Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám - Magyar leánykereskedelem

16 Magyar Jogász-Ujság IV. évi. közvéleméay egyaránt, mig aztán lassan-lassan lel a a baj igazi rugóira, hogy a betegség gyökerét megtalálva, aztán a szanáláshoz láthasson. A legutóbbi kongresszuson is azt lehetett látni az elhangzott beszédekből, hogy még mindig nem jó helyen jár az orvosok bonczoló kése, amikor a prostituczió általános bajait feszegeti. Mert a lánykereskedés igaz ugyan, hogy a prostituczió folyománya, de ellene mást is tehetünk, nem csupán a prostituczió meggátlására szolgáló általános eszközökkel dolgozhatunk. Tudományosan tekintve a dolgot: az államnak fokozott társadalomjóléti tevékenysége itt más eszközöket is teremthet, a prostituczió védelménél. Lássuk előbb, miit tett eddig a társadalom a leánykereskedés ellen. Két nemzet van Európában, ahol specziálisan a leánykereskedés ellen működő bizottságok alakultak: a francziáknál és a németeknél. Francziaországban Bérenger kezdeményezésére mindenütt u. n. „nemzeti bizottságok'' alakultak, amelyek könnyebb mozgékonyságuknál, függetlenségüknél fogva sokkalta többet tehetnek a baj elnyomására és főleg preventív kinyomozására, mint a rendőrségnek nehezen, lassan mozgó és „hivatalos tudomás" után dolgozó apparátusa. Különben mindenütt nagyon jellemzi a nép természetét a lánykereskedés elleni küzdelem módja: Oroszország a kancsukához és a száműzetéshez nyul a lánykereskedők ellen, tehát büntető szankcziókkal dolgozik, mig Németország a maga szokott módja szerint egy sereg egyesületet alakit, a „Kölner Mannerverein zur Bekámpfung der öffentlichen Unsittlichkeit" mintájára. A német vezénylet alatt különben a katholikus leányvédő egyesületek nemzetközi szövetséget is alapítottak, ebben azonban sem magyar, sem osztrák országos szövetség képviselve nincsen, egyszerűen azért, mert nincsen ilyen szövetségünk. Angliának leányvédelme szóba sem jöhet, mert az ott alakult 1885-iki National vigilance associacion inkább a női munka társadalmi védelmét ápolja, ott tudniillik megvannak azok a rózsás állapotok, hogy az angol prostituczió, mióta az aboliczionizmusról letértek, importra szorul. Bizony legjobb ebben a dologban importra szorulni. Már az 1902-iki francziaországi nemzetközi kongresszuson történtek nemzetközi megállapodások, —kimondották a résztvevő államok, hogy rövid időn belül törvénynyel szabályozzák a leánykereskedést, ('amely határozatot természetesen eddig az idő rövidsége miatt sem lehetett sehol végrehajtani) s megállapodtak bizonyos nemzetközi rendőri eljárásban, amelynek tág hálóján mindig keresztül tud siklani az élelmes lélekkufár. Ha még fölemlítem Feulloly párisi ügyvédnek felolvasását az 1902-iki szentpétervári büntetőjogi konferenczián: „Communication sur la traité des Blanches" — akkor körülbelül elmondottam mindent, ami az utóbbi években a lánykereskedés ellen történt. De ezeknek az intézkedéseknek, tudományos vitáknak, egyesületi működéseknek is nagy része a prostituczió ellen irányul s igy csak közvetve találják meg a baj igazi fészkét. Honnan származik a leánykereskedés ? Véleményünk szerint abból az egyensúlyhiányból, abból a potencziálkülönbségből, amely az egyes államok nölétszáma és a prostituczióval szemben követett magatartása között fennáll. Amerikában, ahol nagy a nőhiány, mindenütt az aboliczionizmus, vagyis a szabad prostituczió rendszere divik. Lányokra van szükségük s importra szorulnak. Az aboliczionista országokban, vagy ott is, ahol az állami ellenőrzés mellett nem a bordélyrendszer, hanem a bárczás-, vagy legalább a vegyes rendszer van alkalmazásban, az ilyen nőnek nagyobb a keresete, — épen olyan viszony fog tehát előállani a túlnyomóan bordélyrendszerrel élő államokkal szemben, mint amilyen a vándorlás a magasabb munkabérrel kecsegtető államok felé. így szabályozza a lélekkufárok szomorú munkáját a kinálat-kereslet kérlelhetetlen gazdasági törvénye. Szerény nézetünk szerint ez lenne kiinduló s egyszersmind megoldási pontja a leánykereskedés eileni összes társadalmi tevékenységnek. Nem a hazai prostituczió elleni küzdelem, hanem fölvétele a prostitucziónak, mint mindenütt meglevő bajnak és mindenekelőtt a hazai prostituáltak sorsának kedvezőbbé tétele, hogy ezeknek ne kelljen külföldre szorulniok ! Furcsán hangzik, de ugy van! Amint a kétségtelenül ideálisabb aboliczionizmussal most már Európaszerte szakitani kezdenek, s az angol és olasz statisztika ijesztő adatai után (ahol legtovább érvényben volt a szabad prostituczió) mindenütt rátérnek az állami ellenőrzés rendszerére; amint jó hazai szabályrendeleteink egymás után mind sikeresebben veszik elejét a zugkéjelgésnek, s kezdik megértetni a prostituáltak társadalmi osztályával, hogy jobb dolguk van az állandó felügyelet s a javukra hozott különböző intézmények (kötelező orvosi vizsgálat, bordélyházi hitel korlátozása stb.) következtében, épen ugy lehet ezen a megkezdett uton tovább is menni az állami és társadalmi tevékenységnek és a preventív eszközök felhasználásával gátat vetni a leánykereskedésnek. Mert a büntetéstől való félelem nem riasztja vissza a lelketlen ügynököket, tudják, hogy tételes törvények hiján vajmi kevés bántódásuk lehet — és ami fő : tudják, hogy az importra szoruló államok nemcsak hogy nem üldözik, de sőt favorizálják tevékenységüket, mert ebben a tekintetben mintegy megfordított védvámos-rendszert élünk : minden állam azon van, hogy legkevésbbé saját gyermekei legyenek kénytelenek a női munka eme legalacsonyabb osztályát megélhetésül igénybe venni. Nem kicsinyeljük az erkölcsi és vallási fegyvereket, meg a büntető törvényeket sem a lánykereskedés ellen, de azért csakis akkor jutunk a dolognak kellő megoldásáia, ha a leánykereskedést a prostituczióval kapcsolatban ugy fogjuk fel, amint van : a prostitucziót létező és szükséges (egyelőre, fájdalom, kiirthatatlan) női munkának tekintjük, a leánykereskedést pedig azon üzletnek, mely ebben a szomorú munkában a kínálat és kereslet közötti viszonyból húzza a maga hasznát. Hogy mennyire igy áll a dolog, az mutatja, hogy daczára túlnyomó bordélyrendszerünknek, (ami az állami s illetve a törvényhatósági beavatkozás netovábbja) a szomszédos Belgrádban nemcsak a nyilvános helyek egész közönsége magyar, de még ott van a nemzetközi leánykereskedésnek egyik jelentős csomópontja, amelyik