Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 18. szám - A biztosítási szerződésekről szóló osztrák törvénytervezet [2. r.]

18. BZ. Magyar Jogász-Ujság 341 Amennyiben ez a beleegyezés már korábban meg nem adatott, a biztosító tartozik a jelzáloghitelezőt a kártalanítás megállapításáról értesíteni és öt figyelmeztetni, hogy beleegyezése megadottnak tekintetik, ha az értesítés vételétől számított egy hónapon belül nem él ellentmondással. Ha az értesítés meg nem történhetik, a biztositónak jogában áll, a kártalanítási összeget birói letétbe helyezni. 47. §. A tényleg szenvedett kárnál (elmaradt haszonnál) többet soha sem lehet követelni, még ha ugyanaz az érdek ugyanazon veszély ellen több biztositónál van is biztosítva és a biztosított összegek együttvéve a biztosított érdeknek értékét a biztosított esemény beállta idejében felülmúlják. Több biztosító az őket szerződés szerint egyenként terhelő teljesítmény keretén belül egyetemleg szavatol a kártalanítási összegért (Entschádigung zur ungetheilten Hand). Az általános polgári törvénykönyv 896. §-ában foglalt rendelkezés olyképpen alkalmazandó, hogy a biztositók egymásközti hozzájárulásának arányára az a teljesítmény mérvadó, amely őket a szerződés szerint a biztosítottal szemben terheli. 48. §. Olyan megállapodásra, melynek értelmében ugyanazon érdeknek ugyanazon veszély ellen történő minden más biztosítása megtiltatik, vagy a biztositónak bejelentendő, mert ellenkező esetben a biztosító az őt terhelő teljesítést megtagadhatja, vagy pedig a biztosítottat egyéb joghátrányok érik, — a biztosító csak a biztosított vétkessége esetében hivatkozhatik. Ha ugyanannak az érdeknek többszörös biztosítása jogtalan vagyoni előny szerzésének czéljából történt, az e czélból kötött valamennyi szerződés semmis. Minden biztosító, aki a szerződés megkötésekor erről a czélzatról tudomással sem nem birt, sem bírnia nem kellett, a befizetett dijak visszatérítését megtagadhatja. (Folytatjuk.) Irodalmi ismertetések. — Dr. Kun Béla és dr. Láday István: A fiatalkorúak kriminalitása ellen való küzdelem Magyarországon. Budapest 1905. A börtönügyi kongresszus alkalmából teszi közzé a terjedelmes kötetet a m. kir. igazságügyminiszterium. A társszerzők abból a helyes felfogásból indulnak ki, hogy a fiatalkorúak kriminalitásának megelőzésében igen fontos, hogy a gyermek már zsenge korában gondos oktatás és felügyelet alatt legyen, a mi a gyermekmenhelyek feladata, ezért tehát a javító-intézetek és kerületi fogházak mellett az állami gyermekmenhelyeket is behatóan ismertetik. A javítóintézetek szervezetét, munkarendjét, a bennük észlelt egészségügyi viszonyokat és különösen az elért eredményt szerzők gondosan összegyűjtött adatokkal világítják meg. A kötetben megtalálhatók a hazai javítóintézetek látképei és tervrajzai. Gondos munkára és az anyag alapos ismeretére vall nemcsak a munkának tekintélyes terjedelme, hanem az anyag intenzív feldolgozása is. Franczia nyelven is egyidejűleg megjelent. — Dr. Megyery István : A magyar börtönügy és az országos letartóztatási intézetek. Budapest 1905. A m. kir. igazságügyminiszterium a VII. böitönügyi kongresszus megtartása alkalmából ily czimü munkát tett közzé Dr. Megyery István főügyészi helyettes szerkesztésében. A terjedelmes munka bevezetésében szerző érdekes történelmi visszatekintést közöl a magyar börtönök múltjáról a kiegyezésig, majd az 1867—1880-ig terjedő korszak reformtörekvéseit vázolja. A mű harmadik része büntetötörvénykönyvünk büntetési rendszerét ismerteti nyilván az itt időzött idegen tudósok tájékoztatására, a mit megkönnyit az a körülmény, hogy a munka francziául is megjelent. Végül alapos és vonzóan megirt két fejezet következik a börtönügy ujabb állásáról és a jelenlegi letartóztatási intézetekről. A munka számos fényképfelvétellel is illusztrálva van, melyek letartóztatási intézeteinket és a környékükön fekvő városrészleteket ábrázolják. A szerző börtönügyi irodalmunkat érdekes munkával gazdagítja. — Dr. Mutschenbacher Viktor, pécsi jogtanár: A hajóparancsnok jogi állása. Egy kis disszertáczió a tengerjog köréből. Szerző folytatja évekkel ezelőtt megkezdett s a pécsi jogakadémia Évkönyveiben közzétett tengerjogi tanulmányait. Elvitathatatlan, hogy becses anyagot szolgáltat a kérdéssel foglalkozóknak. Dr. Králl Miklós nemrégiben megjelent könyvét kiegészíti és eltekintve, hogy jogi oldaláról fejtegeti a hajóparancsnok állását, a tengeri kereskedelemmel foglalkozóknak, az utazóknak, de meg a szállítással, fuvarozással foglalkozóknak megkönnyíti helyzetét s alapos útmutatóval szolgál. A hajószemélyzetről röviden megemlékezve tárgyalja a hajóparancsnok fogalmát, jogait, kötelességeit, úgyis mint a hajó vezetője, úgyis mint a hajótulajdonos vagy rakományos képviselője; majd a díjazásairól és szolgálati viszonyainak megszűntéről pertractál; aztán a kereskedelmi hajókon vezetni szokott hajónaplóról és a hajósigazolásról, a hiteles óvásfelvételről ; s végül körvonalazza a hajókalauz alkalmazását, kötelességeit. Az érvényben levő s hazánkra is joghatálylyal bíró Editto polytico di navigazione mellett szerzőnk a vonatkozó hazai s különösen a kereskedelmi törvényeink idevonatkozó jogtételeit bőven alkalmazza s a külföldi törvényhozások vonatkozásaival megkönnyíti a nemzetközi tengeri forgalom nehezebb kérdéseit. Nagyon óhajtanok Mutschenbacher tanárnak a tengerjog körébe eső összes dolgozatait egybegyűjtve látni és olvasni. V. E. — Dr. Diószegi Győző : Jogi oktatásunk nemzeti jellege. Glóbus 1905. Külön lenyomat az ..Ügyvédek Lapjából". Szerző, a ki a jogi irodalom szorgalmas művelői közé tartozik, hálás tárgygyal foglalkozik, midőn jogi oktatásunk, különösen pedig a magánjog magyar nemzeti irányban való müvelése mellett tör lándzsát és a mai rendszer ellen többé-kevésbé alapos kifogásjkat hoz fel. Sok tekintetben azonban nem oszthatjuk szerzőnek nézeteit, de semmikép sem akkor, midőn oda konkludál, hogy jogi oktatásunk egész rendszere hibás. Szerző sokkal fiatalabb s kevesebb tapasztalattal rendelkezik, sem hogy ily kurtán, lesújtó kritikát mondhatna a mai jogi oktatás egész rendszere felett. — Dr. Epstein László • A harmadik országos elmeorvosi értekezlet munkálatai. Budapest, 1905. Az 1904. október 23—24-én a fővárosban megtartott III. országos elmeorvosi értekezleten tartott előadásokat Dr. Epstein László, a szervező-bizottság és az értekezlet titkára, most nagy bu/.galommal összeállította és tanulságos kötetben adta ki, mely az értekezlet lefolyását és egész anyagát felöleli.