Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 1. szám - A modern kriminálpolitika feladatai. [1. r.]

2 Magyar Jogász-Ujság V. évi. melylyel a szerződéses társak egymásnak tartoznak és ebből kár származik, ugy a felelősség kiterjed erre a kárra is, de ez már a szerződés természetéből következik. Ez az, amit culpa levisből eredő károsodásnak nevezünk. Ez a németországi bíróságoknak állandó gyakorlata.") Katona Mór. bpesti egyetemi rendes tanár. "V A modern kriminálpolitika feladatai.**) mint ellenfelek állunk szemben a klasszikus iskolával, ebben is némi eltérés rejlik, melyet tisztázni óhajtok. Ez az eltérés a büntetőjog minden tételén végig húzódik és a discziplina egyes részeiben majd határozottabban, majd elmosódottabban észlelhető, legtisztábban azonban ott látható, ahol magáról a büntetőjog tárgyáról van szó. Tudományunk sarkalatos pontjai azonban a bűntett és a büntetés fogalmai, ugy, hogy az, miképen vélekedik valaki ezek felől, kriminalisztikus felfogásának az összességét jelenti. Ilyen felfogás természetesen van elég, majdnem annyi, ahány tanára van a büntetőjognak, de nagyjában ezek mégis valamennyien néhány nagy csoportba sorozhatok. Legelőbb a bűntettben az istenség elleni bűnt látták és ennek folytán az emberek a büntetéseket a megsértett istenség képviseletében állapították meg és hajtották végre. Később a büntetés a megtorlás számtalan formájába öltözött és ez a felfogás uralkodott egészen napjainkig a klasszikus iskolában is. Ezt a felfogást teljesen felforgatta az ifju-német kriminalisztikus iskola, mely a bűntettben szocziálpathologikus jelenséget lát Ez adja az alapot a modern felfogáshoz, mely az egész kérdésen végig húzódik és azért kell vizsgálnunk vájjon és mennyiben felel meg ez a felfogás a viszonyoknak és milyen álláspontra kell helyezkednünk ezzel a felfogással szemben. Mindenekelőtt ki kell jelentenünk, hogy ha a büntettet „pathologikus" jelenségnek mondjuk, ez félreértésekre adhat okot és a dolog lényegének nem is felel meg. Amit „pathológikusnak" nevezünk, objektíve és változatlanul fennáll; lehet, hogy valamely pathologiai tünetet nem ismerünk fel ilyennek, hanem élettani jelenségnek tartjuk vagy fordítva ; de az ilyen esetekben az észleletben vagy a felfogásban rejlik a hiba; a tünet vagy pathologikus volt, vagy nem volt pathologikus, akár fölismerték ezt az emberek, akár nem. De a bűntettnél másként áll a dolog, mert a bűncselekmények, mint ilyenek, objektíve nem bírnak ezzel a tulajdonsággal, hanem csak az emberek pozitív megállapításai, a törvények által válnak ilyenekké, amint ezt a számtalanszor idézett példák mutatják. A varázslat valaha bűntett volt, ma nem az, a rabszolgatartás nem volt bűntett, ma az, az uzsora hol bűncselekmény, hol nem az. Ha a bűntett pathologikus volna, az említett cselekmények egyszer pathologiai tünetek volnának, másszor pedig nem, ez azonban a „pathológikus" fogalmával ellenkezik. A következmények miatt sem szabad a bűntettben pathologikus jelenséget látnunk, mert hiszen akkor, ha következetesek akarunk maradni, a bűntettest, minden bűntettest is patholo<nkusnak kellene elfogadnunk. Pathologikus és betelnem azonos fogalmak, de akinél valami pathologikus, kóros elváltozás van, például kóros Amidőn elfoglalom ezt a tanszéket, a melyen mesterem, Neubauer Ignácz tanított, amelyen Schütze tartotta előadásait, akire ma is hivatkozni szoktunk, ha fogalmaink precziz és világos meghatározásáról van szó, azt a tanszéket, melyet tisztelt barátom, Hiller Károly foglalt el előttem, kötelességemnek tartom, hogy munkakörömről, nem tanári feladatom tárgyáról, hitvallást tegyek önök előtt, mert más iskolának a hive, más iránynak a követője vagyok, mint azok a férfiak, akik én előttem tanítottak ezen a helyen. Ők mindannyian a klasszikus iskola hű és lelkes hivei voltak és ha kijelentem, hogy az ifju-német kriminalista iskolának a képviselője, a pszikhológiai irány követője vagyok, sem az egyik, sem a másik irányban nem az ellentétekre, hanem csak a kiegészítésre, a tökéletesítésre gondolok. Amit a klasszikus iskola tanított, azt tanítjuk mi is, természetesen más világításban. Amit a klaszszikus iskola tanított, azt f'entartanunk és továbbfejlesztenünk kell, de mi még sokkal többet követelünk, mint a régi iskola. És az ifju-német iskolával mi, a pszikhológiai irány követői, semmiképpen sem állunk ellentétben, hanem ezen iskolának csak egy, nézetünk szerint kiválóan fontos ágát miveljük. Előre is megmondjuk : azt hisszük, hogy a bűntett lényegével csak akkor jöhetünk tisztába, ha annak pszikhológiai természetét tudományos alapon megismerjük, azt hisszük, hogy ezt az ismeretet csak ugy érhetjük el, ha előbb az észlelet módjait, saját pszikhénket vizsgáljuk és ha azután a bűntett formáját tanulmányozzuk, ha a bűntett megnyilvánulásának tanát miveljük. De ezek csak előkészítő munkálatok, a szubjektív kriminálpszikhológiára (a bíróéra, tanukéra, szakértőkére) és a bűntett megnyilvánulásának tanára csak azért van szükségünk, mert enélkül az objektív kriminálpszikhológiát. a bűntettes és a bűntett pszikhológiáját alig tudnók megérteni. De ha mi csak kiegészítésképpen és nem ") L. Rudolf Ottó Systamatische Sammlung der für das gegenwarlige. Recht von Bedeutung gebliebenen Enlscheidungen des Reichsgerichls für Givilsachen. 241. és küv. lap. *") Szerzőnek 1905. évi október 25-én a gráczi Carola Francisca egyetemen tartott megnyitó előadása.