Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám - Magyar leánykereskedelem

1. sz. Magyar Jogász-Ujság 17 kelet felé „irányítja" a magyar kivitelt. Egyik napilapunkban mult hónapban vérlázító dolgok jelentek rneg épen a belgrádi állapotokról, hogyan küldenek ott keletre a visszajutás minden reménye nélkül a tisztességesebb elemekből is sokakat, mennyire sikertelen minden nemzetközi orvoslása ennek az állapotnak: ez mutatja mindennél jobban, hogy a nemzetközi megegyezésektől ezen a téren semmit sem várhatunk, mert mindegyik állam a saját prostituczióját félti. Hiszen még a párisi 1902-iki nemzetközi kongreszszus határozatai sincsenek végrehajtva, az idei kongresszuson ismét nem hangzott fel más a lánykereskedés ellen, mint elmélet, szürke elmélet . . . Saját prostitucziónk ügyének akár törvényi, akár rendeleti szabályozása, vagy tömegesebb szabályrendeleti megrendszabályozása a törvényhatóságokban, a bordélyrendszerek helyett lehetőleg mindenütt a legtökélesebbnek elismert vegyes rendszerre való áttérés: a legalacsonyabb és legszomorúbb női munkának eme szabályozása a modern nemzetgazdasági elvek szerint : ezek lesznek a leghathatósabb védelmek a magyar leányexport ellen. Dr. Buday Dezső. pécsi árvaszéki ülnök. — A „Magyar Jogászegylet" deczember 17-én tartott dr. Fayer László elnöklete alatt teljes ülést, melyen dr. Engel Zs gmond olvasta fel „a gyermekvédelem alapkérdései" czimii tanulmányát. Felolvasó kifejti, miért és mikép védi meg a jogrend a gyermekkorban lévő egyéneket. Hangsúlyozza a népesség száma és a gyermekvédelem foka között való szoros összefüggést. Kimutatja, hogy a lelenczházak ellen intézett támadások a modern lelenczházak ellen nem emelhetők. Ismerteti azokat az érveket, melyeket a gyermekvédelem ellen a darwinizmus hozhatna fel. A gyermekvédelem két főczéljául a nagy halandóság és a nagy kriminalitás csökkentését tartja. Fejtegeti, hogy a gyermekvédelem tárgyát Demcsak az elhagyott gyermekekről való gondoskodás képezi, amennyiben a jogrendnek vannak specziális intézményei, amelyek az összes gyermekek védelmét czélozzák. Megjelöli a gyemekvédelem helyét a tudományok rendszerében s ugy találja, hogy a szocziálpolitikának rendszeresen kellene tárgyalni a gyermekvédelem öszkésszedéreseit. A dajkaügyre áttérve, kifejti a daikaügy közigazgatási szabályozásának szükségességét és ezen szabályozás irányelveit ; megemlíti az „angyalcsinálás" természetes okait és az ellene való küzdelem nehézségeit. Részletesen szól a házasságon kívül született gyermekekről. A lelenczről szólva szerző a fogalom meghatározása után röviden áttekint a lelenczügy történetén. Kifejti a régi s uj lelenczházak közötti különbségeket. Egy modern lelenczház szerinte nem más, mint a gyermekdepot és gyermekkórház, ez az az épület, melyben a tápszülőket ellenőrző hatóság székel. Rámutit arra, hogy a családi nevelés előnyeit az összes európai országokban mind jobban látják be, hogy az intézeti nevelés mind jobban háttérbe szorul és hogy az elhagyott gvermekekről való gondoskodás módja az európai országokban egyre hasonlóbb lesz, így pl. az árvaházak idővel olvan jelleggel fognak birni, mint aminővel ma egy modern lelenczház bír. A felolvasás utolsó fejezete a büntetőjogban való gyermekvédelemről szólt. A büntetőjog megvédi a gyermekeket nemcsak, midőn ellenük követnek el bűncselekményeket, hanem akkor is, midőn ők követnek el bűncselekményeket. A gyermek ellen irányuló specziális bűncselekmények a magzatelhajtás, gyermekülés, gyermekkitétel, megfertőzés, csábítás, családi állás elleni bűntett, gyermekrablás, szöktetés. A többi