Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám - A gondnoksági eljárás a polgári perrendtartás javaslatában

2 Magyar Jogász-Ujsag IV. évi. van-e okozati kapocs vagy összefüggés. Vannak-e ezek közelebbi vagy távolabbi reláczióban egymáshoz ? Ez azonban megint egyéni apprecziáczió dolga vagy műve. Tekintetbe lehet venni az egyes — változó eredménynyel járó ügyletek belső kapcsolatát vagy legalább külső összefüggését. De ez a meghatározás is meglehetős problemátikus, túlságosan rugalmas, mi alkal mas arra, hogy a nézetek szétfussanak. Itt csak a konkrét helyzet, ennek körülményei szolgálhatnak biztos támpontul az állásfoglalásnál. A döntés hovatovább attól függ, hogy a két ügylet közt a kapocs, a nexus erősebb vagy lazább-e ? Vagy egyáltalán nincs összefüggés. Ezt kell a konkrét esetben vizsgálni, eziránt kell tisztába jönni. Az iránt mégis tisztázott a helyzet, hogy tilos, törvényellenes cselekvésből eredő előny nem tudható be egy másik cselekvés kárának apasztására, mert a tilos megtorlást evvel a törvény mintegy honorálná. így megtörtént, hogy a sörgyár alkalmazottja hibájából kifolyt néhány hordó sör. A kárigényt az illető avval kivánta ellensúlyozni, hogy ő a gyárban ritkább sört készített, melyek mind a rendes árban keltek el és panasz sem támadt emiatt. A kifolyt sör értékét meghaladja az a megtakaritás, melyet ő a gyárosnak a ritkább sör előállítása és elárusitása által szerzett. Tehát nincs kára az ő bűnös manipulácziója folytán. Eddig a méltánylat nem mehet. Hasonló ehhez, midőn a pék a hozzá sütés végett küldött kenyértésztát megdézsmálja. Mikor ez kitudódott és a péknek minden kenyértésztából ellopott adagért kárpótlást kellett adni, arra hivatkozott, hogy a kenyérárus nem szenvedett kárt, mert ő ugyanoly árért adta a megdézsmált kenyeret is, mint •a meg nem dézsmáltat. A közönség nem vette észre a súlyban való csökkenést. Itt a tilos cselekményt szentesítené a biró, mintegy szabadalmat nyújtva rá. A vitás kérdések anyaga tehát az fog maradni az elméletben, hogy a biró az előnyt és kárt előidéző külön ügyleteket vagy jogi tényeket mennyire lesz képes egymáshoz okozati kapcsolatba hozni! Ha ilyen közvetlen vagy közvetett kapcsolat megállapítható — ez dönt a kompenzáczió lucri kérdésében is. clr. Katona Mór. budapesti ny. r. egyetemi tanár. A gondnoksági eljárás a polgári perrendtartás javaslatában. A gondnokság alá helyezés és a gondnokság megszüntetése kérdésében követendő bírósági eljárást mai jogunkban az 1881. évi nov. 1-én 3263. I. M. E. szám alatt kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 28—50., illetőleg 10—16. §-ai szabályozzák. A javaslat, tizenharmadik czimében (az igazságügyi bizottság szövege szerint a 706—733. §-okban) rendelkezik erről az eljárásról. A javaslat rendelkezései nem csak abban térnek el a mai jogunktól, hogy a javaslat alapelveit: a szóbeliséget és a közvetlenséget ebben az eljárásban is érvényre juttatja, hanem abban is, hogy a mai eljárás hiányait pótolva, egyes részletekhen uj szabályokat állit fel vagy a mai szabályokat helyesebbekkel cseréli fel. A mai eljárás 35. §-a értelmében, ha a törvényszék az állami elmegyógyintézetnek vagy valamely állami, törvényhatósági vagy közkórházi jelleggel felruházott kórháznak igazgatósága által hivatalosan értesíttetik arról, hogy elmebetegség miatt valaki az intézetbe felvétetett, úgyszintén az 53418/97. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet értelmében akkor is, ha magántébolydába felvett egyénnek elmebetegségét a bíróság megállapította : (1S76: XIV. t.-cz. 73. §.) hivatalból köteles a gondnoksági eljárást megindítani. A javaslat a hivatalból való megindítást nem tartja fenn, hanem mind az intézeten kivüli, mind az intézetben levő elmebetegekre nézve, ugy a bűnvádi, mint a polgári per egész vonalán mindenütt érvényesülő alapelvnek megfelelően azt állítja fel szabályul, hogy a gondnoksági eljárást a bíróság csak kérelemre, az arra jogosult személy fellépése következtében indítja meg. Minthogy az életbeléptetési törvénybe felveendő rendelkezés szerint, az elmegyógyintézetbe történt felvételt mindig közölni kell az árvaszékkel, az árvaszéknek, amely az elmebetegről való gondoskodásra illetékes, lesz módjában az árvaszéki ügyészt a gondnoksági eljárás kérelmezésére utasítani olyan esetben, amikor a gondnokság alá helyezést az elmebeteg érdeke kívánatossá teszi, mert hiszen vannak esetek, amikor a gondnokság alá helyezés az illető elmebetegre nézve nemcsak nem szükséges vagy hasznos, de egyenesen káros. Az eljárás a javaslat szerint általában két szakra oszlik, u. m. az előkészítés szakára és az érdemleges tárgyalás szakára. Az előkészítő eljárást épugy, mint a házassági eljárásban, az elnök részéről kiküldött biró vezeti, kinek kötelessége az eljárás adatait összegyűjteni és a tényállás kiderítéséről hivatalból ugy gondoskodni, hogy az itélőbiróságnak világos, jól előkészített peranyag álljon rendelkezésére. Hogy a kiküldött biró ennek a feladatának megfelelhessen, a javaslat tág jogkörrel ruházza őt fel és mindazoknak a személyeknek meghallgatására jogot ad neki, akiktől az ügy felderítését remélheti. Mai eljárásunknak hiánya az, hogy a tárgyaló bírónak nincs módjában a gondnokság alá helyezendő személyes megjelenését kikényszeríteni, amely hiány különösen akkor válik érezhetővé, amikor az illető elmebeteg a megfigyelésével megbízott szakértő elől