Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám - A kartellek és az uj orosz büntetőtörvénykönyv

26 Magyar Jogász-Ujság IV. évf. Nyilvánvaló azonban, hogy nemcsak ilyen, de más váratlan eseményekkel is kell a törvényes országgyűlésnek foglalkoznia, és lehet, hogy föltétlenül szükséges azok iránt határozni. Az obstrukczió által előidézett jogok összeütközése szintén váratlan esemény; előfordulhat egyszer, többször; fölléphet, mint a ház krónikus baja, pedig bizonyos ügyek, p. o. a nemzet anyagi kára, vagy jogi oknál fogva halasztást nem tűrnek. Ha ilyenkor a ház határozatképes része a törvényes házszabály félretételével erőszakos módon helyezi magát határozási joga birtokába, kétségtelenül önbíráskodást gyakorolt, aminőt kivételes alkalmakkor még a magánjog is enged. Az ily önbíráskodás nagyon veszélyes ugyan, mert általa épen a jogalkotó sérti meg a magára kötelezőnek elismert tárgyalási jogot, de az ily tény ép oly kevéssé bírálható el csupán a tárgyilagos jog- szempontjából, mint p. o. a költségvetési törvény ellenére tett kiadás, mint p. o. váratlan lázadás, forradalmi mozgalmak esetében a büntető perrendtartás azon szakaszainak kormányrendelettel való felfüggesztése, melyek a rendőri letartóztatásra vonatkoznak. Aki az ily szükség fenforgása fölött itél, legyen a ház tagja, legyen a nemzet választó polgára, a meglevő tárgyilagos jogban nem kap szükséges irányítást, hanem csak lelkiismeretének a jog fölött Ítéletet hozó szózatában, mert ugy az, aki a házszabályszerü jognak föltétlen fentartását a nemzet határozás- és cselekvőképességénél magasabbrahelyezi,mint az,akianemzetetcselekvésképesség nélkül a pusztulástól félti, többé nem a jogból, hanem a jog alkalmazhatósága iránt támadt kétely fölött itélő lelkiismeretből, a nemzeti életnek törvényekbe nem foglalt és nem is foglalható ethikájából meríti döntése indító okait. Amit egyszer a nemzet önmagával, nem egy más nemzettel száll alkotmányjogi perbe, a jog nem állithatja vissza egységét, mert a jog alaptermészete szerint, mely legtisztábban a magánjogban mutatkozik, elkülönít, a külön személyek, tagok akaratának kiszabja sérthetetlen határait, akik a határokból engedni jogilag nem kötelesek. Csak a külön jogokat egybefoglaló, egymásnak alárendelő szent korona gondolata, melyhez a nemzet Kölcsey szerint „a legszentebbnek gondolatát fűzte, gondolatát a szabad nemzet egy testbe foglalásának, gondolatát az egyesült néperőnek, mely ne csak idegen bitorló, de egyes honfiak féktelensége és hatalomvágya ellen is bánthatatlan gátat emeljen", nem a többség és kisebbség pőrének formaszerü eldöntése teheti a tagjaira szétesett nemzettestet újra egygyé, élővé, akarni, cselekedni bíróvá. — Az „Az Újság" egyik utóbbi számában a magyar politikai és közjogi kérdéseknek az utóbbi idők eseményeiben kifejezésre jutó aktualitásai felől a német jogászok kiválóbbjait, közöttük Gierke Ottót, a berlini egyetemen a közjog rendes tanárát, a kiváló közjogi tekintélyt interjuvolta meg, akinek a november 18-iki parlamenti eseményeket illető nézetét a következőkben reprodukáljuk: „A magyar kormánynak tökéletesen igaza volt november 18-án! Abban a helyzetben, amelyben a házszabályok fennálló formai joga nem nyújtott módot arra, hogy e házszabályoknak az alkotmányos állami életet megdennesztö visszaélései megszüntessenek : magára vállalta a formai jog megsértését, hogy megmentse az anyagi jogot. A kormány a jog igazi ideáljának magasfokú tisztelelét