Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 2. szám - A rágalmazás és becsületsértés, mint sajtódeliktumok halmazatáról

2. sz. Magyar Jogász-Ujság 45 a munkakönyv nála van, elismervényt adni (1884. XVII. t.-cz. 106. §.) köteles. A segédnek a munkából való kilépése alkalmával az iparos köteles a munkakönyv összes rovatait lelkiismeretesen, az igazságnak teljesen megfelelően kiállítani, s ugy az iparos, mint a kereskedő segéd részére ebbeli kívánatára a fennállott szerződési viszony megszűntéről és a segéd magaviseletéről az igazságnak megfelelő külön bizonyítványt is. Dr. Moldoványi István, m. kir. iparfelügyelő. A rágalmazás és becsületsértés, mint sajtódeliktumok halmazatáról. Egyik kir. törvényszék ugyanazon hírlapi czikkben foglalt több rágalmazó állítás és meggyalázó jellegű kifejezés miatt vádlottat a btk. 258. §-ába ütköző és a 259. §-a szerint minősülő nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétségében, valamint a btk. 261. §-ába ütköző és ugyauezen §. második tétele szerint minősülő becsületsértés vétségében következetesen már több izben mondotta ki bűnösnek s a büntetés kimérésénél, anyagi halmazatot állapítva meg, a btk. 96. és 97. §-ait alkalmazta. Ugyanaz a kir. törvényszék hasonló esetekben, mint esküdtbíróság is ugyanilyen gyagyakorlatot követ. Ez az álláspont azonban tarthatatlan s annak kimutatására állanak a következők. A bűnhalmazatra vonatkozó tételes szabályok megalkotásánál a törvényhozás nem hagyta — s nem is hagyhatta — figyelmen kívül azt a körülményt, hogy a bűnhalmazat tanát az elmélet teljesen még nem tisztázta s ebből folyóan elfogadva ugyan a halmazatnak modern alaki és anyagi osztályozását, általános szempontokból, a büntetés mikénti alkalmazását illetően, a 95. és 96. §§-ban felállította a jogszabályt, annak eldöntését azonban, hogy ily felosztás mellett mi adja meg az egyik és mi a másik alakzatnak helyes és végleges fogalmát, a theoria vitáira és a judikaturára bizta. A gyakorlati jogászra tehát nyilt kérdésként maradt fenn a konkrét esetekben jelentkező bűnhalmazatot speczifikálni — és innen a gyakorlatban kezdetben lépten nyomon ismétlődött elvi ellentétesség s a mai napig is fennálló bizonytalanság. A theoriában ma már a bűnhalmazatnak a magyar büntetőtQrvénykönyv által is elismert alaki- és anyagira való felosztása erős támadás alatt van s igy — bárha a gyakorlati jogászra nézve — ki a tételes jog szabályait kell, hogy alkalmazza — theoretikus szempontok nem mérvadók, a theoria pedig gyakorlati értékkel valójában csak akkor bir, ha a tudományos szakkörök által eldöntött vitás elvi kérdések a törvényhozást is foglalkoztatva, pozitivitásba lépnek, a jog tételes alakját öltik fel, de mert épen a halmazat tanánál a kérdések egész lánczolatát a törvényhozó maga is a theoriának és a judikaturának tartotta fenn: valahányszor egyik vagy másik szempontból a halmazat kérdése merül fel, elkerülhetetlenné válik azoknak az ujabb tudományos felfogásoknak körvonalozása, melyek valamely oldalról a kérdés megvilágítására szolgálnak. A jelen esetben annyival is inkább, mert ujabban a tudományos irodalomban mind általánosabbá válik a bűnhalmazat alaki és anyagi osztályozásának egyenes negációja. Ugyanis igen neves elméleti szakemberek az alaki és anyagira való felosztást kereken helytelenítik s csak a büntetendő cselekmények többségét, mint valósággal létező bűnhalmazatot ismerik el, a cselekmény alatt nem a deliktum végrehajtására irányuló ténykedést, hanem magát a deliktumot értvén. A két csoportra osztás — mely az elméletben további alosztályokat is eredményezett — mindenesetre szülőoka volt annak a bizonytalanságnak, melylyel az egyik konkrét esetben ugyanolyan körülmények és viszonyok közt jelentkező ugyanazon büntetendő cselekmények (deliktumok) alanyi (eszmei), a másik esetben anyagi (valódi) bűnhalmazatnak deklaráltattak. S ezt az ingadozást egyedül a halmazat eszmei alakzata okozta, melynek voltaképi létjogát ma már erősen megtámadják. Mihelyt a tan tudományos művelői a halmazat lényegének meghatározásánál kiindulási pontokul nem a cselekmény egységét veszik (értve a cselekmény alatt a deliktum végrehajtására irányuló cselekedetet), de még az akaratelhatározás egységét sem, hanem a büntetendő cselekmény (deliktum) elkövetésével beállott eredményt: inogni kezd az az alap, melyen a halmazat alaki és anyagi osztályozása felépült. Az eszmei halmazattal szembeállítva a deliktum egység fogalmát, elenyészik az ingadozás és bizonytalanság, melyet ez a halmazat-alakzat okozott. Deliktumegységröl van szó, ha ugyanazon egy és osztatlan cselekmény által előidézett két vagy esetleg több büntetendő tényálladék egész kiterjedésükben egy tényálladékban összeolvadnak, vagy ha több cselekmény, melyek különkülön is előidézik ugyan a büntetendő tényálladékot, alanyi és tárgyi összefüggésüknél fogva együttesen is csak egy büntetendő cselekményt eredményeznek. Előbbi a kiküszöbölendő eszmei halmazat helyét van hivatva elfoglalni, utóbbi a folytatólagos bűncselekmény fogalmához \ezet. Ennyiben csak körvonalozván a j elenlegi tudo mányos felfogást, a divergens nézetek tárgyalásába való bocsátkozás nélkül — egy körülmény mégsem hagyható emlitetlenül.