Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 8. szám - A bizonyítás terhe a jelenlegi jogban és a Tervezetek szerint. [3. r.]

130 Magyar Jogász-Ujság V. évi. zük a fővárosban a törvénytelen születések magas zazilékát. — ami 27'1%-ot tesz ki (pl. 1^03 ban 2i.923 élve szület-sböl 15 978 törvényes - és 5945 törvénytelen születés), nyilvánvaló, hogy csupán a fővárosban ezrekre és ezrekre lehet tenni az utóhazasság által bekövetkezett ilyen törvényesitési eseteknek számát. A judikaturának nagy hézagát pótolja s a gyakorlatban rég érzett közszükségletet elégíti ki az 1901. évi XXXVI. t.-cz. fentemiitett rendelkezése. Ezért üdvözölték az anyakönyvi ügyekkel foglalkozó hivatalos körök örömmel az 1904 évi XXXVI. t.-cz. megalkotását, mert e törvény többrendbeli hiányt pótló rendelkezésével hivatva van arra, hogy megszüntesse azokat a hiányokat és hézagokat s orvosolja azokat a bajokat, melyek az állami anyakönyvvezetés intézményének 10 éves fennállása alatt a gyakorlatban jelentkeztek s ezért várja szinte türelmetlenül a sok-sok ezerre menő érdekelt az uj törvénynek mielőbbi hatálybaléptetését. Bár mielőbb bekövetkezhetnék. Bukovszky Viktor, székesfővárosi fogalmazó. A bizonyítás terhe a jelenlegi jogban és a Tervezetek szerint.*) Azokon a különös kellékeken kivül, amelyek valamely jogügyletet azzá minősítenek, ami, minden jogügyletnek vannak olyan kellékei, melyek minden jogügyletnél kell, hogy fenforogjanak. Ilyen általános kellékek a jogképesség, a cselekvő képesség, a dolog forgalomba léte, ilyen az akaratnak komolyan, érthetően, tévedéstől, kényszertől menten nyilvánítása. Az első tekintetre ugy tűnik fel, hogy amint peren kivül mind a két fél egyetért abban, hogy mindezeknek a kellékeknek fenn kell forogni és hogy mind ezek a kellékek valóban fenn is forognak, per esetén, ha az ellenfél az ilyen és ezekhez hasonló természetű ügyleti kellékek fenforgását tagadja, az, aki ezzel a tagadással szemben az ügylet létrejöttét állítja, köteles ezeknek az általános kellékeknek a fenforgását is bizonyítani. Ámde ez nem ugy van. És hogy nem igy van, annak az okát én nem abban látom, hogy az állító fél a jognak csak lényeges, közvetlen tényelemét köteles bizonyítani, mert hiszen lényegesebb kellékek csak nincsenek, mint épen a szóban forgók, melyek nélkül egyetlen egy ügylet sem jöhet létre, amelyek tehát épen ebből az okból első sorban volnának bizonyitandók, hanem ezt a nézetemet a következőkre alapítom : A mai jogfelfogás szerint általában mindenki jogképes, mindenki cselekvőképes, minden dolog forgalomraképes, mindenki már emberi természeténél fogva bir a kellő komolysággal, *) Előző közleményt 1. a 6. számban. értelemmel, erkölcsi bátorsággal Nem nevezhető ez vélelemnek, éppen oly kevésbé, mint az, hogy emlős állattól emlős állat származik vagy hogy a fak tavaszszal virágzanak. Az általános, emt>eii jogállapot ez. És épen azért, mert ez az általános, ez az emberi, az ezzel ellenkezőre t. i. arra, hogy valaki nem jogképes, ha valaki nem cselekvőképes, hogy valamely dolog forgalmon kivül van, hogy valamely akaratnyilatkozat nem komoly vagy tévedéstől nem ment, az köteles tényeket felhozni és bizonyítani, aki állítja a jogképességnek, a cselekvőképességnek a hiányát. Nem tények ezek, amelyeket a jog egyáltalán vagy az ellenkezőnek a bebizonyításáig valóknak akar tartani, vagy amelyek más ténykörülményekből következtetendők, a jelenlegi jogfejlődés szerinti általános jogállapot. Amig a jogképesség nem volt általános, amíg bizonyos jogokat az embereknek csak bizonyos csoportja, rendje szerezhetett, amig bizonyos ügyleteket csak egy bizonyos jogállapotban levő emberek végezhettek, szükséges volt magának a jog- vagy cselekvőképességnek is az állítása, az arra vonatkozó tényeknek a bizonyitásaképen. Ezért mondja Paulus (Dig. 22., 3., 8.): 3i filius in potestate patris esse neget, praetor cognoscit, ut prior doceat filius. Ezekhez járul még egy ténykörülmény Az emberek bizonyos dolgokban általában meghatározott módon, lehetne mondani ugyan azon formák szerint járnak el. Általános emberi tulajdonságokon nyugszik az ilyen módon, ilyen formák szerint való eljárás, amely amint szerepet játszik a jogügyletek megkötésénél, ép ugy szerepet kell, hogy játszék azoknak elbírálásánál is. „Az élet józan felfogása" jogszabályok alkalmazásánál kiváló fontossággal bir. Ezeket az eljárási módokat és formákat jogszabályokká alakítani nehéz is, káros is. Nehéz, mert a folyton mozgó, változó életnek jogszabályok holt medrébe szorítása a dolog természete szerint mindig akadályokba ütközik ; káros, mert mindig közel van a veszély, hogy az ilyen jogszabályokért a forgalmi élet szenved. Ilyen eljárási mód pl. az, hogy mindenki az általános emberileg megkövetelhető gondossággal jár el, ilyen az is, hogy másnak tudva senki kárt nem okoz. És épen mert ez is általános emberi, a jogügyletek megkötésénél, a jogesetek elbírálásánál ezekből az általános emberiekből kell kiindulni, habár ezek kifejezetten kodifikálva nincsenek is. Az idevonatkozó eseteket alig lehet kimeríteni. Az életnek ezer meg ezer változatai játszanak itt közre; az élet ezer meg ezer viszonylatában számtalan olyan eset van, a melyeknél a biró belátására kell bizni azt, hogy egyik vagy másik fél viselkedéséből származott-e és ha igen, minő kötelezettség. A törvényhozó a maga kötelességének teljesen eleget tesz, ha az elképzelhető jogellenes cselekményeket közös ismérveik szerint generalizálja.