bizonyította be az által, hogy eljárását nem igyekezett valamikép elpalástolni, hanem nyíltan jelentette be és tette meg azt, amit a közjogi szükségesség követelt. Az államvagyon, ugyszinte a nyilvános rend őrzésére hivatott államhivatalnokok megtámadása esetén a kormány jogosítva van az állam hatalmi eszközeit (szükség esetén a katonait is) védelmül igénybe venni. Nem tesz különbséget, ha e támadásokat a népképviselet tagjai intézik. A parlamenti immunitás itt nem nyújthat menedéket. Ha a kormány január elseje után feloszlatja a képviselőházat : ez által semmikép sem sérti meg a törvény betűjét. És egyszersmind az alkotmány igazi szellemében cselekszik. Mert az alkotmány semmi esetre sem akarhatja azt irni elő, hogy ha egy kisebbség a költségvetési törvény elintézését obstrukczióval állandóan megakadályozza, a kormány ez által beláthatatlan időkre megfosztassák attól a jogától, hogy a konfliktus megoldása és az exlexállapot megszüntetése végett a nemzetre apelláljon". Kodifikáczionális szemle. A kartellek és az uj orosz büntetőtörvénykönyv. 1. Az elmélet és gyakorlat elég bizonyítékát szolgáltatták annak, hogy a közvetlen büntetőjogi beavatkozás, amelylyel a kartellek létesítését vélik megakadályozhatni, hatálytalan. És ha az idevágó franczia irodalomban akad olyan vélemény is, mely a code pénal elavult 419. §-át továbbra is fentartani kívánja (mint például Babled, Laur, Biragne d'Apremont), ez még korántsem jelenti azt, hogy ezzel a kartellek ellen folytatott harczban sikereket lehet elérni. Mert hiszen itt tulajdonképpen nem is a harczról van szó, mely amúgy is reménytelen, hanem kizárólag csak az képezheti kérdés tárgyát, vájjon a kartellekkel űzött visszaéléseket, azok kinövéseit lehet-e büntetőjogilag megtorolni. A franczia jogászok abban a tévedésben leledzenek, hogy azt hiszik, hogy a rég elavult 419. §. erre alkalmas. A törvényhozásra az a feladat hárulna, hogy a kartellek indokolatlan árbefolyásolási politikáját egy sorba állítsa az áruuzsorával (amint erre már van is példa a német büntetőtörvénykönyv 302e §-ában; és hogy a kartellen kivül állók ellen irányuló visszaéléseket (a bojkottot, csatlakozási kényszert, a tisztességtelen verseny eszközeit) büntetendő cselekményeknek minősítse. Csakhogy ez végtelenül komplikált feladat, amelynek megoldására a legfurfangosabb törvényhozási technika is alig képes. A büntetőjogi beavatkozásnak tehát az volna a feladata, hogy olyan formulát találjon, amely alkalmas ezen viszszaélések meggátlására, a kartellek alakítását illető általános tilalmat pedig a büntetőtörvényekből végleg törülni kellene. Ezzel azonban még korántsem nyert megoldást az a kérdés, vájjon lehet-e ez uton és ily módon gátat vetni a kartellek fattyuhajtásainak. Mindenesetre azonban ez az egyedül lehetséges mód több reménynyel kecsegtet, mint az esetlen és hatálytalan általános tilalom. 2. Azt kellene hinnünk, hogy a legújabb büntetőtörvények a fentebbi irányt fogják követni. A magyar büntetőtörvénykönyv reformjára soká kell még várnunk és igy minden erre vonatkozó jóslat ma még korai volna, de egy másik, immár kész törvényhozási műre vonatkozólag, sajnos, már most megállapíthatjuk, hogy a kartellek kinövéseinek valóban modern büntetőjogi megítélése tekintetében táplált remények meghiúsultak. A mult évben közzétett orosz büntetőtörvénykönyvre gondolunk, mely legközelebb életbe fog lépni (az életbeléptetés időpontját császári rendelet fogja megállapítani).