Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 8. szám - A bizonyítás terhe a jelenlegi jogban és a Tervezetek szerint. [3. r.]

8. sz. Magyar Jogász-Ujság 131 Vegyük fel ebből a szempontból pl. a Tervezetnek 1079. és kövelkező §-ait. 1079. §. Aki valamely jogát nyilván csak azért gyakorolja, hogy ez által mást károsítson vagy aki a jó erkölcsökbe ütköző módon másnak szándékosan kárt okoz: jogellenesen cselekszik. A Tervezet az általános emberi szerint abból kell, hogy kiinduljon, mikép senki sem gyakorolja jogát csak azért, hogy ez által mást károsítva, de ha mégis igy gyakorolná, azért felelős. Előfeltételét képezi a ielelő>ségnek az, hogy a jog a törvényben megirt módon gyakoroltassák ; ha tehát valaki a jog ilyetén gyakorlásától jogot származtat, köteles per esetén bizonyítani, a) hogy a jogosított az ő jogát gyakorolta; b) hogy a jog gyakorlása által a harmadiknak (felperesnek) kárt okozott; e) hogy jogát egyedül és kizárólag azért gyakorolta, mikép a harmadik kárt szenvedjen. Ami különösen a c) pontot illeti, nem lehet a kárositóra hárítani annak a bizonyítását, mikép az ő czélja nem egyedül a harmadik személy megkárosítására volt, mert a bizonyítási teher akként megosztásának ugy az általános jogi elvek mint igen helyesen a Tervezet szövege is ellenmondanak. Az általános jogi elvek szerint fel kell tenni, hogy akinek valamihez joga van, aki valamely jogot szerzett, ahhoz érdeke is fűződik és ebből folyólag; a?on jog gyakorlásával a joghoz fűződött érdekét akarja kielégíteni. Viszont, ha a Tervezet a bizonyítás terhét a c) pontra nézve a jogával élő személyre akarta volna hárítani, nem szabad lett volna a §-t akként szövegezni, hogy a jog ténybeli elemének legyen feltüntetve az is, mikép a már megszerzt-tt jog gyakorlása csupán kár okozási szándékkal történjék. Ha a c) pont a jogellenes cselekménynek nem volna ténybeli eleme, akkor a szövegezés nem igy volna, hanem körülbelül ekként: A jognak mást károsító módon gyakorlása jogellenes. Nem jogellenes a gyakorlás, ha a jogosított szándéka a károsításon kivül egyébre is irányult. Az 1080. és 1081. §§. az 1079. §-sal összefüggésben nem állanak, ezek a jogos önvédelemről szólanak. A törvény feladata itt is az, hogy ennek előfeltételeit félre nem érthetően akként szabja meg, miként a jogos önvédelemmel élő előtt peren kivül világosak legyenek azok a ténykörülmények, amelyek őt a jogos önvédelemre feljogosítják s per esetén ismét világosak legyenek a jogos önvédelemmel élő, mint peres fél előtt azok a ténykörülmények, melyeket ő állítani és bizonyítani köteles és az Ítélőbíró előtt azok, amelyeknek a valósága esetén a jogos önvédelmet fenforogni látja s a jogos önvédelembe levőt a kártérítési kötelezettség alól felmenti. A bizonyítás terhére nézve érdekes képet nyújtanak az 1082. és 1083. §§. Mik a jogos önsegélynek az előf't ltételei ? Az 1082. §-ból kitetszőleg a következők : 1. A hitelezőnek követelése legyen (a Tervezet lejárt és le nem járt követelés között különbséget nem tesz); 2. a hatóság segélyét kellő időre ki ne eszközölhesse ; 3 önhatalmú fellépése nélkül annak a veszélynek legyen kitéve, hogy a jogérvényesítés meghiúsul, vagy tetemesen megnehezittetik. Az 1. és 3. kellekre nézve azt hiszem, senki előtt sem lehet kétséges, mikép ezeknek a bizonyítása az önsegélylyel élőt terheli; kétes lehet a 2. pont bizonyításának a terhe. Meg kell jegyeznem, hogy a jogos önsegély előfeltételeire nézve két mindjárt említendő csekély eltéréssel a német polgári törvénykönyv és a magyar Tervezet szószennt megegyez. A Tervezet 1082. § a szerint ugyanis: . . . jogellenességet el nem követ, ha a hatóság segélyét kellő időre ki nem eszközölhette s ha önhatalmú feliepése nélkül annak a veszélynek volt kitéve, hogy a jogérvényesítés meghiúsul vagy tetemesen megnehezittetik. A német polgári törvénykönyv 229. §-a szerint pedig : . . . handelt nicht widerrechtlich, wenn obrigkeitliche Hülfe nicht rechtzeitig zu erlangen ist und ohne sofortiges Eingreifen der Gefahr besteht dass die Verwirklichung des Anspruches vereitell oder wesentlich erschwert werde. Az egyik eltérés az, hogy a német szöveg szerint azonnali (sofortiges) fellépés kell, a magyar szerint ez nem kellék ; a bizonyítás terhére nézve ez közömbös, erről nem szólok, ellenben az a másik eltérés, hogy a német szövegből kitetszőleg, legalább az én felfogásom szerint az kell, hogy objektíve legyen lehetetlen a kellő időre kieszközlés, a magyar szöveg szerint csupán az. hogy subjektive, a cselekvőnek a viszonyaihoz képest ne legyen ugyanaz lehetséges, a bizonyítás terhére is fontossággal bir, mert a német törvénykönyv álláspontja szerint az igazolandó, hogy eltekintve a cselekvőnek az alanyi helyzetétől (pl. sánta, a ki messze lakik a hivataltól) lehetetlen volt a hatóság igénybe vétele, a magyar Tervezet szerint pedig egyedül a cselekvőnek az alanyi helyzete a döntő. Egyébként amiért tollam alá vettem a Tervezetnek ezt az intézkedését, nem ez az ok, hanem az, hogy ugy a német polgári törvénykönyvnek, mint a Tervezetnek a szó hangzata szerint annak, aki a jogos önsegélylyel él, per esetén negatívumot kell bizonyitani, t. i. azt, hogy a hatóság segélyét kellő időben nem esz-