bűncselekményeknél az is irányadó, vájjon enyhítő vagy súlyosító körülmény-e az, ha a bűncselekmény gyermek ellen követtetett el. A bűncselekményeket elkövetett gyermekek bizonyos életkorig nem büntethetők, ezen életkoron tul büntethetők ugvan, de mégis czélszerübb őket, (ugyanúgy, mint az elzüllött gyermekeket) nevelni. A nevelés módja az esetek többségében a családi nevelés legyen s a javitó intézetnek olyan legyen a jellege, mint aminővel egy modern lelenczház bir. Főhivatása legyen az, hogy a családnál elhelyezendő gyermek benne egy előzetes tisztulási folyamaton menjen keresztül. A hallgatóság nagy tetszéssel fogadta előadó fejtegetéseit. — A becsi jogászegyesületnek e hó 21-én tartott ülésén dr. Grois János prágai egyetemi tanár tartott igen érdekes előadást „a tanúvallomások pszikhikai vizsgálatáról" a dr. Stern által megindított vita kapcsán Beszédének bevezető részében megemlékezik dr. Stern-nek ez irányban kifejtett dicséretreméltó kutatásairól, melyek azonban szerinte sok helyen helytelen útra tévedtek. Megegyezik nézete vele abban, hogy a tanúvallomásoknak nem szabad túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani. Igaz ugyan, ha ezen meggyőződését a büntetőjogi eljárásban gyakorlatilag is kivánnók érvényesíteni, ugy a büntetőjogot alapjaiban renditenők meg, — igazolt azonban e megrázkódtatás, ha tekintetbe vesszük, hogy a közelmúlt idők büntetőjogi tévedései majdnem mindannyian azon multak, hogy a tanúvallomásoknak nagvobb értéket tulajdonítottak, mint amenynyit azok tényleg értek. Kívánatos, hogy a tanúvallomásokat többé ne tekintsük egy absztrakt jelenségnek, mely minden esetben egy és ugyanazon elbírálást érdemel, hanem szigorú kritikai vizsgálat alá véve, más és más értéket adjunk neki a szerint, hogy ki tesz vallomást, s hogy a vallomást minő körülmények befolyásolják. És rá fogunk jönni, hogy a tanuk ép oly sokfélék, mint az emberek milliárdjai. Ezután előadó a Stern dr. által használt kisérleti módszereket bírálja. Mutatunk egy képet, bizonyos számú emtaernek. Közvetlen ezután, felszólítjuk őket, hogy szavakkal írják le a látottakat, ugyanezt megismételtetjük velük később : 15 nap vagy három hét után. Ezután következik a statisztikai csoportosítás, férfiak és nők, fiatalok és öregek, képzettek és tudatlanok szerint — így akarja Stern dr. következtetéseit felállítani. Már most — mondja Gross dr. — vagy kevesebből következtetünk s akkor a számoknak alig van értékük, vagy sokakból, ez esetben viszont oly óriási anyagot kaptunk, hogy azt alig dolgozhatjuk fel kellő gonddal. Nem vezetnek czélhoz az amerikaiak által használt, u. n. műveltségi kísérletek, melyek általános természetüknél fogva sem alkalmazhatók az egyesekre. Pl. több nőnek odaadnak egv sajátságos záru lakatot •— egyik sem tudja felnyitni: a nők tehát nem leleményesek . . . Nem fogadja el azok nézetét sem, kik azt állítják, hogy csupán a kihallgatás módját kell megváltoztatni: „mondja el a tanú egy kérdésre saját szavaival a látottakat, hallottakat, nem pedig szakértő módjára a feltett sokfele kérdésekre nyilatkozzék." Előadó szerint nem ebben van a hiba, meit hiszen a helyesen telteit kérdésekre még a gyermektől is várhatunk elfogadható vallomást, feltéve, hogy a vizsgálóbíró rendelkezik azon pszikhikai képessegekkel, mely őt a vallomás helyes bírálatára alkalmassá teszi. Ezen bírálatnak nem szabad hiányozni semmiféle néven nevezendő tanú vallomásának mérlegelésénél sem, mert hiszen nyilvánvaló, hogy tanú kora, képzettsége, a cselekmény időpontja, a hely távolsága stb. mind olyan körülmények, melyek a tanúvallomás megbízhatóságára befolynak.