Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 9. szám - A modern bünper ügyfelei. [3. r.]

9. BZ. Magyar Jogász-Ujság 147 Hogy az államügyészség, mint ügyfél a németországi perrendtartási törvény szerint is előnyösebb helyzetben van, mint a terhelt, később fogjuk bizonyítani. A németországi államügyészség ugy van szervezve, hogy a birodalmi törvényszék (Reichsgericht) mellett egy birodalmi főügyész (OberReichsanwalt) és egy vagy több birodalmi ügyész van ; az országos törvényszékek és az esküdtbiróságok mellett egy vagy több államügyész van ; végre a járásbíróságok (Amtsgericht) és a Schöffenbiróságok mellett egy vagy több járási ügyész (Amtsanwalt) van alkalmazva. Az államügyészségek igazságügyi közigazgatási hatóságai részint a birodalomnak, részint a szövetséges államoknak. Az államügyészség oszthatlan és egységes, azon módosítással, hogy csak ugyanazon szövetségi államnak ügyészségei vannak czentralizálva azáltal, hogy az illető igazságügyminiszternek vannak alárendelve. Ezáltal a magasabb rangú ügyész helyettesítési és felügyeleti jogköre is csupán azon állam területére van korlátolva. A birodalmi főügyésznek utasítási joga csak megbizásokn terjed ki, ellenben felügyeleti joga az államügyészségek fölött nincs. A birodalmi főügyész és birodalmi ügyészek fölötti felügyeleti jogot a birodalmi kanczellár gyakorolja. A franczia büntetőperben az államügyészség felette előnyösebb helyzetben van, mint ellenfele a terhelt. Maga a code d'instruction criminelle az államügyészséget a törvény őrének ismeri el és ezáltal jelzi annak helyzetét. A törvény szerint az államügyész is ügyfél, aki a vádat képviseli és vele szemben áll a terhelt fél. Az államügyészség azonban az opportunitás elvét követi a törvénysértések üldözésében. Habár az egyes ügyésznek e tekintetben nem igen irányadó a nézete, mert függ fölöttes ügyészek és az igazságügyminiszter utasításaitól, sőt a felsőbb bíróság (cour d'appel) határozatából is utasítható vádemelésre, ezen korlátozások daczára is a franczia vádhatóságok cselekvési szabadsága sokkal nagyobb, mint a németeké. Az államügyészségeknek háromféle feladata van ; u. m. a büntetőjogi, a polgárjogi és közigazgatási téren. Büntetőjogi teendői közé tartozik az állam képviseletében átvenni az elkövetett bűncselekmények üldözését, miben a bírósági rendőrség az államügyészségnek van alárendelve. Ebben a feladatában azonban segíti a közvádlót a törvény ama rendelkezése, hogy minden hatóságnak, sőt bizonyos bűncselekményeknél minden állampolgárnak feljelentési joga van. Az államügyészség összekötő tagként működik a legfelsőbb igazságügyi közigazgatási fórum és a bíróságok közt és mint ilyen ügyel a törvények kezelésére és a bíróságok belső szolgálatára, azért adminisztrátor ügyekkel foglalkozó üléseken jelen van. Szabálytalanságok esetén a bíróságok elnöksége utján keres orvoslást, ami, ha nem sikerült, a generalprocuratornak tesz jelentést. A vádelv a franczia bünperben oly szigorú következetességgel található fel, hogy a közvádlónak elutasítására a gyakorlat nem is mutat fel okot. A franczia államügyészségnek szervezete szigorúan egységes. Főnöke az igazságügyminiszter, akinek a generál procuratorok közvetlenül vannak alárendelve. Az ügyészi teendők végzésére a semmitőszéknél egy generalprocurator és hat közügyvéd, minden felebbviteli bíróságnál egy genaralprocurator, megfelelő számú közügyvéd és helyettesek, az elsőfokú bíróságoknál pedig egy államügyész (procureur de la republique) és helyettese vannak rendszeresítve. Az alsóbb bíróságoknál, nevezetesen a béke- és rendőri bíróságoknál a vádat a rendőrbiztos képviseli. A felsorolt összes vádhatóságok együttvéve egy zárt hatóságot képeznek, amelynek tagjai önállósággal nem bírnak és midegyiknek cselekvése hivatalbóli eljárásnak tekintendő. A semmitőszék mellett működő generalprocurator inkább a törvények őre, mint állam ügyész. Ez a felebbviteli bíróságok mellé rendelt főállamügyészekkel közölheti ugyan a hivatalból tudomására jutott esetekből kifolyólag nézetét és észrevételeit eljárásukra nézve, de kötelező utasításokat nem adhat. Ebből az látszik, hogy a semmitőszék melletti generalprocuratorát csak gyenge szálak fűzik az államügyészség szervezetéhez. Az angol büntetőperben nincs oly közvádhatóság, amely a más államokban létező államügyészségekéhez hasonló kiterjedt hatáskörrel birna. Csak kísérletek történtek a princzipális népvád hátrányainak enyhítésére. Azon általános meggyőződésből kifolyólag, hogy súlyos büntetendő cselekmények megtorlatlanul maradtak, erős áramlat keletkezett az elavult népvád rendszere ellen, aminek folyománya volt, hogy a sértetteket kényszeritették a vádemelésre és miután ez a kivánt eredményre nem vezetett, közhatósági szerveket állítottak fel, amelyek bizonyos meghatározott esetekben a bűntettesek üldözését magukra vállalták. Ezen szervekkel fogunk bővebben foglalkozni. Már a legrégibb angol jogban azt találjuk, hogy gyanús haláleseteknél a coroner kötelessége volt egy 12—13 tagból összeállított ad hoc juryval a halál okát megállapítani. A coroner a grófságokban választott, a városokban a tanácstól kinevezett hivatalnok volt, de voltak hivatali állásuknál fogva egyes községekre, vagy az egész országra hatáskörrel birt coronerek is Ha a jury más által elkövetett erőszakos halál esetét állapította meg, akkor ilyen igazmondás (finding of a coroners inquest) a grand jury elé terjesztendő. Hogy azonban a coroner a halál oka tárgyában vizsgálatot indíthasson, elégséges bizonyítékok-