Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1905 / 20. szám - A biztosítási szerződésekről szóló osztrák törvénytervezet [4. r.]
20. sz. Magyar Jogász-Ujság 379 figyelmeztetnünk kell kartársainkat, ezen keleti táblai területen azon tagadhatatlan visszásságra, amely e számokban nyilatkozik. Bár számításba vesszük a Galicziában uralkodó perlekedési vágyat, bár ismerjük azt a szívósságot és kicsinyeskedést, amelylyel a legjelentéktelenebb dolgokat az összes tokokon keresztül hurczolják, aminek inditó oka a csekély felebbezési illeték s a legfelső biróság által is mélyen leszállított költségek koczkázala, amelytől még egy Harpagon sem riadna vissza. Mélyen az érdekeinkbe vág ugyan, hogy legfelső bíróságunk galicziai ügyekkel való tulbalmozása folytán tudományos, a jogegységet védő és a jogot fejlesztő tevékenységétől Ausztria többi részének hátrányára elvonatik. De mindezen körülmények a keletgalicziai ügyvédség ily erős szaporodását még nem indokolják, eltekintve attól, hogy ezen egészségtelen viszonyok változása a közel jövőben nincs kizárva. Elviselhetetlen, hogy 5 vagy 6 év alatt a jelöltek száma megkettőződik és szinte ki van zárva, hogy mindezen bejegyzett jelöltek tényleges foglalkozást találnak. Ugy látszik tehát, hogy a bejegyzettek nagy része tényleges joggyakorlatot nem folytat, ami ellen a kartársak és a kamarák választmányai ott vidéken, ahol az ellenőrzés sokkal könnyebb, mint a fővárosban, legjobban védekezhetnek. Igaz, hogy keményszivüségnek látszik az ifjaknak az ügyvédség elérését még megnehezíteni; de még nagyobb kegyetlenségnek tartjuk őket a pályatévesztésről már akkor felvilágosítani, midőn az ügyvédi czimmel kezükben, a régóta óhajtott czélt elérni vélik. Téves volna a dolgot csak galicziai kérdésnek tekinteni, mert egy vidék ügyvédségének proletáriátusa árt az egész állam ügyvédsége tekintélyének. Ha a galicziai föld nem lesz elég oly sok pályatárs táplálására, akkor majd a fölösleg elözönli a többi tartományokat a mai korlátlan szabad költözködhetés mellett. Tehát a kérdés az egész ügyvédi kart és vele a jogszolgáltatást is érinti. Nem kívánunk rendkívüli rendszabályokat, legkevésbé olyanokat, melyek a tehetséges ember elől a pályára lépést elzárják, de azt óhajtjuk, hogy a kar saját erejével megvédje magát a kártól. — Helytelenségek a főtárgyalás okon czim alatt megrovást olvasunk az „Ügyvédek Lapjáéban a budapesti büntető törvényszék főtúrgyalásainak vezetése ellen. A czikkiró (drb) szerint a megrovásra azon eset ad alkalmat, amely szerint a nevezett törvényszék egyik itélőtanácsában legutóbb két tanút, akik a vádlott mellett vallottak, formaliter megfélemlítettek. A felmerült esettől absztrahálva tett általános megszívlelésre érdemes refleksziókat itt idézzük : Nálunk a legeslegnagyobb baj, hogy a tanácselnök — kevés kivétellel — a bprtartásban előirt szóbeliség és közvetlenség daczára, ugy a vádlotthoz, mint a tanukhoz intézett kérdések intézésénél mindig a vizsgálat alatt felvett vallomási jegyzőkönyveket nézegetik és mód nélküli haragra lobbanak és sokszor finomnak épen nem mondható gúnyuk fulánkjaival illetik azt a vádlottat, vagy tanút, aki másképp mer vallani, ahogy ott a holt betűkkel irva vagyon. Nagyon ritkán kutatják továbbá az elbírálandó tett inditó okait, a vádlottnak az é'et küzdelmei között tanúsított magatartását. Ilyenekre nem kíváncsiak és ha erről szól — mert igaz, sokat kell végezni egy délelőtt — félbeszakítják, nem hagyják végig beszélni, csak