Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám - Törvényszéki pszikhológia és pszikhiátriai egyesület Hessenben

18 Magyar Jogász-Ujság IV. évf. Előadó ezután felveti a kérdést, miként kellene mindezt helyes irányba terelni. Útmutatással szolgálnak erre nézve az emlékezés felülvizsgálása, a homályos észleletek megállapításának Exner által felállított elve, az asztronómiai összehasonlítás, a mélyebb benyomás és a gyors megfigyelés jelenségének elvei. Megemlíti itt, hogy az ujabb megfigyelések értéke felülmúlja a régiekét. Beszéde végén dr. Gross saját és tanítványainak kutatásait ismerteti. Az előadás — bár mindvégig lekötötte a hallgatóság érdeklődését — nem világította meg uj szempontból a tanúvallomások értékének fontos kérdését. Csak természetes tehát, hogy miként a tanúvallomások hiányosságát ugy azon tényt is helyesnek elfogadják, hogy az e téren tett kísérletek a jóhiszemű tévedések sürü fenforgását is kétségtelenül bizonyítják. A tanúvallomások elfogadására és értékelésére vonatkozó s minden esetben alkalmazható általános szabályt természetesen nem alkothatunk kísérletek alapján. Maga a tévedés tanulmányozása számos előnyös és hátrányos következményt vont maga után. Nyereséget jelent első sorban is ugy a gyakorlati, mint az elméleti jogászok azon megállapodása, hogy a tanúvallomásokat nem szabad mérlegelés nélkül elfogadni. Ezért el is ismeri a modern jog a biró szabad mérlegelési jogát a vallomások tekintetében, mert hiszen az ellenkező által feleslegessé tennők azt, hogy egy biró egy hamis Ítélet ódiumát egy bár nyilvánvalóan hamis vallomásra hárítsa át. Ezen fonák állapot segítségre sietett Gross dr., midőn rámutatott az igazságszolgáltatás eme, feldolgozásra váró hiányára. Eléggé fel nem becsülhető ezzel szemben a büntetőjog vesztesége az által, hogy igy a bizonyítási eszközök legfontosabbikának ástuk meg sirját anélkül, hogy annak megfelelő pótlásáról gondoskodnánk. Hogy azonban e téren égető szükség a gyors reform, azt be fogja látni mindenki, ki hallotta a siralmas megkülönböztetést, melylyel a felek a tanukat csoportosítják: „az én tanúm* — a „te tanúd". S bár a hamis tanuzásért az isteni s emberi igazságszolgáltatás előtt egyaránt felelünk, a hamis eskü még ma sem tartozik a ritkaságok közé. Indokolt tehát mindazon kutatás, melynek ^végső czélja e visszásságok megszüntetése. R. Törvényszéki pszikhológia és pszikhiátriai egyesület Hessenben. Kétséget sem szenved, mennyire kívánatos volna, hogy jogászaink pszikológiai ismeretei bővüljenek és hogy a jogtudomány és számos közigazgatási ág képviselői szorosabb érintkezésba lépjenek az elmegyógyászatot mivelő orvosokkal. Németországban ezen két tudományág képviselői már több helyütt (például Göttingában, Marburgban) egyesültek, melynek czélja a törvényszéki elmegyógyászati szempontok fejlesztése. A terv, hogy mindazok, akik a jogéletben szerepet játszanak, úgymint hatósági alkalmazásban álló orvosok és elmegyógyászok, bírák és ügyészek, börtönigazgatók stb. az egész államra kiterjedő egyesületet alkossanak és közös munkára szervezkedjenek, mindenesetre figyelemreméltó haladást jelent és ezen terv megvalósulása értékes garancziákat nyújt arra nézve, hogy a társadalomnak a bűntettesek ellen folytatott, napról-napra fontosabbá váló küzdelme czéltudatos irányt követ. Ebben az értelemben a törvényszéki pszikológiai és pszikiátriai egyesületnek a mult hónapban Giessenben megtartott első gyűlése a hesseni nagyherczegség határain tul is érdeklődésre tarthat igényt. Az egyesülésre szólító felhívásnak, melyet