Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 1. szám

V. évfolyam. Budapest, 1906. január 1. 1. szám. MAGYAR JOGÁSZ-UJSÁG A JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYOK MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ FÉLHAVI FOLYÓIRAT. Felelősséggel jár-e a tanács-adás vagy ajánlás ? Az itt a kérdés első sorban, hogy ha va- I laki hozzánk fordul tanácsért és mi nem utasítjuk el az illetőt, hanem bizalmának megfelelve, tanácsunkkal szolgálatára állunk, származhatik-e eme tanácsadásból felelősség ? — ha esetleg a tanács követése károsodást szül a tanácsot kérőre. Azon alapra helyezkedve, hogy tanácsadással — kötelmi viszonytól eltekintve, — nem tartozunk, tanácsunkat egyszerűen megtagadhatjuk, a kérdés tárgytalannak tekinthető. Ha mégis belemegyünk a tanácsadásba, ha az irányunkban megnyilatkozó bizalom előtt nem térünk ki, ugy a tisztesség azt kívánja tőlünk, hogy legjobb tudásunk szerint feleljünk. Lehet az objektíve beváló, vagy nem az, ez már a tanácsadó ítélőképességétől vagy szaktudásától függ. Ha eme egyéni felfogásunk szerint nyújtott tanács követéséből hátrányok származnának, azért a tanácsadóra anyagi felelősség meg nem állapitható. A tanácsot kérő egyszerűen csalódott bizalmában és ezen csalódás következményeit viseli is. Ha mégis a tanácsadó jobb tudása és meggyőződése ellen tanácsol, ha szándékosan félrevezeti azt, aki bizalommal fordul hozzá, ha egyenesen megtéveszti, becsapja a tanácsot kérő egyént, ez már felelősséget állapit meg ellene ex dolo malo. Tanácsot senki se köteles adni, de ha már ad, akkor tegye ezt a tisztesség követelménye szerint, legjobb tudásával, vagy sehogy. Embertársunkat tervszerűen tévedésbe ejteni, őt igy tudatosan kárba vinni, noha ebből egyénileg nem is húzunk előnyt, nem szabad ; ez erkölcsi törvénybe ütközik, mely előtt a jogrend szabályai is deferálnak. Itt tehát a felelősség ex dolo malo, csalárd, gonosz eljárásunkból ered. Más a helyzet, ha valakivel állandó üzleti összeköttetésben állva, tőle egy nem vele kötendő ügylet iránt kérünk tájékozást, útbaigazítást, tanácsot, mint aki ily kérdések körül szakértelemmel, jártassággal bir. Itt már a felelősség valamivel fokozottabb; ő is elzárkózbatik a tanácsadás elől azon ürügygyei akár, hojry nem ismeri a viszonyokat, ha ez valótlan is. De ha a tartós üzleti kapocs őt eme rezervából kilépésre birja és tanácsot ad, akkor ez őt már nemcsak az esetre terheli felelősséggel, ha szándékosan jobb tudása ellenére ad rossz tanácsot vagy informácziót, hanem akkor is, ha ez eljárásban meggondolatlanul, felületesen, hanyagul cselekszik, tehát azt a figyelmet is mellőzi, mely a rendes üzletembernél szokásos. Ezt a doluson túlmenő felelősséget természetessé teszi az az intimebb viszony, melyben egyik üzletember azon másikhoz áll, kivel rendes üzleti összeköttetése van; megállapítja ezt a felelősséget az a tudat a kereskedő világban, hogy az informáczióra építünk, arra a kereskedőnek szüksége van, az az üzleti életben igen fontos. Ha tehát nem utasítja el magától a tanácsadást, amit megtehet, mert erre vonatkozó szerződéses viszony nincs köztük, ugy köteles a tanácsot a rendes kereskedő gondosságával adni és ha ezen alul marad, ha ez ellen vét és ebből kár származik, ezért helyt kell neki állani. Ez a dolushoz közel álló culpa lata-ból eredő felelősség. Még tovább fokozódik a tanácsadásból eredő felelősség először ott, ahol valaki tanácsadással üzletszerűen foglalkozik ellenszolgáltatásért és másodszor, midőn valaki tanácsot ad, hogy ez alapon ügyletkötés létesüljön. Ez az eset, ha valaki bankárhoz fordul, előbb informácziót kér, hogy mily értékek vásárlása vagy eladása előnyös. Itt a nyert felvilágosítás, útbaigazítás lesz az irányitó-tanácsot kérőre, hogy mily értékeket vásároljon a bankártól, vagy a bankár utján. Habár a tanácskérés meg is előzi az ügyletkötést, de mégis a tanács lesz rugója az ügyletnek, amiért ez a vételnek egyik elemeként tekinthető, ugy hogy a tanács az ügylettel causalis nexusba jut. A bankár az ő szakértelmét, tájékozottságát a jelen helyzet esélyei iránt mintegy alapvetőül szolgáltatja az ügylethez vagy megbízáshoz, ebből indul ki az ügylet, ez mint konstitutív elem bele olvad az ügyletbe. Amennyiben a bankár az értékek forgalmából díjazásban részesül, a vételből neki haszna van, bátran lehet ezt az esetet az elsővel azonos felelősség alá vonni. Valamint ott, ugy itt is köteles a szerződéses viszonyból kifolyóan mind a kettő az informáczió — nyújtás körül a legteljesebb gondosságot szem előtt tartani, a helyzetet a valósághoz híven feltárni, semmit el nem hallgatni, ami az ügyfél elhatározása körül döntő lehet. Ha akár a tudakozódó intézet, akár a tanácsadó bankár ez ellen vét, ha a gondosságnak azt a fokozottabb mértékét nem alkalmazza,