Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 3. szám - Észrevételek az 1881. évi LX . törvényczikk 136. 137. 151. 166. 167. és 211-ik §.-aira

(14 Magyar Jogász-Ujság III. évi. előidézett rezignácziójában találom fel, mely miatt a végrehajtást szenvedők nagy tömege, a társtulajdonosok nagy száma nem rendelkezik a bánatpénz letételére szükséges összeggel sem s gyakran meg sem kisérli mások által az árverésen, a jobb vételár elérése érdekében, konkurrencziát csinálni, de másfelől az okot az utóajánlati intézményben találom fel, mely miatt a máskülönben telekkönyvi érdekeltek, az alapárverést nem veszik komoly, életbe vágó aktusnak. Csakhogy a 15 napi utóajánlati határidő hamar eltelik, gyakran már nem is elégséges az utóajánlathoz szükséges bánatpénz és költségek megszerzésére, gyakran már nincsen idő a közjegyzői formalitások létesítésére, nem egyszer kéz alatti ígéret s talán presszió is közbe játszik és igy gyakran tapasztalt ténynek marad, hogy eltelik a 15 nap. A szándékolt utóajánlati kérés nem adatik be s az alapárverés jogerőre emelkedvén, a birtok potom áron gazdát cserél, s a volt gazda kétszeresen tönkre ment, nincsen meg a birtoka, de mégis fenmaradt az adóssága. Ha amüködésem körébe eső telekkönyvi hatóság területén egy évben csak 50 oly árverést veszünk, — ennyit pedig biztosan fel lehet venni — amelyen az ingatlan értékén jóval alul, sőt potom áron adatik el, már 9 év alatt 450 család jutott koldusbotra. Ha ily megfelelő arányt veszünk az egész ország összes telekkönyvi hatóságainál, hány ezer család mehetett tönkre az utóbbi kilencz év alatt hazánkban már csak ezen a módon. Ez a közgazdasági vagyoni romlás már igy tovább nem mehet s valóban itt az ideje, orvoslásról gondoskodni. Az orvoslásnak egyik módja az volna, ha eltöröltetnék egyáltalában az utóajánlat rosszul bevált intézménye, mert az a tudat, hogy a kitűzött és megtartott árverés első és egyúttal utolsó árverés, az első árverésnek komoly és elhatározó jelleget fog adni, melyhez a hitelező is csak mint ultima ráczióhoz fordul, de mely akczióhoz aztán mindenkinek, kit az eladni szándékolt ingatlanhoz komoly érdek füz, komolyan elő kell készülnie. Az orvoslás másik módja az elsőnek kiegészitőjekép az volna, hogy mondassék ki a törvényben az a minimum, melyen alul az ingatlan a birói árverésen nem fog eladatni. Az árverés lényegében kényszervásár, a hitelezőnek az adós önként nem..fizet, megengedi ennélfogva az állam, hogy pénze helyett ingatlanban nyerhessen kielégítést, de az ily kielégítésre csak annak lehet igénye, aki kellő körültekintéssel hitelezett, viszont az ellenkező esetben nem áldozhatja fel az állam a polgárok ingatlan vagyonát a körültekintés nélkül, vaktában hitelezőnek oly módon, hogy az ingatlant bármily potom áron is tulajdonosától elvehessék. Ha tehát az állam például a feléntuli jogsérelem alapján létesített intézkedésével önként ügyel arra, hogy önkéntes vásárügyletnél az adott pénz a kapott igatlannal reális egyenértékben álljon; azonkép nem létezhetik sem egyéni, sem közérdek, sem általános igazságpolitikai tekintet, mely megtiltaná, hogy az állam a birói árverésnél, tehát a kényszervásárnál is ne állithasson fel értékhatárminimumot, amelyen alól az ingatlan birói uton nem árverezhető el. Ily értékminimum lehetne : 1. Az árverési és sorrendi előnyös költség és ehhez képest kimondandó volna (a 47. §. analógiája alapján), hogy az oly ingatlanra, melynek adószerinti becsértéke az árverés kérésért, foganatosításért, sorrendi tárgyalási bélyeg és megjelenésért előreláthatóan felmerülendő u. n. előnyös költségeken alól van, az árverezést elrendelni nem szabad, mert kétségtelen, hogy sem a hitelezőre, sem az adósra, sem a többi telekkönyvi érdekeltekre nem jár abszolúte semmiféle előnyn^el oly kis értékű ingatlant eladatni, a mely legfeljebb a fenti költségeket fedezné. 2. Kimondanám, hogy az árverésen az ingatlan a törvényes becsáron alól nem adható el. Természetesen azonban, ha ez az elv törvényes szabályozást nyer, akkor az ingatlanok becsértékének megállapítására oly eljárást kellene alkalmazni, a mely a rendes forgalmi értéken feltétlenül alul maradó kényszereladási érték czéljának megfelelő. Mert ha ez a kényszereladási becsérték igen magas és igy a kényszereladás czélját akadályozza, akkor ez a jelzálogra való kölcsönzésre károsan hat vissza és közgazdasági szempontból hátrányos. 3. Kimondanám, hogy a törvény által biztosított, illetve szabályozott záloglevelek kibocsátása mellett úgynevezett törlesztéses kölcsönök adásával foglalkozó czégek javára, tehát ezeknek feltétlenül első helyre való bekebelezéssel és kétszeresen biztosított követeléseire vonatkozó zálogjogokat az árverés nem érinti. Ez a követelés, illetve zálogjog birói árverés után is érintetlenül fenmarad. A vételárból csak a lejárt törlesztési ráták lévén kifizetendök. Az ily törlesztéses kölcsönök elsőrendű közgazdasági czéllal birnak, voltakép az ily kölcsön adja meg a megkezdett szerzési ügylet lebolonyitására szükséges biztosságot és nyugodtságot ; a törvényes intézkedések folytán teljes garanczia van, hogy az ekép jelzálogul lekötött ingatlan többet ér a felvett kölcsönnél; az ily kölcsön voltakép dologi teher jellegével bír, mert maga a birtok kell, hogy szolgáltassa jövedelméből azokat az annuitási rátákat, a melyekkel a törlesztéses idő elteltével maga a tartozás megszűnik.