a tudomány és a gyakorlat nagyszámú képviselői kezdeményeztek és az igazságügyi hatóságok, valamint az ügyvédi kamara is pártolt, 100-nál több jogász és orvos tett eleget. Preetorius darmstadti löügyész a gyűlést az egyetem aulájában megnyitván, mindenekelőtt rámutatott arra, mily nagyjelentőségű az érdekelt köröknek szorosabb kapcsolatba hozatala. A gyakorlati büntetőjogász és a büntetések végrehajtására hivatott férfiak hálával tartoznak az uj pszikológiai eszmék megpenditéseért. Az egyesület nem csekély mérvben alkalmas annak a — sajnos jogászkörökben sem ritka — felfogásnak a leküzdésére, mely a modern elmegyógyászatban az igazságszolgáltatás ellenségét látja, mely a bűnöst az igazságszolgáltatás megtorló hatalma alól elakarja vonni. Pückel titkos tanácsos (Darmstadt) arról biztosítja a gyűlést, hogy az igazságügyminiszter, aki a megjelenésben akadályozva volt, a legmelegebb érdeklődéssel viseltetik az egyesület iránt. Ezután Sommer tanár (Giessen) emelkedett szólásra, hogy az egyesülés czéljait kifejtse. Utalt arra, hogy a kriminalpszikológia és a törvényszéki pszikiátria a kutatás és vizsgálat módszere folytán szorosan összefüggnek egymással. A haladás csak olyképen képzelhető, ha a lelki folyamatokat, amelyekből az emberi cselekedetek erednek, elfogulatlanul Kutatjuk. Az a fölötti vitatkozás, hogy hol végződik az épelméjüség és hol kezdődik a pathológia, teljesen czéltalan. Szükséges, hogy a bűnös egyének különböző csoportjainál a pszikológiai tényállást gondosan elemezzük. Az egyesületnek egyik fő czélja, hogy megállapítsuk a pszikológiai vizsgálat módját a büntetőjogi esetekben, hogy rendszeresen kutassunk, függetlenül a dojmatizmustól és szkepticzizmustól. Ebben rejlik a látszólag nem egyesíthető két tudományág, a természettudomány és lélektan közötti kapcsolat. Az igazságszolgáltatás eszköz a társadalomnak védelmére egyesek bűnös hajlamai ellen. Az egyéneknek a társadalomhoz való viszonyát, az elhelyezkedés módját gondosabb vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy az eddiginél hathatósabb módon vehessük elejét az elmebajosok bűntetteinek és káros cselekményeinek. Nagy a száma azoknak a reformkérdéseknek, amelyek a knminalisták, szocziológusok és .elmegyógyászok közös érdekeit érintik. Az érdekek ilyen találkozását látjuk például az öröklött gyöngeelméjüség, az alkoholizmus, az epilepszia kérdéseiben; azok, akik ezen betegségek valamelyikében szenvednek, ezerszámra töltik meg a börtönöket és tébolydákat. Az elfogulatlan kutatás, az egymás megértésére való törekvés, lehetővé tenné, hogy a társadalmi segély czélszerübb, eredményesebb legyen. Mittermaier, a büntetőjog tanára a giesseni egye temen „az előzetes eljárás reformja büntető ügyekben" czimen tartott előadást; fejtegetéseiből a következőket közöljük: A büntető perrendtartásra vonatkozó reformkérdések száma nagy. Meg kell reformálni a fejet, de az egyes tagokat is és ezen a téren a lélektani problémák nagy száma kínálkozik megoldásra. Főképen arról van szó, hogy az egyének mely kategóriája fogékony a legkevésbé a birói állásban a lélektanilag káros behatások iránt; vájjon az ügyész szerepe az előzetes eljárásban lélektanilag indokolt-e, vájjon a vizsgálóbiró nem volna-e nagyobbmérvü függetlenséggel felruházandó és vájjon a védő részére a vizsgálati fogság tartama alatt nem kellene-e jelentékenyebb szerepet biztosítani. Egyetlen joghallgatónak sem volna szabad lélektani tanulmányok nélkül az egyetemről távoznia; a második szigorlat előtt mindegyikük gyakorlati kiképzésben is részesüljön. A