Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám - A kártérítés Tanához

IV. évfolyam. Budapest, 1905. január 1. 1. szám. MAGYAR JOGÁSZ-ÚJSÁG A JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYOK MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ FÉLHAVI FOLYÓIRAT. A kártérítés Tanához. A kártérítés érdekes, de egyúttal nehéz tanának egyik problémája az, hogy betudható e a károsultnak az a vagyoni előny, mely a kártokozó tényből reáháramlott ? Vagy más szóval: ha a kár, melyet valakinek okozunk, megállapítást nyert, levonandó e ebből azon előny, mely a károsító tényből egyidejűleg vagy később származott ? A kártérítés tanának egyik alaptétele az, hogy a károsult a közbejövő kár megtérítéséből kifolyóan — ne gazdagodjék. Elég, ha megtérül számára az a vagyoni rész, apadás, vagyoni csökkenés, melyet a károsító tény előidézett. Hogy ő ezen túlmenően még többet kapjon, a káron fölül még vagyoni gyarapodás is erje — erre semmiféle ok nincs, hisz ez alapon a kárositót sújtanánk igazságtalanul. így, ha valaki elpusztítja ökrömet, lovamat, jár nekem vagy az elesett ökör vagy ló értéke, ha pénzben kapjuk meg a kárt, vagy pedig más értékű ökröt vagy lovat kapok a kárositótól. De mivel az elpusztult ökör husa, bőre értékesíthető, bizonyos értékkel bir — ez már nem illeti őt, mert a vagyonán ejtett csorba helyre van állítva, ennél többre a károsodás alapján nincs igénye, miért az ökör hulladéka, a ló bőre, mint érték, a megállapított kárból levonásba teendő, illetve, ha a kár természetben pótoltatott, a kárositónak kiadandó. így van ez a tűzkárnál is. Ha a ház tetőzete leég, mely biztosítva volt, jár a tetőnek biztosított értéke a károsultnak. De ha a tűz nem hamvasztotta el egészen a tetőt, egyes részek, gerendák épen maradtak az oltás következtében, ez az érték vagy nem illeti a károsultat, aki a tető árát megkapta, vagy pedig levonásba kell ezen fenmaradt részek értékét tenni ama kárösszegből, mely neki a tetőért megszabatott. így volna az eset, ha a zsoké a versenylovat döggé lovagolja, de a versenydijat megnyeri; itt a ló értékéből levonásba kell tenni nemcsak a kudarcz esetleges értékét, hanem azon összeget is, amelyet a zsoké túlerőltetett hajtásával a ló gazdájának nyert. Hasonló ehhez, midőn valaki ingatlanát elidegeníti, de az ő hibájából az átadás meghiúsul. A szerződés meghiúsulásából származó kárba kompenzálandó azon összeg, melyet a vevő illeték és átírási költség címén megtakarított. Mindez természetes és elismert a kártérítés tanában, mert a felsorolt esetekben ugy a kár mint az előny egy és ugyanazon tényből eredett. Aki ezen tény ért felelős, megtéríti a kárt, de őt illeti egyidejűleg az az előny is, melyet cselekvése előidézett. Ezt az előnyt tehát a kárból bátran levonásba tehetjük a kárt okozó érdekében, nehogy a károsult többet kapjon a valóságos káránál. Bonyolódik a kérdés ott, ahol a kár valakinek egyik — az előny pedig ugyanezen személy másik tényéből ered, de azért a kár és előny ugyanegy személy vagyoni körében jelentkezik. Itt már a kérdés megoldása iránt eltérők a nézetek és nemcsak ma, hanem már a római jog idején is. így, ha a meghatalmazott a megbízó nevében több — összefüggő vagy nem kapcsolatos — ügyletet köt, melyek egyikéből kár származik a megbízóra, de a másikból megint előny. Ilyen az eset megbízás nélküli ügyvitelnél is, mikor az utólagos helybenhagyásnak a megbízás nélkül véghezvitt cselekmények egész komplexumára ki kell terjedni; vagy elfogadni az összes ügyleteket, a kárt okozókat ugy mint az előnyt nyújtókat, vagy pedig visszautasítani az egészet. Ehhez hasonló a gyámgondnok helyzete, aki egész sorozatát a sikeres vagy nem sikeres ügyleteknek bonyolítja le. így pl., ha nem tudja a jószágot egyben bérbeadni, minek folytán kisebb részletekre kénytelen bérlőket keresni. Eközben magasabb bérösszeget ér ugyan el, de megeshetik, hogy egyik-másik kisbérlő fizetésképtelen lesz, esetleg a bérbeadó gyám mulasztása okából. Már most kérdés, hogy az előnyös bérleteknek meghaladó hasznát elszámolhatja-e azon kárra, mely egyikmásik kisbériéinél előállott ? Az eset változataihoz tartozik a végrendeleti végrehajtó, a zárgondnok, a tömeggondnok vagyonkezelése körül felmerülő káros és előnyös ügyletek lebonyolítása? Eme összeállításból kiérezhető már, hogy a döntés körül jogérzésünk már hullámzik, réveteg, nem határozott; egyik viszonyzatban talán hajlunk az előny-hátrány kiegyenlítése felé, másiknál nem. így van ez a tudomány emberei közt is. Egyszóval: a kérdés vitás. Mi szolgálhat itt cinozurául ? Mi lehet a döntő pont az eligazodásra? Fő az, hogy a különálló, előnyt és hátrányt szülő ügyletek és jogi ténykedések közt