arra akarnak rövid feleletet, beismeri-e a tettet, vagy nem ? Ha nem a szája ize szerint va'l és különösen nem ugy, ahogy a vizsgálati protokollumban meg van irva, nem elégesznek meg azzal, hogy elébe tartják előző vallomását és a módosítás indokát kutassák, hanem nem ritkán kicsúszik szájukból, hogy „hazudik", „megátalkodott, gonosz lélek", „nem hiába, hogy már rovott multu" és hasonló kifejezések, amelyeket a vádlottnak némán, védtelenül el kell tűrnie, mert fél a fegyelmi büntetéstől, vagy hogy megharagítja a biráit és talán érdemileg súlyosabban fogják felfogni az ügyét. Szóval, azzal a vádlottal, aki ugy is a vád súlya alatt nyög, akire különben is egész sulylyal ráfekszik az egyoldalú felfogású vádhatóság, a fötárgyalási elnökök is előre éreztetik haragjukat és ugy bánnak velük körülbelül, mint a tisztek a közlegényekkel, akikről tudják, hogy bármily invektivákkal szemben meg nem moczczanhatnak, hanem kénytelenek mindent eltűrni. A tanukkal szemben is végtelenül megbotránkoznak azon az elnök urak, ha máskép vallanak, mint a hogy a nyomozat, vagy vizsgálat alkalmával vallottak. Pedig ez a legtöbb esetben nagyon természetes. A nyomozat vagy vizsgálat alatt sok tanú vagy feledékenységből, könnyelműségből, vagy nem ritkán a vádlott ellen való titkos gyűlöletből, vagy anyagi érdeke forog koczkán, terhelőén vall. De ha főtárgyaláskor az elnök az eskü szentségére, a hamis eskü következményeire és különösen arra figyelmezteti, hogy néhány esztendei börtönt haphat, ha valótlant vall : akkor nagyon természetes, hogy minden szavát megrágja és sokszor egészen ellenkezőjét vallja annak, amit e komoly figyelmeztetés nélkül, tudja isten, micsoda emberi gyöngeség által vezéreltelve mondott. Hiszen ha vádlottaknak és tanuknak ugy kellene mindig vallaniok, a hogy a vizsgálati iratokban meg van irva : akkor minek a szóbeliség és közvetlenség, minek a prs. az a rendelkezése, hogy nyomezati vallomásokat csak akkor szabad fölolvasni, ha az illető vádlott vagy tanú egyáltalában meg nem idézhető ? Akkor tessék visszatérni a régi hitelesítési eljárásra és az előakták szerint Ítélkezni. Semmi esetre nem szükséges és a jóérzést fölháboritó a vádlottal vagy tanukkal való gorombáskodás. A vádlott úgyis nehéz helyzetben van és tagadásával úgyis ritkán ér czélt A tanuzás pedig polgári kötelesség ugyan, de ennek a polgári kötelességnek a teljesítését nem szabad elviselhetetlenné tenni. Kodifikácziónális szemle. A biztosítási szerződésekről szóló osztrák törvénytervezet.*) 2. fejezet. Tűzbiztosítás. 73. §. A tűzbiztosításnál a biztosító azon kár megtérítését ígéri, mely tüz által, vagy a tűz következtében áll elő. Ez utóbbiakhoz tartozik különösen az a kár, amely az oltás által, vagy a tüz megszüntetése, vagy korlátozása és a megsérült, vagy megsérülés veszélyében forgó tárgyak biztonságba helyezése érdekében foganatosított egyéb intézkedések által, vagy pedig az által történik, hogy a biztosított tárgy a tűznél elveszett. Tűzkárnak tekintetik a villámütés, vagy robbanás által okozott kár is. Az elmaradt haszon biztosítása esetében a biztosítási érték megállapodás utján bizonyos meghatározott összegben nem állapitható meg. (42. § ) 74. §. Ellenkező megállapodás hiányában a biztositó nem szavatol azokért a tűzkárokért, melyek háborúban vagy a háború kihirdetése után katonai intézkedések által idéztetnek elő, vagy zendülés, lázadás alkalmával, vagy pedig földrengés következtében keletkeznek. *) Elözö közleményt 1. a 19. számban.