékben igénybe kell venni tapasztalt pedagógusok, pszikiaterek, gyermekbarátok segítségét. Azonban ezen ifjúsági bíróságoknak nem szabad elszakadniok a rendes bíróságoktól, hanem állandóan tudomással kell birniok a büntetőjog, családjog, a gyámjog elméleti fejlődéséről s gyakorlati kezeléséről. A meglevő bíróságoknak osztályai kiegészítve a gyámi eljárásban jártas hivatalnokokkal, teljesen megfelelnének a követelményeknek. Az Egyesült-Államok már megalkották az ifjúsági bíróságokat, nekünk követni kell őket, ha csak nem akarunk nagy vétket elkövetni a felnövő nemzedékkel szemben. . 0—y. dr. f\ Bűnügyi muzeumok. A rendőri muzeumok fontosságán ma már vitázni nem lehet: A büntettek technikájának szemléltetése mély bepillantást enged a gonosztevők lelki életébe. Hogy pedig ezen kriminal-pszikhologiai momentum a kriminál-politikának egyik elsőrangú tényezője, amely a büntető jogi kodifikácziónak jövőbeni alakulását talán az összes tényezők közül a legnagyobb mértékben kell, hogy befolyásolja, e fölött vitázni szintén fölösleges. Ha az ilyen fajta gyűjtemény rendszer nélkül volna felhalmozva, nem sokkal volna jobb, mint egy panoptikumnak külön belépő díj mellett mutogatott kinzókamrája. De rendőri tudományos érzékkel összeállítva, értéke elvitázhatatlan. Igen nagybecsű dolog az ily gyűjtemény a rendőrség hivatalnokainak, akik igy szemléltetve ismerik meg a bűnözési technika eszközeit, amelyből igen sokat tanulhatnak. Az ezen és hasonirányu muzeumok között nem az utolsó helyet foglalja el a bécsi rendőrségi múzeum, amely az Erzsébet-téren az uj rendőrségi palotá-