Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 8. szám - A bizonyítás terhe a jelenlegi jogban és a Tervezetek szerint. [3. r.]

Magyar Jogasz-Ujság V. évf. közölhette ki, illetve a német szöveg szerint a hatósági segély nem Tcellő időre eszközölhető ki. A németben a bizonyítandó körülmény csak első pillanatra negatívum, mert ha jól értem, a német szöveg helyes értelme az, hogy jogos önsegély esetén nem szükséges megkísérelni a hatósági segély igénybe vételét, hanem csak annak a kelléknek szükséges fenforogni, hogy a hatóság segélye elkésve volna kieszközölhető, ellenben a magyar szöveg szerint a ki nem eszközölhetés bizonyítandó. A német szöveg szerint elég, ha a bizonyítással terhelt fél olyan tényeket igazol, a melyekből okszerűen következtethető, hogy a hatóság segélye elkésve érkezett volna, ellenben a magyar szöveg az ügyfelet megzavarólag, a ki nem eszközölhetést kívánja bizonyittatni. Helyesebb volna, ha a magyar szöveg minden félreértés elkerülése czéljából akként hangzanék : „ha a hatóság segélye csak elkésve eszközölhető ki." Még ha az 1082. §. első bekezdésének a szövege kételyt hagyna is fenn arra nézve, hogy a bizonyítás minden körülmények között az önsegélylyel élőt terheli, ezt a kételyt eloszlatja a 2. bekezdés, amely egy hiányos és rosszul szerkesztett mondatban azt fejezi ki, hogy : „ha ezen előfeltételek fenförgása nélkül él önsegélylyel, kártérítési kötelezettségét nem zárja ki az a körülmény, hogy fenforgásuk iránt vétlen tévedésben volt." Helyesebb és érthetőbb volna talán a következő szöveg: Ha ezek a körülmények nem forognak fenn, az önsegély jogtalan, habár ezen körülmények fenförgása iránt a cselekvő vétle ) tévedésben volt. Az 1090. §-t csupán abból a szempontból emelni ki, hogy ez, eltérőleg egyéb §-ok közönséges szerkezetétől, egyenesen perrendi szempontokból indul ki azzal a szerkezettel, hogy : „Aki kiskorúság, testi vagy szellemi fogyatékozások miatt felügyeletre szoruló személyre törvénynél fogva felügyelni köteles, vagy a felügyeletre szerződésileg vállalkozott, az felelős az ezen személy által másoknak jogellenesen okozott károkért, ha csak nem bizonyítja, hogy felügyeleti kötelességének megfelelt, vagy hogy a kár a felügyelet kellő gyakorlata esetében is bekövetkezett volna." Egyébként a negyedik rész 16. czimének 6. fejezete (Felelősség vétlenül okozott vagy másnak vétkességéből eredő kárért) ugyanezt a tünetet mutatja ; ugy látjuk ezt az 1780., 1781., 1786., 1787. §-okban is. Dr. Dobi Imre, pécsi kir. itélű táblai biró. JOGI SZEMLE. Tehát ismét a „törvény és jog" állapotába jutottunk volna! Sajnos azonban maga a törvény és a jog megtépázva kerül ki a hosszú alkotmányharczból. Fent is lent is, akarva és akaratlanul közreműködtek azon jogbölcseleti tétel megerősödésén és elterjedésén, hogy a törvény és jog fogalma bármily szabatos és abszolút formába legyen is öltöztetve, mindig elbir egy kis kiterjesztést vagy megszorítást, a szerint, amint a „fiat applicatio" konkrét esete megkívánja. „A szükség törvényt bont" példaszó alig valósulhatott meg valaha teljesebben és szó szerintibb értelmében, mint a lefolyt években. * Hogy vájjon Polonyi ur, az uj igazságügyminiszter, be fog-e ugy válni a cselekvés és teremtés terén, mint amint erős és szigorú bírálója volt hosszú éveken keresztül a végrehajtó hatalom munkásságának, azt sajnos a legközelebbi időkben nem lesz alkalmunk tapasztalhatni. Meit, hogy mikor kerülhet majd a sor a politika kényszerülte reparácziók ezernyi kötelezettsége és munkája között, igazságügyi állapotaink előbbre vitelére is, azt még megközelítőleg sem lehetne meghatározni. Pedig az igazságügyi kormány feladatainak egyike-másika a szó szoros értelmében véve sürgős. Amellett mondhatni érett is a törvényhozás szentesítésére. Ezeket a politikai kérdéseknek hátráltatni nem szabadna. Mert amiként — ép a lefolyt évek alkotmányharczában — láttuk, az igazságszolgáltatás és jogélet szilárdsága ugy a szocziális mint minden alkotmányos államéletnek alapja. A törvényalkotás utján való jogfejlődésnek tehát halasztást szenvedni nem szabad. Reméljük, mindama sok kérdésre, melyek az igazságügyi feladatok körül természetszerűleg ilyenkor fölvetődnek, az igazságügyminiszter programmjában teljes s kielégítő választ fogunk találhatni. * A bécsi ügyvédek, különösen ezek fiatalabb generácziójához tartozó része, a kari fegyelem szigorítását követeli a kamara választmánya mint fegyelmi testületüktől, különösen azon ügyvédekkel szemben, akik magatartásuk folytán a karnak nem igen válnak becsületére és ennek tekintélyét kisebbítik. A mozgalom szószólói azt követelik, hogy a karból mindazok kirekesztestessenek, akikkel való érintkezés uri emberről nem tételezhető fel! (Kissé relatív meghatározás ugyan!) A bécsi ügyvédség ezen mozgalma összeesik a Francziaországban is most megindult ugyanily irányú mozgalommal.") Csak örömmel látnánk, ha e mozgalmak hullámai nálunk is viszhangra lelnének! * A szegényvédelem kérdése legutóbb a hazai különösen pedig a budapesti ügyvédséget az eddi*) Lásd erről lapunk ez évi 6. számát.