Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 3. szám - A szabadalmi tanács hatásköre és latens korlátai [1. r.]

3. sz. Magyar Jogász-Ujság 65 S mivel a birtok megéri az ily kölcsönt, ha egyszer tudva lesz, hogy az ily kölcsön az uj vevőt terheli, az már magában kezesség arra, hogy az ingatlan értéken alul nem fog elvesztegettetni és növelni fogja az egészséges árverési konkurrencziát, mert ily esetekben a vevőnek nem kellene az egész vételár előteremtésén fáradoznia, hanem csak a kölcsönösszeget túlhaladó különbözetet fog kelleni lefizetnie. Ennek a javasolt intézkedésnek egy másik fontos közgazdasági értéke az is, hogy ezek a pénzintézetek nem lesznek kényszerítve minden árverésnél kölcsönük megmentése végett a bánatpénznek és a vételárnak megfelelő készpénzt tárczájukban tartani, mire mostan minden egyes esetben reá vannak kényszerítve, vagy arra, hogy követelésük fejében a birtokot megvegyék. Ez pedig igen veszélyes és egészségtelen állapot, mert az ily pénzintézeteket az ingatlan kényszervásárlása eltéríti eredeti hivatásuktól: másoknak birtokszerzésre pénzt adni. Ezenkívül a megvett ingatlan leköti az intézetnek a szabad mozgásra és elhelyezésre szánt ingó vagyona jelentékeny részét, a minek közgazdasági hátránya szembetűnő. Szent-királyi Gyula kolozsvári kir. törvényszéki biró. A szabadalmi tanács hatásköre és latens korlátai. A szabadalmi tanács szervezetét az 1895. évi XXXVII. t.-cz.-be foglalt szabadalmi törvény 26. §-a állapítja meg. Elnökét, ki a kir. Curia tanácselnökével van egyrangban, a kereskedelemügyi miniszter előterjesztésére, a király nevezi ki. Ülnökei a magyar és horvát legfelsőbb bíróság tagjai közül hivataloskodásuk tartamára és a műegyetem tanárai küzöl öt évi időtartamra nevezvék ki. A tanács hatásköre magában a szabadalmi törvényben, az annak végrehajtása tárgyában kiadott 1896. évi 573. számú kereskedelmi miniszteri rendeletben és az ugyanazon évi 734. és 2226. számú kereskedelemügyi miniszteri rendeletben van elszórtan megállapítva. E rendeletek törvényerővel bírnak, mert azokat a kereskedelemügyi miniszer a törvényben nyert felhatalmazás alapján bocsátotta ki. A törvény 28. §-a a szabadalmi tanács ügyviteli szabályainak megállapítását, a végrehajtási rendelet kibocsátását pedig a törvény 65. §.-a bizza a kereskedelemügyi miniszterre. A tanácsnak egyrészt konzultatív hatásköre van, másrészt bizonyos szabadalmi ügyekben legfelsőbb fokon birói hatalmat gyakorol. A konzultatív hatáskör az 1896. évi 573. szám alatt kiadott, a törvény végrehajtására vonatkozó kereskedelemügyi miniszteri rendelet 27. §. 4. pontján alapul, amely szerint az osztrák kereskedelmi miniszternél (1894. január elseje előtt) kezdeményezett és kölcsönös egyetértéssel engedélyezett szabadalmak érvénytelenítésére vonatkozó osztrák kereskedelemügyi miniszteri javaslatokat a m. kir. kereskedelemügyi miniszter véleményezés végett a szabadalmi tanács elnökének adja ki. A szabadalmi tanács elnöke a véleményt vagy maga adja meg, vagy pedig a tanács egy vagy több tagjának javaslatát hallgatja meg és amennyiben szükségesnek tartja, jogában áll az ügyet megvitatás végett a szabadalmi tanács teljes ülése elé terjeszteni. E hatáskört másnak, mint konzultatív természetűnek tekinteni nem lehet, mert nincsen oly törvényes intézkedés, amely a tanács véleményét a kereskedelemügyi miniszterre nézve kötelezővé tenné. Sőt a vonatkozó törvényhelyek egybevetéséből az tűnik ki, hogy a miniszternek e tekintetben szabad keze van. Az említett végrehajtási rendelet 27. §. 4. pontjának utolsó bekezdése szerint ugyanis „a m. kir. miniszter, — ha az osztrák miniszter javaslatát elfogadja — határozatát a szabadalmi tanács elnökével közli . . .", amiből az következik, hogy a szabadalmi tanács állásfoglalása nem bir ügydöntés jellegével. Birói hatalmat a tanács ilyképen az ügyeknek csupán három csoportjában gyakorol: és pedig a) a szabadalom megvonása; b) a szabadalom megsemmisítése; c) a szabadalom terjedelmének megállapítása iránt folyamatba tett perekben. Ugyanezekben az ügyekben elsőfokon a szabadalmi hivatal birói osztálya jár el és a tanácshoz az ügy valamely fél által közbetett felebbvitel folytán, — másodfokú és végleges elbírálás végett kerül. Ezekben a perekben a szabadalmi tanács hetes tanácsban dönt (elnök, négy birói és két műszaki tag). A megsemmisitési per az eredetileg érvénytélen, — mert a szabadalmazás kellékével ab ovo nem bírt találmányokra adott — szabadalmaknak, visszaható hatálylyal való megsemmisítésére irányul: a megvonási per az eredetileg érvényesen megadott, de a szabadalomtulajdonosnak utólagos mulasztása folytán többnyire csak az ítélet jogerejétől kezdődő hatállyal érvénytelenné váló szabadalomnak érvénytelenítésére irányul; végül a megállapítási per czélja, hogy az érdekelt közönség köréből az, aki egy ellene indítandó bitorlási pertől tart, illetékesen megállapíthassa, miszerint az ő általa előállított vagy használt tárgy nem ütközik bele valamely fennálló szabadalomba {negatív megállapítási per). Az ügyeknek ezt a harmadik fajtáját a szabadalmi törvény 57. §-a szabályozza. A törvény terminológiája olyan, mintha nem perről, hanem perenkivüli eljárásról volna szó, t. i. a megállapítást kérőnek az eljárás megállapítására irányuló beadványát nem „keresetnek," hanem „kérelem-